A Népszabadság birtokába került, az intézményvezetőknek címzett és Lengyel Györgyi, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárának aláírásával jegyzett levélben pénteken a kormányhatározat szövegének szigorú betartására utasítják a főigazgatókat. Vagyis ebben még csak említés sincs az egy nappal korábban az ágazati egyeztetésen született kompromisszumos megoldásokról.

Az intézkedéssel – amellyel a kormány nem engedi, hogy a jövőben a közszolgálatban állók egyidejűleg legyenek nyugdíjasok és alkalmazottak – ellehetetlenül az egészségügy. Egyik pillanatról a másikra 7-10 ezer orvos, ápoló és egyéb szakdolgozó kerülne ki a betegellátásból, miközben már most sincs elég ember a biztonságos gyógyításhoz. A helyzet abszurditását mutatja, hogy a kormány nem is tudja, hány olyan orvos dolgozik, aki már meghaladta a nyugdíjkort. A legtöbb gyógyítónak több munkahelye is van, az orvosokra kötelező munkaidőkorlát pedig gyorsan kimerül a főállásokban, de miután másutt sincs elég ember, újabb kórházakban vállalnak ügyeletet vagy egyéb munkát. Tömegesen vannak olyanok, akik egyszerre közalkalmazottak, nyugdíjasok, és vállalkozási formában is dolgoznak. (Az államtitkárnak nem titkolt reménye, hogy a mostani intézkedéssel talán megismerheti azt a számot, amelyből kiderülhet, hogy pontosan hány emberrel működtethető az egészségügy.)

Az érdekvédők a múlt hét szerdai egyeztetés után még úgy hitték, hogy elhárították a közvetlen katasztrófát: az egyezség részleteiről, illetve az államtitkársággal folytatott sikeres alkuról a Magyar Kórházszövetség levélben tájékoztatta a tagkórházakat. Ebben jelezték, hogy az államtitkár a kormány nevében a kötelező nyugdíj alól felmentési kérelmek egységes kezelését és lényegében csak formális elbírálását ígérte. Valamint azt is, hogy az egészségügyben a nyugdíjat választók státusza nem szűnik meg automatikusan, mint ahogyan azt a jogszabály előírja, hanem mindenütt megmaradhat, ahol szükség van orvosra, ápolóra vagy egyéb szakdolgozóra az intézmény biztonságos működtetéséhez. Szócska azt is megígérte, hogy a munkát választó nyugdíjasok jövedelme nem csökken. Megoldásként azt találták ki, hogy a nyugdíj összegével megegyező ösztöndíjat kap a mentességhez jutó egészségügyi dolgozó. A juttatás a nyugdíjakhoz hasonlóan köztehermentes lenne. Így az érintettek jövedelme nem változna, miként a munkáltatók terhei sem.

Ezért is érte hideg zuhanyként az intézményvezetőket a közigazgatási államtitkár levele. Ebben ugyanis az áll, hogy a kötelező nyugdíjazás alóli egyéni kérelmeket a kormány mégsem egységes formanyomtatvánnyal gyűjti, hanem – az erről szóló kormányhatározat értelmében – megmarad az egyéni kérelmek és jóváhagyások rendszere. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hat-hétezer dokumentum érkezhet meg csak az egészségügyből a kormányzathoz. A körlevélben már arról sincs szó, hogy a kötelezően nyugdíjba küldendő alkalmazottak státusza megmaradna. Mint ahogyan arról sincs említés benne, hogy miként pótolná a kormány a nyugdíj összegét. Ennek hiányában viszont nem is lehet választani a biztos nyugdíj vagy a bizonytalan feltételek melletti munka között.

„Aki ezek után aláírja a mentességi kérelmét, elmebeteg” – summázta röviden a véleményét lapunknak az egyik kórházigazgató, aki azt mondta: bár intézményében nincs túl sok nyugdíjas munkavállaló, de azért adódnak érdekességek. A mentességre szorulók egyike portás például, nála kicsit furcsa lesz, amikor a szakmai életútját méltatnia kell. Vannak konyhai kisegítők, mosodai alkalmazottak is, akik a kisnyugdíjukat egészítik ki a munkával. Kiegészítésként még megéri ezt csinálni, de megélni csak a konyhán vagy a mosodában adható fizetésből biztosan nem lehet, tehát esély sincs arra, hogy másokkal pótolják őket, ha nem kapnák meg rájuk a mentességet.

Volt olyan kórházigazgató, aki azt mondta: rémálom, ami a közigazgatásban zajlik. Hiszen ahány nyilatkozó, annyiféle állítás hangzik el a közszolgák kötelező nyugdíjazásáról. Mindenesetre ő hisz Szócska Miklósnak, mert amit eddig ígért, azt meg is tartotta, a közigazgatási államtitkárt viszont nem is ismeri. Egy másik intézményvezető szerint minden mostani csapásért Molnár Lajos, az egykori szocialista–szabad demokrata kormány szakminisztere a felelős, aki bezáratta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet: így ugyanis – idézzük – „minden bolond jogszabályt írhat”.