– Nekünk ebben a konkrét ügyben kellett vizsgálatot folytatni – mondta. – Nem volt feladatunk, hogy bárkinek a korábbi eseteit felgöngyölítsük. A vizsgálatmásodik szakaszában a jogtanácsosunk meghallgatta mindkét felet. Azokat a panaszosokat is, akik a gyülekezetével nem törődő lelkészként próbálták lefesteni Kovács Árpádot. De ismétlem: nekünk a püspök úrhoz intézett feljelentő levélben foglaltakat kellett elsősorban kivizsgálnunk, nem azt, hogy mi történt azon kívül.

A vizsgálat megállapította, hogy a történtek során a másik fél is legalább annyira felelős volt, de mivel ő nem lelkész, az ő esetében nincs jogunk eljárni. Amikor a jogtanácsos úr javasolta, hogy folytassuk le az egyházi bírósági eljárást, akkor Kovács Árpád lemondott. Van arra lehetőség, hogy ha önként lemond az illető, eltekintsünk az eljárástól.

Volt, aki azt mondta erről: futni hagyták. Ha az egyházi bíróság megállapítja a felelősségét, akkor elmarasztaló intézkedéseket hoz. Ezek közül a palástvesztés a legsúlyosabb. Ennél csak egy fokozattal enyhébb, ha elmozdítják a gyülekezet éléről. A lemondásával ő ezt önként megtette. Értelmetlen lett volna hosszú hónapokon át fenntartani a feszültséget a hívek között.

Nem túl megengedő az önök egyházjoga? Egyik gyülekezeti tagjuk azt kérdezte: Jézus Krisztus előtt is elévülnek ezek a bűnök? A mi hitünk és meggyőződésünk szerint a bűn nem maradhat következmények nélkül. De ahol van őszinte bűnbánat, ott van bűnbocsánat is. A Szentírás azt mondja a megbocsátásról: a hátam mögé vetem a te bűneidet.

A lelkész ellenfelei azonban éppen azt erősítik, hogy Kovács Árpád soha nem tanúsított bűnbánatot. Nyilatkozataiban inkább vádaskodott – ezért hiteltelen, amikor kiáll a szószékre, és az erényről prédikál. Az, hogy mutat-e megbánást, és miképpen, az ő egyéni felelőssége. Én nem mondhatom neki, hogy mutasson bűnbánatot, mert annak belülről kell fakadnia. Ha ő nem így érzi, azt szomorúnak tartom.

A harmadik házasságában azonban éppen ön adta őt össze azzal a hölggyel, akivel testi-lelki barátságban élt, de ugyanabban az időben kivetette hálóját a többgyermekes másik tanárnőre is. Amikor májusban beiktattak esperesnek, az istentisztelet után odajött hozzám Kovács Árpád, és azt mondta: házasság előtt állok, összeadnál-e engem ősszel a menyasszonyommal. Jóhiszeműen igent mondtam. Akkor még híre-hamva sem volt a másik ügynek. Attól fogva pedig kötött az ígéretem.

Akkor is, ha a lelkész úr valójában a menyasszonyával szemben is tisztességtelen volt, megpróbálta megcsalni a kolléganőjével? A lelkész úr jog szerint elvált ember volt akkor, és éppen „keresgélt”, ahogyan valakinek fogalmazott akkoriban. Természetesen elítélendő, hogy egy másik család fészkében „keresgélt”, de az, hogy a történtek után rendezte kapcsolatát és házasságot kötött, jó irányba mutató lépés a részéről. Én jóhiszemű vagyok, próbálom így értékelni.

Mennyire befolyásolja egy lelkész munkáját, ha politikai szerepet vállal? Így nem marad elég ideje az egyházi munkájára, ellenben komoly világi hatalomra tesz szert. Ő még tulajdonosi képviselő is lett egy ezerfős iskolában, ahol a tantestület tagjai a beosztottjának érezték magukat. Ismerjük azt a mondást, hogy ha valakiről meg akarod tudni, kicsoda valójában, adj egy kis hatalmat a kezébe. De én nem látom ezt át, és nem is feladatom, hogy visszamenőleg vizsgáljam ezeket a dolgokat.

Mit gondol arról, hogy az orosházi gyülekezet 8 presbitere közül hárman fideszes képviselők, ketten ráadásul nem is reformátusok, hanem evangélikusok? Ebbe megint nem szólhat bele a felsőbb egyházi vezetés, hiszen őket a gyülekezet megválasztotta. A választói névjegyzékben szereplő gyülekezeti tagok közül lehet presbitert választani.

A névjegyzéket a presbitérium hitelesíti, de előzőleg közszemlére teszik, és bármelyik gyülekezeti tag kifogást emelhet ellene. Korábban ezt senki sem kifogásolta. Ha Kovács Árpád egy másik gyülekezetbe kerül – az Orosházától 13 kilométerre lévő székkutasit emlegetik – nem tart-e attól, hogy ott hasonlóan viselkedik? Azt is hallottam, az egyház ki akarja egészíteni az illetményét 100 ezer forintra, amennyi Orosházán volt a fizetése. Nem biztos, de valóban felmerült, hogy Székkutasra megy helyettes lelkészi státusszal. Az sokkal kisebb gyülekezet, fizetés nincs is, csak missziós segély.

Elveszti az iskolafenntartóként kapott javadalmazását is. Ha talál egy gyülekezetet, amely megválasztaná, ott biztosan utánanéznek az előéletének. De úgy gondolom, a katolikusok szóhasználatával ő most vezekel, és minden bizonnyal tanulni fog a történtekből. Kijelentette, hogy önkormányzati képviselői és tanácsnoki tisztségeiről nem mond le. Ebbe az egyháznak nincs beleszólása. Egyes hívek azt mondják: az egyházukat és a hitüket járatja le a viselkedésével.

Ezzel én is egyetértek. Az érem másik oldala, hogy ő elvált, szabad ember volt, amikor az az eset történt, és az előzetes eljárásban született adatok szerint, ami történt, nem csak Kovács Árpád bűne volt, hanem azé a kis asszonykáé is, aki házassági kötelékben élt, és senki sem kényszerítette, hogy elfogadja a lelkész legyeskedését. Megtettük, amit a szabályaink lehetővé tesznek.