„A kormányprogram egymillió új adózó munkahely létrehozását határozta meg célként 2020-ig. E cél elérése számos eszközt igényel, ezek egyike az új munka törvénykönyve (Mt.)”, mert a régi „nem segíti a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését” – ezzel magyarázta korábban Czomba Sándor államtitkár, miért kell alapvetően megváltoztatni a foglalkoztatás szabályait.

A Liga Szakszervezetek megrendelésére az ELTE és az MTA kutatói 16 vállalatnál mérték fel, hogy a részben már tavaly júliusban hatályba lépett új Mt. miként befolyásolta a munka világát. „A vizsgált mintában egyetlen esetben sem került szóba, hogy bármilyen módon is a törvény hatásaként új felvételekre került volna sor” – olvasható a terjedelmes kutatási jelentésben.

A Laki Mihály, Nacsa Beáta és Neumann László által jegyzett, Az átalakuló munka világa címen megjelent dokumentumban annál több szó esik arról, hogy miért is járnak rosszabbul a foglalkoztatottak a kormány minősítése szerint Európa egyik legrugalmasabb munkaerő-piaci szabályozásával. A legfájóbb talán a keresetek csökkenése lehet, amiről a 16 vállalkozás közül ötnél számoltak be, négynél pedig tartanak tőle, hogy ez bekövetkezik.

Az egyik ok, hogy kevesebb lett a műszakpótlék, s van olyan cég, amelynek alkalmazottainál emiatt átlagosan havi 15 ezer forint nettó veszteség jelentkezett. Ugyanakkor csökkenhet az órabér, mert a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek. Emiatt ugyanannyi fizetésért a szakszervezetek számítása szerint évente 11 nappal többet kell a munkahelyen tartózkodni, mint korábban.

Ráadásul a cégek törvényesen tehetnek különbséget az egyes régiókban ugyanazon munkáért fizetett bérek között; ez akár a húsz százalékot is elérheti. Az állásidőre járó bért pedig nem kell kifizetniük, ha előre nem látható külső ok miatt áll le a termelés. Ez is zsebbe vágó kérdés lehet.

Ugyancsak a munkavállalókat sújtja, hogy a próbaidő három helyett hat hónap is lehet, így a cégek a rövidebb időre szóló munkaerőigényüket könnyen kielégíthetik, hiszen a próbaidőst bármikor el lehet küldeni. Egyes csoportok – például a védett korban levők vagy a gyesről visszatérők – esetében a felmondással szembeni munkajogi védelem szintje lett alacsonyabb, akit pedig a nem megfelelő képességeire hivatkozva bocsátanak el, annak nem jár végkielégítés. A foglalkoztatottak károkozás esetén többet fizethetnek, míg ha a munkáltató hibázik, az eddiginél olcsóbban megúszhatja. A szakértők emiatt azt feltételezik, hogy a munkahelyek biztonságára a jövőben esetleg kevesebbet fognak költeni. Egyébként általában nem számít már munkabalesetnek, ha valaki a munkába járás során sérül meg, a foglalkoztatók ezen is spórolhatnak valamennyit.

A jelentés kiemeli: az új Mt. a foglalkoztatottak személyiségi jogainak korlátozását is megengedi. Igaz, ilyen szabályokat egyelőre csak egyetlen helyen vezettek be, ahol lefektették a munkavállalók munkahelyen kívüli magatartását meghatározó elveket. Vagyis a dolgozó nem fogalmazhat meg olyan véleményt, amely veszélyeztetné a munkaadó jó hírnevét, üzleti imázsát. A szerzők szerint ez a közérdekkel is ellentétes lehet, ha az alkalmazottak nem fedhetik fel például azt, hogy cégük milyen módszerekkel teszi ismét eladhatóvá a lejárt szavatosságú termékeket.

A munkaadók zöme a változásokra tekintettel a kollektív szerződések újratárgyalását kezdeményezi, de kérdéses, hogy a szakszervezetek a megváltozott feltételek mellett mennyire képesek a munkavállalói érdekek érvényesítésére. A munkajogi védelmet élvező tisztségviselőik száma ugyanis radikálisan csökkent, egyes vizsgált vállalkozásoknál akár a tizedére-huszadára.

Jóval kevesebb lett a munkaidő-kedvezmény mértéke is, szabadidőben pedig az érdek-képviseleti tevékenységet nem lehet tisztességesen elvégezni. A szakszervezeteket igen kellemetlenül érinti az is, hogy ezt a kedvezményt nem lehet pénzben megváltani.

A kutatás során többen említették azt is, hogy a szakszervezeteknek jóval kisebb lehetősége lesz a foglalkoztatási szabályok betartásának ellenőrzésében. Nem vizsgálhatják a munkakörülményeket, a foglalkoztatás rendjét, s nem emelhetnek kifogást, nem élhetnek vétójoggal.