A szervezet elnöke, Weltner János sebész főorvos lapunknak azt mondta: kedden elküldik a levelüket mindkét hivatalnak, miután a közalkalmazotti tanács tagjai is véleményezték az aggályokat megfogalmazó beadványt. Ebben azzal érvelnek, hogy az alaptörvényben pontosan le van írva, milyen típusú jogszabályokat lehet hozni, s abban a kormányhatározat nincs benne, valamint állítják: esélyegyenlőtlenséget okoz a nyugdíjtörvény év végi módosítása is. Ezért arra kérik az ombudsmant, forduljon az Alkotmánybírósághoz jogorvoslatért.

Weltner János szerint ha „betűről betűre végignézik” a történetet, akkor az derül ki: a miniszter kinyilvánítja azt az igényét, hogy a hatásköre alá tartozó intézmények vezetői rúgjanak ki mindenkit, aki elmúlt 62 éves, de e mögé nem ad semmilyen jogszabályi felhatalmazást. Gyakorlatilag ezzel tömeges leépítést rendeltek el a közszférában anélkül, hogy ennek lenne jogszabályi háttere. Weltner János szerint ez nem csak az orvosoknak fáj majd. A gyakorlatban mindez azt is jelenti, hogy miután most sincs elég orvos, a betegek még ritkábban kerülnek majd sorra az ellátóknál.

Szabó Máté ombudsman december 22-én, a nyugdíjtörvény módosításakor egyszer már kérte a köztársasági elnöktől: ne írja alá azt a salátatörvényt, amely egyebek mellett a „nyugdíj vagy munka”-szabályt tartalmazta. Ennek ellenére a Semmelweis Egyetem közalkalmazotti tanácsának elnöke makacsul hisz a jogorvoslat lehetőségében. Ugyanakkor a többi érdekvédő szervezet mintha belefáradt volna a küzdelembe. A Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) és a Magyar Kórházszövetség vezetője is azt mondta: egyelőre várakozó állásponton van. Bélteczki János, a MOSZ elnöke szerint ők azért, mert egyelőre a jogászaikat is megosztja a kormányzati intézkedés. Van olyan vélemény, amely szerint az aligha állná ki az Alkotmánybíróság próbáját, mert a jogalkotó diszkriminál életkor és foglalkoztatási csoport szerint is. Mások meg úgy vélik: az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalókat a közszférából eddig is indoklás nélkül el lehetett bocsátani. A kormány most „csak” annyit tett, hogy erre utasítást is adott.

Az érvek és ellenérvek sűrűjében az általunk megkérdezett jogászok egyetlen valódi „rést találtak”, nevezetesen azt, hogy nincs felkészülési idő, és ez alapjogot sért. Hiszen úgy kell az érintetteknek döntést hozniuk saját sorsukról, hogy még csak a feltételeket sem ismerik. Az erről szóló jogszabályok még nem készültek el. A MOSZ és a társszervezetek vezetői közötti egyeztetéseken sokféle ötlet előjött, de egyik sem bizonyult elég jónak. „Kerestük a nemzetközi szervezetekkel is a kapcsolatot, tanácsot kértünk a helyzet orvoslására, de náluk értetlenségbe ütköztünk” – mondja Bélteczki János. A visegrádi országokban ugyanis senki nem dolgozhat nyugdíj mellett. Így ők nem is értik, mi a magyar probléma.

A Magyar Kórházszövetség elnöke, Rácz Jenő szerint ők már eleget kiabáltak, most várnak, hogy mi lesz, hány orvos kér mentességet, és aki megtette, az vajon megkapja-e. Ha meg nem kérnének mégsem elegen, akkor majd kiderül, hogy működik-e a rendszer. Hozzátette: újabb törvénymódosítások nélkül a források megteremtése biztosan nem lehetséges. Egyelőre azonban nincs mit tenni: várni kell.