- Ma ülnek le tárgyalni a kilépett politikusok delegációjával az együttműködés lehetőségeiről, a frakció közös fenntartásáról. A platformisták erősebb pozícióban vannak: ha nem egyeznek ki, kilépnek, s megszűnik a frakció. Lesz megegyezés?

- A kongresszus arra kérte a tárgyalódelegációt, hogy kiemelt szempont legyen egy olyan parlamenti helyzet elkerülése, amely nem kizárólag az LMP-t képviseli; ez világos mandátumot ad a tárgyalásokra. Van mozgástér, de az első feladat az, hogy felmérjük az igényeket azzal kapcsolatban, hogy ki mit akar csinálni és vállalni a parlamenti munkában. A frakció működőképességének megtartása a cél, de szerintem csak a pénzért együtt maradni rosszabb, mint frakció nélkül politizálni tovább. Az Magyarország egyik legnagyobb tragédiája, hogy azt kell mondanunk a politikában: reméljük, nem fognak minket megzsarolni. A zsarolás nem lehet opció senki részéről sem most, sem a jövőben.

Az LMP a képviselőcsoport megtartásában érdekelt, de az is tény, hogy egy hajóban nem lehet kétfelé evezni. A platformisták új pártot, új logót és a zöldbaloldaliság lebegtetésével lényegében egy új politikai irányt hoznak létre, ezért az LMP tagságában jogosan merült fel a mandátumuk visszaadásának igénye. Az LMP, amikor a választók leadták a voksukat, elég nyilvánvalóan azt az utat hirdette, hogy a liberális emberi jogi szellemiséget, a baloldali gazdaságpolitikát és a közösségelvű konzervativizmust lehet és kell szintetizálni. A Lehet Más a Politika hitelét az adja, hogy igenis, lehet pénz és gazdasági hátország nélkül, rengeteg és tisztességes munkával pártot építeni. Ezt a sztorit és ezt a mozgalmat támogatta 2010-ben a választók egy jelentős része. Érdemes tudni, hogy a pártban maradó képviselők közül többen a legutóbbi kongresszus előtt kijelentették: ha alulmaradnak a vitában, akkor vagy benn maradnak a frakcióban, vagy visszaadják a mandátumukat.

- Az ön által is képviselt, az „önállóságot támogató vonal” szerint fontos a kormányváltás, de erős LMP nélkül ez nem megy. Azt viszont mintha elfelejtenék, hogy – legyen bár az MSZP bármennyire elutasított is az LMP által – a szocialisták és szavazóbázisuk nélkül esély sincs a váltásra.

- Olyan politikai közegben élünk, hogy egy évvel a választások előtt nem lehet megmondani, mi lesz 2014 tavaszán. A mai Magyarországon az erőviszonyokat pillanatok alatt átírhatják váratlan események, elég csak az őszödi beszéd lavinaszerű hatására gondolni. Nem lehet kilométerekkel a híd előtt megmondani, hogyan fogunk átkelni rajta. Egy év alatt gyökeresen megváltozhat a politikai paletta, új erők jelenhetnek meg és tűnhetnek el, és mivel az LMP szavazótábora továbbra is stabil, úgy érzem, most politikai tér nyílt a növekedésre. Egy bizonyos: nem akarjuk, hogy beletoljanak bennünket a kétosztatúság kényszereibe. A társadalom rossz beidegződése, hogy az egyik oldalt csak a másik oldallal együtt lehet leváltani. Szerintünk van harmadik út is. Ennek megvalósításában a vidéki értelmiség aktivitása kulcskérdés lesz.

- Azt világossá tették korábban, hogy egyik volt miniszterelnök kabinetjében sem vállalnának szerepet. Ugyanakkor Schiffer András egy interjúban nyitva hagyta a kérdést, mondván, van az a helyzet, amikor elképzelhető a közös kormányzás. Mennyiben lesz kevésbé gerincroppantó beállni egyik vagy másik szekértáborba akkor, ha kormányzati szerep jár vele?

- Személy szerint nem vagyok híve annak – akár a cseh zöldpárt példájából okulva –, hogy egy négy éve létező formáció kormányzati pozíciót vállaljon. De ez is, mint minden, adott helyzet kérdése, amiről ma még korai volna beszélni.