Üzletre vezető
Egy fogyatékos ember számára is fontos a siker – állítja a Fruit of Care márkanév és társadalmi vállalkozás kitalálója és vezetője. Jakab Áron fiatal iparművészként maga is sikert akart. Az, hogy például új cipőkollekciókat álmodjon meg egy divatcég számára, egyáltalán nem izgatta. Sokkal inkább az: sikeres lehet-e egy olyan vállalkozás, amely egy társadalmi cél érdekében is működik? Úgy gondolta, a fogyatékosok készíthetnének olyan termékeket is, amelyeket nem sajnálatból vesznek meg az emberek, hanem azért, mert szépek, mert finomak, mert szükség van rájuk.
Azt szerette volna, hogy a fogyatékosok ne csupán azért dolgozzanak, hogy legyen mivel foglalkozniuk, hanem azért, hogy munkájukkal pénzt keressenek. Hogy olyanok legyenek, mint a többi ember. Ezért hozta létre a Fruit of Care-t, vagyis a „gondoskodás gyümölcsét”. Olyan brandet alakított ki, amelynek a termékeit dizájnerek tervezik és fogyatékosok készítik el. A társadalmi márkában így egyszerre jelenik meg a dizájn, a kézművesség és a társadalmi felelősségvállalás.
Jakab Áron mindig is kereste a határmezsgyéket, érdekelték a szokatlan megoldások. Felfogása már a diplomamunkáján meglátszott. Ahelyett, hogy – mint az egy jó textil szakos hallgatóhoz illik – valami divatos ruhadarabot készített volna, egy táskává alakítható éjjeliszekrénnyel rukkolt elő. – Jelest kaptam rá, pedig nem sikerült valami túl jól – mondja Jakab Áron. Egyébként sem tartja magát kiugró tehetségnek.
Az iparművészeti pálya is inkább rajztanárként dolgozó édesanyja hatására pattant ki a fejéből, aki – miután Áron nem volt nagyon jó tanuló – a rajzban látta biztosítva fia jövőjét. Nem is rosszul, hiszen a fiú egyből bekerült a Török Pál utcai Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába, más néven a „Kisképzőbe”, ahová jó, ha ezerből száz gyereket fölvesznek. Innen egyenes út vezetett az Iparművészeti Egyetemre, ahová 1992-ben elsőre bejutott. Jakab Áron ezt utólag sajnálja is.
– Nem jó az, ha valaki túl fiatalon, első próbálkozásra bekerül művészeti képzésre. Akkor még nagyon kiforratlan, egyáltalán nem tudja, mit akar. Azok a diáktársaim, akik csak sokadik próbálkozásra jutottak be, sokkal többet „kivettek” az egyetemből, mint én. Nekem inkább csalódás volt az egész – mondja. Az sem véletlen, hogy ma nem elsősorban tervezőként dolgozik. – A vizuális kultúra a neveltetésem és az identitásom fontos része, de művésznek lenni csak akkor érdemes, ha az illetőt Pablo Picassónak hívják – villantja meg maximalista felfogását.
Azért megpályázott egy formatervezői ösztöndíjat. Alapkoncepciója az volt, ha jó szándékú amatőrök helyett az esztétikai és a piaci igényeknek megfelelően profik terveznék meg az értelmi fogyatékosok által előállított termékeket, akkor azokat jobb áron lehetne eladni. Az emberek pedig nem könyörületből vásárolnák meg ezeket az árucikkeket. Az egyedülálló ötlet – amelyből később a Fruit of Care is kinőtte magát – elnyerte a zsűri tetszését. Jakab Áron az ösztöndíj három éve alatt a fogyatékosokkal foglalkozó Bárka Alapítvány technológiájára építve kifejlesztett háromféle – gyertya, papír és textil – termékcsaládot. Később rájött: a dizájn még nem old meg semmit.
Miért éppen a fogyatékosok? Jakab Áron maga sem tudja ezt pontosan megindokolni. – Az évek során rákerült a radaromra a fogyatékostéma, és ott is maradt – mondja hosszas gondolkodás után. Talán szerepet játszott ebben saját fogyatékossága is: nyúlajakkal és farkastorokkal született, bár ezért csak ritkán csúfolták. Tinédzserkorában dolgozott is fogyatékos otthonokban önkéntesként. Szülei tizenegy éves korában elváltak, édesanyja ekkor a vallás felé fordult. Áron bekerült egy összetartó vallási ifjúsági közösségbe, velük járt el a fogyatékosok otthonába is. A borzalmas körülmények, a nyomor, a bántó szagok, a mérhetetlen kiszolgáltatottság, mindez mély nyomot hagyott benne.
– Ezen a kiszolgáltatottságon változtathat a Fruit of Care, de nem szeretnék a fogyatékosok megmentőjének szerepében tetszelegni. Nekem az is fontos, hogy a cég jó árbevételt produkáljon, és hogy sikeres üzletet tudjak felépíteni – határolja el magát a „Teréz anya”-szereptől. A nonprofit szféra nem is tudja hova tenni Jakab Áront. Profitorientáltság egy olyan területen, amely alapvetően az állami támogatásra és az adománygyűjtésre épül? Ezt sokan képtelenek megemészteni, őt pedig a fogyatékosokat kihasználó, pénzéhes üzletembernek tartják.
– Pedig nincs ebben akkora üzlet: az öt alkalmazottal működő Fruit of Care tavalyi nettó árbevétele 14 millió forint volt – mosolyodik el az ügyvezető. Sokkal egyszerűbb volna egy „sima” márkát kitalálni, és azt menedzselni, a termékeket pedig „normális” emberekkel legyártatni.
Az egyszerűség azonban nem kenyere Jakab Áronnak. Üzleti szemlélete miatt viszont a Bárka Alapítványtól – amelynek időközben egyik vezetője lett – kénytelen volt megválni. Az alapítvány inkább csak elfoglaltságot akart adni a fogyatékosoknak a kézművestermékek előállításával, Jakab Áron viszont egy piacképes vállalkozást akart létrehozni.
A szemléletbeli különbség a karácsonyi időszakban ütközött ki a leginkább. Ilyenkor érkezik a legtöbb megrendelés a fogyatékosok műhelyeibe, és Jakab Áron ezért több munkára ösztökélte volna a fogyatékosokat. Az alapítványnál viszont – a vallásos szellemiség miatt is – ragaszkodtak a csendes, elvonulós időszakhoz. Végül szétváltak útjaik, Jakab Áron pedig 2008-ban létrehozta a Fruit of Care-t, amelynek üzleti tervével egy bank által szponzorált versenyt is megnyert.
– Magyarországon több száz olyan civil szervezet működik, amelyben olyan értelmi fogyatékos emberek dolgoznak, akik a nyílt munkaerőpiacon nem tudnak elhelyezkedni. Ezekben a védett műhelyekben azonban nincs meg az a tudás, amellyel piac- és versenyképes termékeket tudnának létrehozni. Ráadásul a műhelyek kínálata nagyon hasonló, nem tudnak mivel kitűnni – magyarázza. A Fruit of Care ezt az űrt igyekszik kitölteni: jelenleg nyolc műhelyt fog össze, fejleszti a termékkínálatot, segít az értékesítésben, a marketingben. A termékek nyolcvan százalékát vállalatok veszik meg céges ajándéknak.
A védett műhelyekbe nem egyszerű bevinni az üzleti szemléletet. – Vannak hátrányai a velünk való együttműködésnek. Mi nem azért vagyunk, hogy ők boldogabbak legyenek – mondja ki nyíltan Jakab Áron. – Itt mindkét félnek kell adnia és kapnia. Mi beleszólunk a minőségbe, nálunk mindig a vevőnek van igaza. A fogyatékosokkal foglalkozó alapítványok többnyire ennek az ellenkezőjéhez szoktak. Szerinte azonban a valódi társadalmi integrációt akkor fogjuk elérni, ha a fogyatékosok egyre inkább olyan életet élhetnek, mint az átlagember. Márpedig annak része az olyan munka is, amellyel megpróbálnak eredményeket elérni.
– Egy ideális világban valójában nem is volna szükség a Fruit of Care-re – véli Jakab Áron. A fogyatékosok számára nem kellene saját márkát fenntartani, egy élelmiszergyártó vagy -forgalmazó cég közvetítő nélkül is átvenné a fogyatékosok által készített lekvárt. Az ideális világ azonban egyelőre meglehetősen távolinak látszik innen, a kőbányai irodaépület fűtetlen raktárából, ahol a fogyatékosok által készített lekvárok, csokoládék, szappanok és gyertyák összevisszasága között épphogy találunk egy beszélgetésre alkalmas helyet.
Jakab Áronnak mégis van egy ideája. Azt szeretné, ha pár év múlva nélküle is működne a Fruit of Care. S akkor továbbállna. Mert ha valami működik, az őt már nem érdekli. S akkor kereshetne magának egy új projektet, hogy kiderítse, lehet-e sikeresen működtetni.
Névjegy
Jakab Áron 1974-ben született Budapesten. 1997-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetemen. 1999-ben megnyerte a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjat. Ennek koncepciójából nőtte ki magát a 2008-ban megalapított Fruit of Care társadalmi márka és vállalkozás, amelynek jelenleg ügyvezetője. 2007-ben megnyerte a NESsT-Citibank magyarországi társadalmi vállalkozások üzletiterv-versenyét. 2010-ben a Vodafone főállású angyalává, 2012-ben pedig Ashoka Fellow-vá, a közjó érdekében tevékenykedő vállalkozók közé választották. Nős, két lánya van.
