- Mit fogadott meg 2013 első perceiben az LMP és saját politikai jövőjét illetően? Vagy nem tett fogadalmakat?

- Tipikus közhely, de ettől még igaz: megfogadtam, hogy jobban figyelek a családomra. És hogy addig csinálom a politikát, amíg hozzá tudok járulni ahhoz, hogy 2014-ben sikerüljön megdönteni az Orbán-rezsimet, majd utána létrehozni egy új köztársaságot, amely képes tanulni a 2010 előtti korszak hibáiból. Ja és azt is, újra járok gerinctornára. Számomra ezek kellenek az egyes derékhoz…

- Az Orbán-rezsim leváltásáról beszélt, ehhez képest az LMP nélkül kezdték meg a demokratikus ellenzéki oldal képviselői a kormányváltáshoz szükséges szakpolitikai egyeztetéseket. Jó döntést hoztak azzal, hogy távol maradnak?

- Tudtommal nem született erről döntés. A kérdésben az országos választmány az illetékes, amelynek én nem vagyok tagja, de amennyire tudom, ebben a kérdésben még nem foglaltak állást.

- Pedig első körben az önök egyik slágertémája volt napirenden, vagyis az alkotmányosság helyreállításáról egyeztettek. Ezzel kapcsolatban Schiffer András frakcióvezető is azt mondta korábban: mielőbb le kell ülni az MSZP-vel, hogy megtalálják a közös pontokat.

- Éppen ezért nem látom eldöntöttnek, miként viszonyulunk ezekhez a megbeszélésekhez. Az LMP novemberben hozta nyilvánosságra az alkotmányosság helyreállítására tett javaslatát, s tettünk javaslatokat többek között a korrupció visszaszorítását elősegítő intézkedésekre, az ügynökkérdés rendezésére, a választási rendszer igazságosabbá tételére is. Ezekben a kérdésekben az LMP-nek alaposan átgondolt indítványai vannak, lenne tehát mit letennünk a tárgyalóasztalra. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy a mostani megbeszélés kapcsán az embernek könnyen lehetett az az érzése, hogy a jelenlegi MSZP korábbi MSZP-sekkel beszéli meg az ország jövőjét. Ez azonban szerintem legalább annyira érv a tárgyalásokon való részvételre, mint a távolmaradásra. Legalább mindenki számára világossá válhatott volna, hogy az LMP sokkal messzebb menne el az állampolgári részvétel erősítésében, az állam működésének átláthatóságában, vagy a társadalmi szolidaritást erősítő úgynevezett harmadik generációs jogok biztosításában, mint a többi ellenzéki erő.

- De ha nincsenek ott az asztalnál, akkor alakítani sem tudják az eredményt.

- Az LMP részvételétől függetlenül kérdéses, hogy mennyire lesznek eredményesek ezek a megbeszélések. A magyar politikából és sajnos az egész társadalomból iszonyatosan hiányzik az együttműködés kultúrája. A nálunk szerencsésebb országok sikerében nagy szerepe van a kooperációnak és a bizalomnak, hogy a pártok és az emberek is képesek egymással együttműködni. A magyar választók is érzik az együttműködés hiányát, ezért aztán meg is kapják azt a pártoktól – de csak szavakban. Korántsem véletlen, hogy Orbán Viktor a maga zsarnokságát a Nemzeti együttműködés rendszerének keresztelte el. És az sem, hogy az ellenzéki erők között kialakult egyfajta verseny, hogy melyikük a leginkább együttműködéspárti. Miközben a versenyfutás valódi értelme, hogy ki mekkora szeletet hasíthat ki az együttműködésből. Ez egyfelől persze érthető, hiszen nem vethető a pártok szemére, hogy pozíciókat akarnak foglalni. Mint ahogy az is érthető, hogy az LMP félti a maga identitását és nem akar részt venni a szocialisták és a posztszocialisták közötti egyezkedésben. De ez még sincs jól így. Az „átlagszavazó” csak a széthúzást látja, és másnap még kevesebb kedve lesz átadni a helyet egy idős embernek a villamoson.

- Ha az MSZP-vel, az E14 mozgalommal nem, akkor mely szervezetekkel, civil vagy politikai aktorokkal akar az LMP tárgyalni? A jelek szerint csak a 4K! marad.

- A 4K! és az LMP álláspontja számos kérdésben valóban közel van egymáshoz. Ám nyilván nem túl életszerű az az elképzelés, hogy a két párt együttműködése nyitná meg az utat az Orbán-kormány leváltásához.

- Az LMP-n belüli Párbeszéd Platform egyik alapító tagjaként mit vár a párt január végi kongresszusától? Ön is azt támogatja, hogy a szövetségkeresés kérdése kerüljön újra napirendre, és próbálják meg megváltoztatni a többségi álláspontot? Az ön által korábban javasolt úgynevezett technikai koalíció nem lehet megoldás a belső vitákra?

- Én azt várom a januári kongresszustól, hogy sikerül olyan politikai stratégiát kialakítani, amellyel a párt tagjainak és szavazóinak a túlnyomó része is azonosulni tud. Az biztos, hogy ennek a stratégiának minden kétséget kizárólag el kell köteleződnie a kormányváltás szükségessége mellett. Korábban valóban azt javasoltam, hogy az összes ellenzéki erő – akár még a Jobbikot is beleértve – működjön együtt a kétharmados győzelem érdekében, vigye végig a demokratikus verseny helyreállításához szükséges változtatásokat, és a parlament feloszlatásával nyissa meg az utat a választói akarat valódi kifejeződése előtt. Más megfogalmazásban később ezt javasolta a Szolidaritás és a 4K! is. Ez utóbbiak éppen azért nem vesznek részt az MSZP által kezdeményezett egyeztetésen, mert Mesterházy Attilától nem kaptak választ arra a kérdésre, hogy el tudná-e fogadni azt a forgatókönyvet. Bár erről formális szavazás nem volt, az volt az érzésem, az LMP többsége támogatta ezt a javaslatot. Most tulajdonképpen csak arról lenne szó, hogy a Jobbikot „lecserélnénk” az Együtt 2014-re. Szerintem, finoman fogalmazva is, ez nem lenne rossz csere. És még valami: a konszenzusos stratégia elfogadásán kívül arra is szükség lenne, hogy az LMP végre rászánja magát egy hatékonyabb szervezeti struktúra kialakítására. A párt ebben a formában vezetetlen. Ehhez nem is kell jobb példa, mint hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben, mint az MSZP által kezdeményezett egyeztetések, a pártnak nincs hivatalos álláspontja.

- Többen is arról beszélnek a párt belső életét ismerők közül, hogy a „platformisták” készek lesznek akár el is hagyni a frakciót és/vagy a pártot, ha nem sikerül módosítani az LMP közép- és hosszú távú stratégiáját. Ön is kész erre?

- Az együttműködés kultúráját az LMP-ben szeretném erősíteni. De az újévi fogadalmamat mindenképpen be fogom tartani. És most nem a családi együttlétekre vagy a gerinctornára gondolok.