A Bírósági Közlöny legutóbbi száma szerint arra a kérdésre várnak választ, hogy az indokolás nélküli felmentés lehetőségét megteremtő, és az Alkotmánybíróság (AB) által később alaptörvény-ellenesnek talált jogszabály nem áll-e ellentétben az unió alapjogi chartájának azzal a rendelkezésével, amely az indokolatlan elbocsátással szembeni védelmet írja elő.

Becslések szerint 2010-ben és egy évvel később a kormánytisztviselői kar öt százalékát, körülbelül 3200 embert rúgtak ki indokolás nélkül, és közülük legalább háromszázan bírósághoz fordultak. Sokan pert vesztettek, mert az AB a 2011 februárjában kihirdetett döntésében a kifogásolt passzust nem visszamenőleges hatállyal, hanem csak május 31-től semmisítette meg. A testület később azt is kimondta, hogy azokban az esetekben, amikor a felmentés a fenti két időpont között történt, a bíró figyelemmel lehet az AB-határozatra, visszamenőlegesen viszont nem.

Született azonban néhány olyan ítélet, amelyben a menesztett kormánytisztviselőnek adtak igazat, és a bíróság megállapította egyebek mellett azt is, hogy az indokolás nélküli felmentés sérti az alapjogi chartát. Debrecenben eddig nem mentek el, hanem – helyt adva Nádas György ügyvéd indítványának – előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeztek. Nádas elmondta: először visszautasították a kezdeményezését, ám amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság egy volt kormánytisztviselő esetében megállapította, hogy a magyar állam megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot – mert az indokolás nélküli elbocsátással a panaszost megfosztotta a valódi jogorvoslat lehetőségétől –, megváltoztatták a döntést. Abban az ügyben hatezer euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg.

– Strasbourgban számos hasonló ügy van folyamatban – közölte lapunkkal Gál Csaba, aki maga is érintett, s munkajogi pert kezdeményezett, ugyanakkor több társával közösen az emberi jogi bírósághoz fordult. Ők a vagyoni káruk megtérítését is szeretnék elérni, hiszen határozatlan időre szóló kormánytisztviselői jogviszonyukat szüntették meg alkotmányellenesen, illetve az emberi jogok európai egyezményét is sértő módon. Ezért ötévnyi jövedelmüket követelik az államtól. Hogy mennyit kapnak, nem tudni, de Strasbourgban valószínűleg nyerni fognak.

Kétséges viszont, hogy mit lép az Európai Unió Bírósága. Az alapjogi charta kimondja ugyan, hogy „minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez”, de azt is: „e charta rendelkezéseinek címzettjei (…) az unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az unió jogát hajtják végre”.

Magyar Gábor ügyvéd – aki már több ügyet képviselt nemzetközi fórumok előtt – ezért úgy véli, a bírák indokolatlan kitérőt tettek, amikor Luxemburghoz fordultak, mert elképzelhető, hogy a hazai munkaügyi szabályozást a charta rendelkezései nem írják felül. A pereket szerinte – az érintettek számára kedvező módon – az alaptörvényre és az AB-határozatra hivatkozással is le lehetne zárni.

Kolláth György alkotmányjogász is ezzel ért egyet. Ő munkatársaival már vizsgálta, hogy az alapjogi charta milyen hatással lehet a hazai jogalkalmazásra. Úgy véli, hogy a dokumentumban foglaltak alapvetően az uniós intézményeket kötik. Annak meghatározása viszont, tette hozzá lapunknak, hogy milyen feltételekkel meneszthetnek valakit, tagállami hatáskör, így szerinte a magyar bíróságok valószínűleg nem bújhatnak ki a döntés felelőssége alól.