'Mit pofázol bele, kisanyám?'
„Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyereknevelés mellé, és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak” – Varga István fideszes országgyűlési képviselő ezzel a tavaly őszi kijelentésével indította el azt a felháborodáshullámot, amely végül arra kényszerítette a kormányt, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva elkezdjen dolgozni a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásán.
Varga István lett a nőellenes politika szimbolikus figurája, de nem ő volt az egyetlen magyar politikus, aki ebben a vitában vagy korábban szexista, nőket sértő kijelentéseket tett. Karvalics Ottó KDNP-s képviselő szerint például az erőszakot az elhibázott oktatási rendszer és a „rossz értelemben vett női megmutatás” hozta be a családokba, Szávay István a Jobbikból pedig „egyfajta női felsőbbrendűség kifejezését” és férfigyűlöletet látott női képviselőtársai önálló törvényt szorgalmazó kijelentéseiben.
Női párttársaik csak a civil felháborodás után kérték ki maguknak ezeket a megjegyzéseket. Néhány évvel korábban azonban jóval gyorsabban reagáltak a jobboldali nőszervezetek, amikor az akkor MSZP-s miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc (DK) jelentette ki egy tévéműsorban, hogy akinek „öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne”. A megjegyzés ellen nyílt levélben tiltakoztak, az ügy hetekig napirenden volt.
Összességében mégis ritka, hogy Magyarországon a fenti két esethez hasonlóan botrány legyen a nőket sértő mondatokból. Pedig Ertsey Katalin LMP-s képviselő korábbi beszámolója szerint egyáltalán nem ritka, hogy a parlamentben sértegetik a nőket. „Mit pofázol bele, kisanyám?”, „Ki vigyáz a gyerekedre?”, „Vetkőzz, Ági!” – csak néhány példa a közelmúltból. Olyan mégsem fordult elő egyszer sem, hogy egy politikusnak nőellenes megjegyzése miatt kellett volna lemondania egy pozícióról.
– Addig nem változik a helyzet Magyarországon, amíg ilyen kevés nő van a politikában. Ez ugyanis olyan közeget teremt, amelyben a férfi politikusok természetesnek érzik a privilégiumaikat, köztük a szexista közbeszédet is – mondja Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület munkatársa. Hozzáteszi: itthon az ilyen megjegyzéseket PR-problémaként kezelik a pártok. A politikusok maximum bocsánatot kérnek, de nyugati társaiktól eltérően nem olvasnak utána, nem gondolják át, hogy miért is volt sértő az, amit mondtak.
Tóth Györgyi szerint az is baj, hogy a reakciók mindig átpolitizáltak, Gyurcsány Ferenc megjegyzésére a jobboldali pártok és nőszervezetek reagáltak élesen, míg Varga Istvánra főleg a baloldalhoz köthető pártok és szervezetek. Pedig ezek a kijelentések politikai oldaltól függetlenül hátrányosan megkülönböztetik a nőket, ezért nem szabadna pártálláshoz igazítani a felháborodás mértékét.
Emellett szerinte legalább ilyen veszélyes az úgynevezett jóindulatú szexizmus, ami szintén jellemzi a magyar politikát. Ezekben az esetekben az általánosító megjegyzések a nők pozitív tulajdonságainak hangsúlyozásával erősítik a sztereotípiákat. Ilyen volt például Orbán Viktor megjegyzése Németh Lászlónéról, aki szerinte azért alkalmas nemzeti fejlesztési miniszternek, mert a nők jobban be tudják osztani a kosztpénzt, mint a férfiak.
