Meg is volt az első per a szülőtartásról
Elutasította keddi ítéletében a Hódmezővásárhelyi Járásbíróság, hogy egy idős asszonynak, akinek a nyugdíja 80 százaléka nem futja ki az időskorúak otthonában a gondozásért meghatározott térítési díjat, a fiával fizettessék meg a különbözetet. Próbaperről van szó, amelyben a Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás azt teszteli, milyen formában alkalmazható a gyakorlatban az alaptörvény 16. cikke 4. bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a nagykorú gyermekek kötelesek a rászoruló szüleikről gondoskodni.
A konkrét ügy, amelyben tegnap elsőfokú, nem jogerős ítélet született, N. Péter nyugdíjas mint alperes ellen indult. Édesanyja a hódmezővásárhelyi Kovács-Küry Időskorúak Otthonában lakik. Az 1993-ban elfogadott szociális törvény szerint ilyen otthonba az kerülhet be, aki naponta legalább négyórás ápolásra szorul. Térítési díjat kell fizetni, amit az intézmény a nyújtott szolgáltatások költsége alapján állapít meg. A nyugdíjnak csak a 80 százalékát lehet elkérni a térítési díjra – függetlenül attól, hogy mekkora annak összege. Ez így igazságos, hiszen máskülönben kiszorulnának a gondozás lehetőségéből azok, akiknek alacsony a nyugdíjuk.
A térítési díj nem fedezi a tényleges költségeket, a működéshez normatív finanszírozást ad az állam. A fenntartó szervezetnek – gyakran önkormányzatnak vagy önkormányzati társulásnak – sok esetben így is ki kell pótolnia az államtól és a gondozottaktól kapott pénzt. A kistérségi társulás a perben arra tett kísérletet, hogy a hozzátartozóktól hajtsa be azt a pénzt, ami a nyugdíj 80 százaléka és a megállapított térítési díj között van.
N. Péter és jogi képviselője a bíróság előtt arra hivatkozott, hogy ő nem áll semmilyen jogviszonyban az idősotthont fenntartó társasággal. Az édesanyja 2010 decemberében kötött szerződést a gondozásról. Akkor egy hónapi térítési díj 72 ezer forint volt – kevesebb, mint az idős asszony nyugdíjának 80 százaléka. Ez az összeg 2012-re közel 38 százalékkal 99.300 forintra emelkedett – lényegesen jobban nőtt, mint a nyugdíj és az általános árszínvonal.
A járásbíróság elfogadta N. Péterék érvelését. Kadocsa Géza bíró szerint a követelés akkor lehetett volna jogos, ha az édesanya eltartási szerződést kötött volna a fiával. Igaz, hogy az alaptörvény, a családvédelmi törvény és a családjogi törvény együtt megteremti a jogi lehetőséget, hogy a gyermeket kényszeríthessék arra, hogy a szülőjéről gondoskodjék, de csak abban az esetben, ha ez a saját megélhetését nem veszélyezteti. A bíróság nem vizsgálta a szintén nyugdíjas N. Péter jövedelmi viszonyait, aki azonban a Népszabadság tudósítójának elmondta: nyugdíja igen nagy részét egy devizaalapú lakáshitel megemelkedett törlesztésére fordítja. A bíró jelezte: amennyiben kötöttek volna eltartási szerződést, akkor csak a nettó jövedelem számítana – az nem, hogy ebből mire mennyit költ az illető.
N. Péter szerint eltúlzott mértékben nőtt a térítési díj, és nincs arányban a szolgáltatás minőségével. „Ha a csillagos égig emelik a térítési díjat, akkor a csillagos égig kellene emelni a gondozott nyugdíját is” – érvelt a beadványban.
Göbl Vilmos, a hódmezővásárhelyi önkormányzat sajtóreferense elmondta: a szociális törvényben meghatározott módon, a tényleges költségek alapján határozták meg a térítési díjat. A költségekről pontosan elszámoltak a Magyar Államkincstárnak, és ellenőrzi azokat a megyei kormányhivatal is – nem emeltek kifogást.
A szóvivő szerint az időskorúak otthona nem segély, önkormányzati vagy állami támogatás, hanem térítés ellenében biztosított szolgáltatás. A Kovács-Küry Időskorúak Otthonában 200 férőhely van. Az ellátottak közül 66-an megfizetik a teljes térítési díjat. A hozzátartozók önként kiegészítik a gondozott nyugdíjának 80 százalékát a teljes térítési díjra 51 idős ember esetében. Negyvennégy gondozottnak nincs hozzátartozója – az ő esetükben a különbözetet az önkormányzatok fizetik. Harminchat olyan gondozottat ápolnak, akinek van hozzátartozója, de a felszólítás ellenére nem fizetett – közülük választották ki azt a néhány személyt, akivel szemben próbapert indítottak.
Göbl Vilmos szerint a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok képviselői számos helyről érdeklődtek tőlük, hogyan állnak a perek; a megváltozott jogszabályok a gyakorlatban lehetővé teszik-e, hogy a hozzátartozóktól szerezzék meg a hiányzó összeget? N. Péter viszont arról számolt be: sok alacsony jövedelmű ember megijedt, hogy ezentúl az idős hozzátartozójuk gondozásának általuk nem ellenőrizhető költségeit is rajtuk fogják behajtani. Hódmezővásárhelyen eddig két elsőfokú, nem jogerős ítélet született – mindkettőben elutasították az idősotthon fenntartóinak követelését.
