Semjén-ügy: minden szabályt megszegtek
Az intézmény rektora által jegyzett szöveg szerint a politikus hittudományi doktorijának PhD-vé minősítésénél minden előírást betartottak, ám a releváns dokumentumok és előírások ezt nem támasztják alá: a doktori fokozat – meglehetősen zavaros körülmények között történt – kiadásakor többszörösen megszegték az érvényes szabályokat.
A Semjén Zsolt honlapján (Semjenzsolt.hu) a Közélet menüpont alatt december 27-i keltezéssel teljes terjedelmében olvasható közlemény szerint „az átminősítési eljárás nem automatikus volt, hanem a beadott egyedi kérelmeket vizsgálta”. Ebből az következik, hogy az egyetemi átminősítő bizottság – a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) ajánlásának és a korabeli gyakorlatnak megfelelően – érdemben ellenőrizte nemcsak a jelölt korábbi doktori disszertációját, hanem azokat a további kritériumokat is, amelyek teljesülése szükséges a PhD-fokozat jogszerű kiadásához.
A MAB kifejezett szándéka volt a konvertibilitás garantálása, vagyis az, hogy lehetőség szerint azok kapjanak a korábbi tudományos teljesítményük és címük révén PhD-t, akik megfelelnek az új doktoranduszokkal szemben támasztott elvárásoknak (magát a procedúrát ezért nevezték egyenértékűségi vizsgálatnak). A felsőoktatási törvény pedig általános szabályként azt is rögzítette, hogy a felsőoktatási intézmények csak olyan tudományterületeken adhatnak ki PhD-t, amelyeken a MAB által akkreditált doktori programmal rendelkeznek.
December 22-i cikkünkben azt írtuk, hogy Semjén Zsolt a fentiek alapján nem kaphatott volna PhD-t, mivel az átminősítés idején nem tudott felmutatni érdemi tudományos munkásságot és publikációkat, továbbá megfelelően dokumentált nyelvtudást, holott a PPKE doktori szabályzata mindezeket előírja.
Ami a tudományos előéletet illeti, a rektor közleményében azt írja: „nem kérhetők számon a katolikus teológia tudományának művelésén sem a humán-, sem a reáltudományok területén alkalmazott kritériumok, eszközök és formák, és a más – állami, nem tisztán hitéleti területen – oktatói és kutatói tevékenységet végző felsőoktatási intézmények szabályzatában foglalt egyedi előírások”, illetve „a tudományos tevékenység megítélését a bizottság minden esetben az adott tudományterület – azaz a katolikus teológia mint tisztán hitéleti tudomány – sajátosságait szem előtt tartva végezte”. Az állítás első felének maga a PPKE hittudományi doktori szabályzata mond ellent, hiszen például a tudományos publikációk bemutatását és értékelését felvételi követelményként említi.
Ráadásul amennyiben Semjén nem hittudományi, hanem vallástudományi (bölcsész) PhD-fokozatot kapott, akkor a minősítésénél a teológiai tudományok művelésére vonatkozó speciális előírások kevéssé lehettek mérvadók. (A két tudományterület között jelentős eltérés mutatkozik: hittudományt jellemzően csak az egyházi felsőoktatásban oktatnak, míg a vallástudomány a bölcsészettudomány egyik ága, amely a civil felsőoktatásban is jelen van – egyebek között az ELTE BTK-nak is van vallástudományi képzése. Az előbbi a vallás tartalmi kérdéseit, az utóbbi a társadalmi vonatkozásait vizsgálja.)
A nyelvvizsgával sem jobb a helyzet: a doktori szabályzat egyértelműen állami nyelvvizsgát ír elő („egy nyugati – a kutatás témájában alkalmazható – idegen nyelv középfokú állami C típusú – vagy azzal egyenértékű – nyelvvizsga letétele”), és hangsúlyozza, hogy a fokozat kiadásának feltétele „a doktorjelölt nyelvismereteit igazoló dokumentumok” bemutatása.
Nos, a ködösen fogalmazó rektori közleményből inkább az olvasható ki, hogy ilyenekkel Semjén az átminősítés idején nem rendelkezett: „A nyelvismeret tekintetében szükséges rögzíteni, hogy a nyelvismeret és az állam által elismert nyelvvizsga fogalma nem ugyanaz. Ennek megfelelően az átminősítő bizottság szükségét látta annak, hogy az adott tudományterület nemzetközi szakirodalmának megismerését lehetővé tevő nagy nyugati nyelvek vizsgával igazolt ismeretét (azazhogy a jelölt a tudományos szakirodalmat képes megérteni és megfelelően feldolgozni, ami nem jelent feltétlenül állami nyelvvizsgával igazolt ismeretet) ellenőrizze” – írja a közlemény.
A fentiek szerint tehát sem a tudományos előélet, sem a nyelvismeret dokumentálását nem kérték Semjéntől. Ezen túlmenően a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián (a PPKE Hittudományi Karának jogelődjén) írt doktori disszertációját sem elemezték behatóan. A hittudományi doktori iskola szabályzatában az szerepel, hogy „A doktori disszertáció olyan, a doktorjelölt saját kutatásaira épülő, tudományos módszerrel megírt összefoglaló munka, amely a vonatkozó magyar és idegen nyelvű szakirodalmat lehetőség szerint kimerítően feldolgozza, és a megfogalmazott konkrét, nyitott tudományos kérdésre új és előrevivő választ ad.”
Semjén doktorija azonban – a Hvg.hu-n közölt szemelvények alapján – egyrészt nyomokban sem tartalmaz önálló kutatásokat és új tudományos eredményt, másrészt szakirodalmi szempontból is gyenge lábakon áll: a forrásul használt munkák (amelyekből a politikus jelöletlenül vett át nagy terjedelmű idézeteket) nagyrészt az ismeretterjesztő irodalom kategóriájába tartoznak.
A PPKE korábbi, az ügy kipattanásakor kiadott közleménye a MAB 1997-es határozatára utalva nevezte jogszerűnek Semjén doktorijának átminősítését. E lapunk birtokában lévő határozat így fogalmaz: „A rendes ülés 1997/4/IX/5.sz. határozatában egyhangú igen szavazattal állást foglalt, hogy a 386 kódszámú, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által benyújtott, Vallástudomány tudományágba tartozó A típusú PhD-program (Erdő Péter PhD: Katolikus kánonjogi doktorátus) megfelel a MAB követelményeinek”. A szóban forgó határozat tehát csupán azt tartalmazza, hogy a PPKE-nek az adott időpontban létezett olyan akkreditált doktori programja, amelynek feltételei szerint az átminősítést elvégezhette.
Színesíti a képet, hogy az Országos Doktori Tanácsnak az összes akkreditált doktori programot tartalmazó honlapja szerint a PPKE-nek nincs és soha nem is volt vallástudományi doktori programja (a honlap a visszavont akkreditációjú programokat is felsorolja). Sőt a gyűjtésben egyáltalán nem szerepel akkreditált vallástudományi doktori program, ami arra utal, hogy vallástudományból Magyarországon nem lehet és korábban sem lehetett PhD-fokozatot szerezni. A fentebb hivatkozott MAB-határozat valószínűleg hibás terminológiát használ: a PPKE rektorának november 20-i közleménye azt írja, hogy az átminősítés idején „a hittudományi tudományág nem szerepelt a hazai tudományági felsorolásban, ezért a MAB vallástudományi doktori programként ismerte el a hittudományi képzést”.
