Parragh László átvenné az irányítást
Csupán emlékeztetőül: a kamara a múlt héten hívta meg a Magyar Rektori Konferenciát azért, hogy összehangolja a gazdaság igényeit a felsőoktatással. December közepén pedig az MKIK elnöke interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben azt mondta: alapvető gondok vannak a magyar felsőoktatással. „Globálisan elmondható, hogy a diplomások jelentős része olyan tudással hagyja el az egyetemet, amelyet a gazdasági életben nem tud használni” – fejtette ki a kormánylapnak Parragh László.
Nyilatkozata után a rektori konferencia éles hangú közleményben reagált. „Megbocsáthatatlanul félrevezetik a döntéshozókat és a magyar családokat, akik azt állítják, hogy a felsőoktatás tömegével bocsátja ki a használhatatlan diplomákat olyan szakokon, amelyekre nincsen kereslet a munkaerőpiacon. Ezzel szemben bármilyen diplomásnak többször nagyobb az elhelyezkedési esélye, mint az alacsonyabb végzettségűeknek. A diplomásoknak magasabb az elérhető keresete, és az általuk befizetett adóból nagyobb az állam bevétele” – írták a rektorok, és állításukat több ténnyel, elérhető statisztikával, adattal támasztották alá.
A rektoroknak akkor kellett először szembesülniük azzal, hogy Parragh fontos szereplővé válik a magyar felsőoktatás alakításában, nem csak egyszerűen odaül a felsőoktatási kerekasztalhoz, amelynek egyébként ma van az alakuló ülése.
Kétségtelen, Parragh megkerülhetetlenné vált. Az MKIK elnöke október közepén találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, s e megbeszélésen a felsőoktatás problémáit vették górcső alá. A találkozó után a kamara összeállított egy javaslatcsomagot arról, milyen változtatásokat akarnak elérni a felsőoktatásban.
A Népszabadság birtokába került dokumentum szerint az MKIK dominálni akarja az ágazattal kapcsolatos döntéseket, már-már minisztériumi funkciókat venne át. Az egyik javaslat szerint a jelenlegi gazdasági tanácsok helyett „egységes jogi szabályozás alapján működő társadalmi-gazdasági tanácsokat/felügyelő bizottságokat kell létrehozni az MKIK koordinációjának és delegálási jogának biztosításával, amelyek külső kontrollként nem csupán az intézmények gazdálkodását, de a gazdaság és a felsőoktatási intézmények kapcsolatának meglétét és érvényesülését is ellenőrzik”. Vagyis az MKIK megszüntetné az egyetemek gazdasági autonómiáját, és arra is vindikálja a jogot magának, hogy beleszóljon az egyes intézmények gazdálkodásába. De nemcsak a gazdálkodásra tenné rá a kezét, hanem az oktatási tartalmak meghatározására is.
„A gyakorlati szemlélet érvényesüléséhez törvényi úton biztosított lehetőség és kötelezettség vállalati, esetenként külföldi oktatók bevonására, vállalati témák befogadására (TDK, szakdolgozat, diplomaterv), a gyakorlati oktatás korszerű feltételeinek biztosítására (laboratóriumokban és/ vagy vállalati képzőhelyeken). A szakok, tananyagok akkreditációjában, a képzések kimeneti követelményeinek meghatározásában a gazdasági szereplők érdemi szerepének biztosítása. Vállalati szakemberek oktatói státusú elismerése” – áll a dokumentumban. Vagyis a kamara épp azokon a pontokon követel beleszólást, amelyekben az autonómia testet ölt.
Az alapképzéseknél még abba is beleszólást akarnak, hogy hány kreditet ismerjen el egy adott intézmény: „Vitatott a Bsc (alapképzés – a szerk.) képzésben továbbtanulás során beszámítandó kreditek túl magas aránya, amit a két képzés céljaiban megjelenő különbség nem indokol. A kreditbeszámítási szabályok egységesek és merevek, szakmailag vitathatók” – áll az MKIK anyagában.
Továbbá nemcsak az egyetemek gazdaságát és képzési autonómiáját csorbítaná az MKIK, hanem a szervezet szerint a „hallgatói önkormányzatok hatáskörének felülvizsgálata”, „az oktatás színvonalát korlátozó jogok megvonása” is indokolt lenne. A kamara tehát olyan kérdésekben kíván intézményesített döntéshozatali, befolyásolási szerepet magának, amelyek intézményi autonómiát érintenek, és amelyekben a kamara relevanciája erősen megkérdőjelezhető. A dokumentumban az alapszak, a mesterképzés és a doktori fokozat közötti különbségek elmosódnak, az MKIK az egész felsőoktatásra úgy tekint, mintha az egy egységes szakképzés lenne. Az MKIK tehát szerepet követel – felelősséget viszont nem vállalna, hiszen a dokumentumban egyetlen olyan kitétel sincs, amelyben a kamara garantálná, hogy a végzettek valamekkora százalékát elhelyezné a vállalati szektorban.
A dokumentum szerint az MKIK adminisztrációs eszközökkel, jogszabály-módosításokkal akarja a gazdaság és a felsőoktatás viszonyát szorosabbra fűzni. Pedig a magyar képzési palettán számos jó példa bizonyítja, hogy ez az együttműködés létrejön adminisztratív kényszerek nélkül is. (Csak példaként: Győrben az Audival, a Kecskeméti Főiskolán a Mercedes-gyárral van ilyen hatékony együttműködés.)
A felsőoktatás ágazati problémáit jól ismerő szakértő a Népszabadságnak úgy kommentálta a dokumentum tartalmát: „Az MKIK logikája alapján az MLSZ-t a szurkolói klubok irányítása alá, a kórházakat a betegek irányítása alá, a magyar közigazgatást pedig az adófizetők irányítása alá kellene helyezni.”
Úgy tudjuk, hogy ezek a javaslatok előkerültek a rektori konferencia és a minisztérium közötti szerdai egyeztetésen is. Az MKIK kezdeményezését Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár támogathatónak tartotta.
