Egyházi devizahitelek: miről beszél Lázár János?
Csupán egyetlen apróság nem világos: mi a csudáról beszél Lázár János? Az államtitkár Hódmezővásárhelyen jelentette be, hogy – idézzük a távirati iroda tudósítását, amelyet a kormányportál is átvett – „2002 után a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány megszegte az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos kárpótlási megállapodást, és ekkor nem kapták meg határidőre az egyházak a nekik járó összeget”.
Lázár János elmondása szerint ennek a hiánynak a fedezetére vettek föl református egyházkerületek piaci körülmények között, akkor előnyösnek tűnő devizahiteleket. A fizetési nehézségek orvoslására szolgáló összeget az egyház működtetésére, szociális és oktatási feladataik ellátására fordították. A „tulajdoni kárpótlásból eredő fizetési kötelezettségeit megszegő állam” miatt kialakult átmeneti likviditási problémák megoldására felvett devizahitelek teljes nagysága mintegy 15 millió euró – mondta Lázár János. (Kerekítve: négy és fél milliárd forint.)
A kormány megtárgyalta a több református egyházkerületet érintő problémát, és úgy döntött, az állam nagy valószínűséggel át fogja vállalni ezeket a hiteleket, vagy segít azok törlesztésében. Kiss-Rigó László katolikus püspök lapunknak elmondta: nincs tudomása arról, hogy más katolikus egyházmegyékben felvettek volna devizahiteleket, az általa vezetett szeged-csanádi egyházmegyében egész biztosan nem. Így viszont érthetőbbé válik, hogy Lázár János – bár általánosságban többször „egyházakat” említett – miért csak a reformátusokat nevesítette. Az államtitkár bejelentésére a református egyház kommunikációs szolgálata közleményben reagált.
A reformátusok megerősítették: azzal hogy – a lakossági kölcsönökhöz hasonlóan – az egyházuk által felvett devizahitelek visszafizetésére is tegyen lehetővé valamilyen könnyítési konstrukciót. A felvetésről előzetes egyeztetések voltak, a „megoldás módjával kapcsolatosan azonban érdemi egyeztetésekre még nem került sor. Így azon megoldási javaslatok számbavétele sem történt meg, amely e kérdés esetleges teljesítéséhez vezethet”.
A közleményben halvány utalás sincs arra, hogy a szocialista kormányok megszegték volna „az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos kárpótlási megállapodást”. Ezt nem a református egyház, hanem Lázár János állítja. Református berkekben hangsúlyozták: egyházuk nem az adósság átvállalását kérte, hanem – ahogyan a közlemény is fogalmaz – valamilyen konstrukció kidolgozását a visszafizetés megkönnyítésére. Eddig annyi történt, hogy a kérést tartalmazó levelet elküldték a Hölvényi György vezette egyházi kapcsolatok államtitkárságához, ahonnan azt továbbították a Miniszterelnökséghez. (Kérdésünkre Hölvényi annyit mondott, hogy az ügyben Lázár az illetékes.) Lázár János bejelentéséről a reformátusok is csak a hírekből értesültek.
A református egyház kérelme információink szerint 14,3 millió svájci frankot jelöl meg. Ez mintegy 11,6 millió eurónak felel meg, elmarad a Lázár János által említett 15 millió eurótól. Elképzelhető tehát, hogy kisebb összegekkel más egyházak is szerepelnek a Fidesz–KDNP konszolidációs tervei között. Csepregi András, aki az előző kormány idején, 2006 és 2010 között volt az egyházi kapcsolatokkal foglalkozó titkárság vezetője, nem tudja, mire gondol Lázár János, amikor az egyházi ingatlanok és a kárpótlás kapcsán „megszegett megállapodásról” beszél. A volt egyházi ingatlanok egy része után a költségvetés évente folyamatosan emelkedő, úgynevezett örökjáradékot fizet – ebből sem a Gyurcsány-kormány idején, sem korábban nem volt probléma. Az egyházi ingatlanok másik részének tulajdonjogi rendezése pedig 2011-ben rendben lezárult.
Pofon mellé szamárfül
Az Alkotmányíróság kimondta, ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a parlamenti többség döntse el kénye-kedve szerint, melyik vallási közösséget ismer el egyháznak – emlékeztet közleményében a nemrégiben hozott alkotmánybírósági határozatra a szocialista Lendvai Ildikó és Nyakó István. Az ellenzéki képviselők szerint a kormányoldalnak egyetlen tisztességes útja maradt: a politikusok helyett ismét a független bíróság kezébe adni a döntést az egyházak bejegyzéséről. Az alkotmányügyi bizottság azonban más utat választott.
Ahogyan az MSZP-s közlemény fogalmaz: „a politikai simli, a szokásos trükközés útját”. Mindenki azt várta, hogy a bizottság sebtében összehívott ülésén kiveszik az alaptörvény módosításának tervezetéből azt a passzust, amelyet a most megsemmisített egyházi törvényből emeltek át. Ehelyett az Alkotmánybíróság és az alkotmányosság újabb pofont kapott. Nemcsak azt emelik be az alaptörvénybe, hogy „csak azért is a kétharmad osztogathatja az egyházként elismerés kegyét, hanem a pofon mellett még szamárfület is mutattak az alkotmányosság őreinek”. Ha az Alkotmánybíróság kifogásolta, hogy a parlament indoklás nélkül fosztott meg az egyházi státusztól a törvény feltételeinek is mindenben megfelelő közösségeket, most a bizottság módosító indítványban gondoskodott arról, elég legyen indoknak: az illető közösség nem elég együttműködő.
Az egyházi lét feltétele lesz az is – tiltakozik az MSZP –, hogy a kétharmad szerint a szervezet megfelel-e a „közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságnak”. Aki nem paríroz, a sorsukról döntő képviselők szerint nem elég kezes, nem maradhat egyház sem. Vajon jutalmat kaphat-e viszont az „együttműködésért”, aki a kampányban a szószékről a megfelelő párt támogatására buzdít? – kérdezi közleményében Lendvai Ildikó és Nyakó István.
A Fidesz – a szocialisták gyanúja szerint – annak a Balsai István alkotmánybírónak az érvelését vette kölcsön, aki az egyházi törvény megsemmisítéséhez különvéleményt csatolt. Ezt írta: „Egy állam a céljai eléréséhez másképpen támaszkodhat egy országos infrastruktúrával, nagyobb múlttal és társadalmi súllyal rendelkező, a lakosság körében elterjedt vallási közösség segítségére, mint egy frissen alakult, kisebb vallási közösségre. Álláspontom szerint nehezen vitatható el az Országgyűléstől az a jog, hogy az eldöntse, mely vallási csoport erőforrásaira képes és kíván erőteljesebben támaszkodni, azaz mely vallási csoportokat részesít közjogi jellegű jogalanyiságban.” (Munkatársunktól)
