A gazdag és befolyásos emberek abban érdekeltek, hogy az ügyüket ott tárgyalják, ahol élnek, és ők maguk vagy a sztárügyvédeik mindenkit ismernek. Az átlagemberek, akik náluk befolyásosabb személyekkel vagy erős cégekkel kerülnek szembe, a rossz tapasztalatok birtokában inkább elképzelhetőnek tartják, hogy másutt, ahol nincsenek mélyen gyökerező személyes kapcsolatok, hanem csak a keletkezett iratanyagot ismerik, igazságosabban bírálnák el a jogvitáikat.

Dr. Maróti Edit szegedi ügyvéd szinte minden energiaügyet simán és automatikusan elveszített, amelyekben szerinte ártatlan ügyfeleket köteleztek az energiaszolgáltatók több százezer forintos követelésének megfizetésére. Az ügyvédnő a jogalapot vitatta: a szolgáltató nem bizonyította be, hogy ügyfele lopta a gázt, csak annyit, hogy „nem szabványosan”, „nem szerződésszerűen” vételezte”. Előfordult, hogy kérésére ugyan kirendelt újabb igazságügyi műszaki szakértőt a bíróság, de az ő szakvéleménye ellenében is a GDF Suez által fizetett, sorozatban felkért szakértői tanú véleményét fogadta el.

Annál az ügynél, amelyet az ügyvédnő a legjellemzőbbnek és legfelháborítóbbnak tart, az ügyfél maga jelentette be, hogy megállt a közel tíz éve működő gázórája. Ingatlanán ezután megjelent egy szerelő, hogy leszerelje az órát. Ez önmagában is szabálytalan – két szakembernek kellett volna eljárnia. A szerelő kiadott egy jegyzőkönyvet, hogy a mérőórán nem látszik nyoma külső beavatkozásnak, ami jelenti, hogy a plombák is épek. A tulajdonost csak hónapok múlva hívták a gázművek laborjába, hogy megvizsgálják az órát. Ők nem tudták követni, hol volt közben a mérő, és mi történt vele. A gázszolgáltató által fizetett szakértő először kézzel írt egy jegyzőkönyvet, amelyben megállapította, hogy a mérőkészüléken hiányoznak az úgynevezett OMH-plombák, továbbá szalagozható rést talált a gázórán, a festésén enyhe kopást észlelt. Azt állította, hogy a szalagozás ténye – vagyis, hogy a mérő mozgását műanyag szalaggal lassították – megállapítható, de az időtartama és a fékezés eredménye nem. Ám ez önmagában szabálytalan vételezésnek minősül. Erre alapozva 200 ezer forint kötbért követelt a GDF Suez. Hogy miért pont annyit, azt nem tudni, hiszen meg sem kísérelték bizonyítani, szerintük mennyi méretlen gázt fogyasztott a megsarcolt ügyfél. Úgy vetették ki a kötbért, hogy az ügyfélnek az óra által mért fogyasztása is nőtt abban az időszakban – ha lopta volna a gázt, akkor vélhetően csökkent volna a mért fogyasztás. A kötbért nem fizették ki, így került az ügy a bíróságra.

Mészáros György, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának oktatója, igazságügyi műszaki szakértő, akitől az elsőfokú bíróság kért szakvéleményt, megállapította, és utólag is ezt nyilatkozta: valójában ő szedte szét első ízben azt a mérőkészüléket, amelyet a szolgáltató szakértője szerint „megbuheráltak”. Tehát a szolgáltató által fizetett szakértő úgy adott véleményt és állapított meg különféle jogtalan beavatkozásokat, hogy szét sem szedte a mérőórát. Szerinte azok a beavatkozások, amelyeket a rendszeresen alkalmazott szakértői tanú állított, nem történhettek meg. Az általa mellékelt fotókról nem dönthető el bizonyosan, hogy mely készüléket ábrázolják – de a rajta szereplő részletek miatt kétséges, hogy a Mészáros György által megvizsgált mérőóráról készültek. A szolgáltató által fizetett műszaki szakértő, aki abban az időben sorozatban végzett ilyen vizsgálatokat, az általa kézzel írt jegyzőkönyvre eltérő plombaszámot jegyzett fel, mint az ugyancsak általa benyújtott, legépelt szakértői véleményen.

Ennek ellenére a Szegedi Városi Bíróság, majd másodfokon a Csongrád Megyei Törvényszék a szolgáltató javára ítélt. Mészáros György szerint a több mint húsz szakértői észrevételéből egyet sem vettek figyelembe. A bíróságon lekezelően viselkedtek vele – életében nem érezte még olyan kínosan magát. Az állampolgárnak, aki maga jelentette be, hogy megállt a mérőórája, meg kellett fizetnie 200 ezer forint kötbért a GDF Sueznek.

A városi és a megyei bíróságon sorozatban ugyanazok a bírák, ugyanazok a szakértők foglalkoznak az ilyen ügyekkel, a másodfok biztosan helybenhagyja az elsőfokú ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság pedig azzal vágta vissza az ügyfél nevében beadott törvényességi felülvizsgálati kérelmüket, hogy kis összegű vagyonjogi ügyekkel nem foglalkozik, holott a jogalapot kifogásolták, amit vizsgálni sem volt hajlandó. Nem foglalkoznak ezek vizsgálatával az ítélőtáblák sem. Egy átlag magyar állampolgárnak egyáltalán nem számít kis összegű vagyonjogi ügynek, ha több százezer forintot jogtalanul és a jogorvoslat esélye nélkül ki kell fizetnie.

Dr. Maróti Edit szerint a jogszabályok és a bírósági gyakorlat megengedi az energiaszolgáltatóknak, hogy bárkit érdemi bizonyítás nélkül ilyen nagyságrendű, tetszőleges összegek fizetésére kényszerítsenek. A károsultak szerint ez ellen sem az előző kormányok, sem a jelenlegi kormány alatt nincs hatékony védekezési lehetőség. Az energiaszolgáltatók arra hivatkoznak, hogy nagy mennyiségben lopják tőlük a gázt, áramot – de ezt a fogyasztók nem tudják ellenőrizni. Még ha így lenne is, jogállamban akkor sem megoldás, hogy amit más ellopott, azt azzal fizettetik meg, akivel épp bírják. A jelenlegi kormány úgy tesz, mintha a szolgáltatóktól védelmezné a fogyasztókat, de ebben az ügyben semmit sem tett. Pedig csak annak lehetőségét kellene megteremtenie, hogy ne a szolgáltatók által felkért, általuk fizetett, hanem anyagilag és szervezetileg független műszaki szervezet szerelje le, tárolja és vizsgálja a mérőórákat. Biztosítsák azok megbízható őrzését, miután leszerelték őket, és ne lehessen állampolgárokat súlyos százezrek kifizetésére kényszeríteni azon a jogcímen, hogy „nem szabványos”, ahogyan vételezik a gázt. Aki lopott, büntessék meg – de csak azután, ha minden kétséget kizáróan, jogállami körülmények közt rábizonyították a tettét.

200EZER

ÍME ennyi a kötbér azért, mert a mérőkészülékről hiányzott a plomba, továbbá szalagozható rést leltek a gázórán. Ez önmagában szabálytalan vételezésnek minősül. De hogy miért épp kétszázezer forint, azt nem tudni.

Csak a kihelyezést kell igazolni

A Csongrád Megyei Törvényszék szóvivője lapunknak azt válaszolta: nincs olyan keresőprogramjuk, amelynek segítségével pontosan meg tudnák állapítani, hogy az elmúlt időszakban hány ilyen ügy szerepelt a megye bíróságain, személy szerint ki tárgyalta azokat első és másodfokon, ki volt a szakértő, és milyen eredménnyel zárultak a perek. Tapasztalatok szerint a Szegedi Városi Bíróságon évente úgy húsz ilyen ügyet tárgyalnak.

A jogszabályok alapján az energiaszolgáltatónak csak azt kell bizonyítania, hogy a mérőeszköz akkor szabványos volt, amikor ő kihelyezte. A fogyasztó kötbérfizetési felelősséget okozó szerződésszegésének minősül az is, ha nem ő rongálta meg a mérőórát, de a szolgáltatónak nem jelenti be a sérülést. A szóvivő szerint a lezárult perek tapasztalata, hogy a kötbér megfizetése alóli mentesülés lehetősége viszonylag ritka. (T. I.)

Sor a Suez ügyfélszolgálatánál