Szócska Miklós, a mellékhatás-menedzser
Bár tavaly júniusban még végrehajthatatlannak ítélte Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár az egészségügyben a kötelező nyugdíjazást, mostanra világossá vált, ha összeszorított fogakkal is, de végre kell hajtania a kormányfő akaratát. Nem képes az ágazat számára fölmentést szerezni, sem a státusokat megvédeni.
Bár tavaly júniusban még végrehajthatatlannak ítélte Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár az egészségügyben a kötelező nyugdíjazást, mostanra világossá vált, ha összeszorított fogakkal is, de végre kell hajtania a kormányfő akaratát. Nem képes az ágazat számára fölmentést szerezni, sem a státusokat megvédeni.
Sokan gondolják azt: nem okozott meglepetést, hogy Szócska képtelen bárminemű érdekérvényesítésre a kormányzatban, és számos alkalmat tudnak felidézni, amikor fontos döntések meglepetésként érték. Bár a korábbi kormányok egészségügyi vezetői is szinte kivétel nélkül legendásan rossz érdekérvényesítők voltak, nem hoztak mást annyira látványosan kínos helyzetbe a nyilvánosság előtt, mint az ágazat jelenlegi gazdáját. Az Orbán-kormány két és fél éve alatt több olyan változás is történt, amit nem az egészségügyért felelős államtitkárság kezdeményezett, Szócska tudta nélkül írták át a területre vonatkozó szabályokat. Noha az államtitkár szakmai programja, a Semmelweis Terv, ha nem is rögtön, a kormány hivatalba lépése után egy évvel zöld utat kapott. Azóta nincs látványosan konkuráló egészségpolitika a kormányzaton belül, de hol ez, hol az durván belegyalogol a területbe.
A Szócska vezette államtitkárság mindeddig katonás fegyelemmel tűrt, a nyilvánosság előtt soha egyetlen jelét nem adta annak, hogy nem ért egyet a háttérben készülő javaslatokkal. Így volt ez akkor is, amikor a közigazgatási tárca a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakítása címén a múlt év januárjában felálló kormányhivatalok alá gyűrte az egészségpénztár és a tisztiorvosi szolgálat regionális intézeteit. Pedig a színfalak mögött számtalan érvet vetettek fel az új szisztéma ellen, csakhogy a döntéshozók ezeket nem vették figyelembe.
Az, hogy az alkotmány helyébe lépő alaptörvényből kiesik a társadalombiztosítás mint védendő érték, már valódi meglepetésként érte a tárcát. Rogán Antal 2011 decemberében egy rögtönzött törvénymódosítással adóvá változtatta a munkaadók társadalombiztosítási járulékát. Holott néhány héttel korábban Orbán Viktor miniszterelnök még a saját lábukra állított tb-alapokról beszélt. Azt, hogy valójában mi értelme volt a tb-rendszer megbontásának, máig nem derült ki. Csak annyi biztos, hogy Szócskára marad a magyarázkodás: ő a nemzeti kockázatközösség mellett van elkötelezve.
Ezt emlegethette sűrűn egy másik meglepetésszerű törvénymódosítás után is, amikor megváltoztatták az szja-törvény egyik mellékletét, amely az adó- és járulékmentes jövedelmeket sorolja fel. Az addig ott szereplő „baleset-biztosítás” szót „baleset- és betegségbiztosítás”-ra változtatták. Ez a cégeknek korlátlanul adó- és járulékmentessé tette a dolgozóik számára köthető egészségbiztosítást. Ezt jobb- és baloldalon is a magánbiztosítóknak tett óriási gesztusként értékelték. Az érintettek először örültek, de a további kormányzati lépések elmaradása miatt ez a piaci szeglet nem indult virágzásnak. Csak a bizonytalanság és a magyarázkodnivaló maradt utána. Szócska első nyilatkozataiban még azt nyomozta, hogy ebből miért hagyták ki, s egyáltalán mire vélje a módosítást. Szijjártó Péter, akkor még a kormányfő szóvivőjeként a Hír TV-ben igyekezett teljesen ártalmatlannak bemutatni a változtatást, mondván: az indítvány a költségvetési bizottságban született, s szándéka pusztán annyi, hogy bővítsék az adómentesen adható juttatások körét. A Népszabadság akkoriban meg is kérdezte Szócska Miklóst, hogy ezek után miért marad a posztján, ám erre az államtitkár nem kívánt válaszolni. Gaál Péter, az államtitkár kabinetjének külső tanácsadója úgy értékelte az esetet, hogy „valaki hackeli a rendszert”.
A kormányzati politikusok gátlástalan jogalkotási ambíciói később sem csillapodtak. „Nem tudtam, hogy pontosan milyen konkrét feltételek mellett lehet alkalmazni külföldi orvosokat” – vallotta be az ATV élő adásában Szócska, amikor a műsorvezető a Nemzetgazdasági Minisztérium frissen kiadott rendeletével gerjesztett tiltakozásokról kérdezte. Míg az egészségügyi államtitkár a letétbe helyezett orvosi felmondólevelek árnyékában próbált valamit kisajtolni a költségvetésből, a kezét a pénzcsapon tartó Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter aláírt egy jogszabályt, amely a magyar orvosok átlagos fizetésének kétszeresét, 246 ezer forintot írt elő kötelező minimális bérként a harmadik országból Magyarországra érkező orvosoknak. Szócska döbbenetében hozzátette azt is: „ha lenne ennyi pénz, azt a magyar orvosoknak adnám”.
Az Egészségbiztosítási Alapot felügyelő egészségügyi államtitkárságot nem vonták be a Széll Kálmán Terv előkészítésébe sem. Így történhetett meg, hogy az államtitkár Matolcsy György nyilatkozatából értesült arról, hogy a gyógyszerkiadásokból több mint 100 milliárdot vesznek el három év alatt.
A gazdasági tárca nemcsak akkor tudja lehetetlen helyzetbe hozni az államtitkárságot, amikor visz, hanem akkor is, amikor ad. Emlékezetes eset volt a 2011-es kasszasöprés, amikor az ágazaton az év közben megspórolt néhány tízmilliárdot az év utolsó napjaiban visszaadták válságkezelésre. Ennek felhasználását sikerült úgy szabályozni, hogy akik megfontoltan gazdálkodtak, azok nem költhették el a nekik visszautalt megtakarítást.
Az érzéketlen és ostoba jogalkotás gyönyörű példáját produkálta a kormánytöbbség a munka törvénykönyvének újrafogalmazásakor, amikor előzetes vezetői engedélyhez kötötte az alkalmazottak számára a munkavégzéssel kapcsolatos ajándékok elfogadását. Ez az üzleti életben általában jól kezelhető szabály az egészségügyben a nyílt sebre szórt sónak bizonyult. Miközben szinte mindenki egyetért abban, hogy a honi egészségügy rákfenéje a hálapénz, ez a szabály arra kényszerítette a kórházigazgatókat, hogy vagy kirugdossák a hálapénzt elfogadó orvosaikat, vagy maguk adnak nekik előzetes írásos felmentést valami olyanra, amelynek káros hatásáról esetleg maguk is meg vannak győződve. Az eset után Szócska már hasztalan magyarázta, hogy nem az Orbán-kormány vezette be a magyar egészségügyben a hálapénzt.
Legendásan szép eset volt, az államosítás után a kórházigazgatók tömeges pályázatása. A tenderkiírás idején még nem jelezték az államtitkárságnak, hogy a kormány később rá fog görcsölni a nyugdíj korhatárra. Így a tenderek tömege lett eredménytelen amiatt, hogy a legalkalmasabb jelöltet a kormány végül nem engedte kinevezni. Más esetekben a kormányzati frakció pozíció vágyával került összeütközésbe az államtitkárság és ezért nem tudta a kizárólagos szakmai szempontokat érvényesíteni a vezetők kiválasztásánál. A kormányzati politikusok jogot formáltak arra is, hogy az elbírált pályázati névsort, a kihirdetés előtt újraírják. Az államtitkár külhoni útja alatt, aztán ki is hirdették a győzteseket.
Ilyen előzmények után az önmagában abszurd, és csak további károk árán orvosolható kényszernyugdíj ötlet nem is annyira furcsa. Így szokták.
Az orvosok elutasítják a kényszernyugdíjat
Az orvosok 90 százaléka mentesítené a kényszernyugdíj alól az egészségügyet. Véleményük szerint a nyugdíj vagy munka szabály alkalmazása ezen a területen egyértelműen rontja a gyógyítás körülményeit – derül ki a Magyar Orvosi Kamara reprezentatív felméréséből. Éger István kamarai elnök múlt csütörtökön kérte a köztestület honlapjának zárt részén, úgynevezett online szavazásra a kamarai tagokat az ágazatot érintő kényszernyugdíjazással kapcsolatos kormányzati döntésről. A voksolásra hétfő éjfélig volt lehetőségük az orvosoknak. A hét egyszerű, eldöntendő kérdésre az orvosok tíz százaléka válaszolt, 41 százalékuk már most nyugdíjas vagy a következő két-három évben válik érintetté. A kamarai közvélemény-kutatásban az orvosok nagy többsége, 77 százaléka mondta azt: nincs tisztában azzal, hogy milyen adóügyi, munkajogi, nyugdíjkövetkezményekkel jár, ha mentességet kérnének a szabály alól. Mint az emlékezetes: mostantól körülbelül két hetük van a 62 éves vagy az annál idősebb orvosoknak arra, hogy eldöntsék: maradnak dolgozni és lemondanak a nyugdíjukról, vagy elmennek nyugdíjba és nem dolgoznak tovább. A kormányhatározat miatt az orvosok 47 százaléka határozottan fontolgatja, hogy másik országban vállal munkát. Éger István azt mondta: a felmérés megerősítette azt is, hogy a kamarának mindent meg kell tennie, hogy rábírják a kormányt a kényszernyugdíjazást elrendelő kormányhatározat tartalmának megváltoztatására.
Tudomása szerint a tárcánál már megkezdődött annak a jogszabálynak az előkészítése, amely a munkát választók jövedelempótlásának részleteit szabályozza. (D. A. N.)
