Kiss Dávid: Egy generációt bélyegeznek meg

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája ma egyeztet Balog Zoltánnal, aki újabb kísérletet tesz a hallgatók meggyőzésére. Ehhez sokat kellene módosítania a jelenlegi helyzeten, amit a diákok elfogadhatatlannak tartanak. Interjú Kiss Dáviddal, a HÖOK elnökségi tagjával.

− Tegnap megjelent az a kormányrendelet, amelynek részleteit két napja jelentette be a kormányszóvivő. Miről tárgyalnak így?

− Sérelmezzük, hogy nem kaptunk semmilyen írásos anyagot a kormány legújabb terveiről. Elfogadhatatlan, hogy megint megkerülve az egyeztetéseket, nem tervezeteket, hanem kész jogszabályokat tesznek elénk.

− Balog Zoltán idén még nem él a ponthatár meghúzásának jogával. Most akkor van keretszám vagy nincs keretszám?

− Részünkről teljes a tanácstalanság. Úgy érezzük, a kormány napról napra változtatja az elképzeléseit, a kommunikációja pedig egészen elképesztő. Két napja a kormányszóvivő erőteljesen érvényre juttatta azt a véleményét, hogy ponthatárok lesznek, karácsonyig minden eldől, és már értelmetlen tiltakozni, mert a kormány az ünnepekig ezeket kihirdeti. Másnap meg kijött az ezt cáfoló közlemény, ami további nagyon súlyos dolgokra világított rá. Ez pedig az, hogy tovább nőtt azoknak a szakterületeknek a száma, ahol a jövő évben csak tandíjas képzés lesz. A héten az többször is elhangzott, hogy nincs tandíj. Ez hamis állítás volt. Felhívtuk rá a figyelmet, hogy ha a most már állítólag nem is létező keretszámokat elég magasra tornásszák is föl, akkor is maradnak olyan szakterületek, amelyeket nem lehet három évet finanszírozott képzésből tanulni, tehát ezeken a szakokon általános tandíj van. Ez eddig csak a jogi és a gazdasági terület volt, de most már az andragógiát, a nemzetközi tanulmányokat, a kommunikációt és a médiatudományt is e körbe sorolták. A legnépszerűbb szakokról beszélünk, amelyekre a munkaerő-piacon igenis, van kereslet. Továbbra is követeljük, hogy ezeken a szakokon is legyen államilag finanszírozott hely.

− Ön szerint a kormány valóban „meghallotta a diákság szavát”?

− Egyáltalán nem látunk nagy változásokat. Az persze egyértelműen érzékelhető, hogy meghátráltak, s ebben a megmozdulások kulcsszerepet játszottak. A kormány magát hozta olyan helyzetbe, hogy egy laikus számára is világossá vált, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat beszél egyik napról a másikra. Két héten belül számos változatát hallottuk az elképzeléseknek. Volt kis fordulat, nagy fordulat, aztán 180 fokos fordulat. Körbeértek. Most ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint két hete, amikor elkezdtük. Tehát: ha az 55 ezres keretszámot alapszakos, mesterszakos, osztatlan képzési, doktorandusz és felsőoktatási szakképzési részekre bontjuk, akkor ebből pontosan az a 35 ezernyi alapszakos hely jön ki, ahonnan e történet elindult.

− Ez még a szak államtitkárság javaslata volt, ami ugyan több volt, mint a később bejelentett tízezres keret, de jelentős csökkenés a tavalyihoz képest.

− Valóban, ez még nem a Matolcsy-féle 10 480 támogatott hallgató. Az egésznek van tehát egy olyan íve, mintha egy sokkal rosszabb állapot belengetésével akartak volna visszajutni egy szintén rossz, de hát azokhoz képest mégiscsak valamivel kedvezőbb helyzethez. Csakhogy ez a kezdőpont, ahová visszaértünk, szintén elfogadhatatlan, mert óriási csökkenés. És ha ezt kiegészítjük azzal, hogy újabb területekről vonul ki az állam, akkor még súlyosabb a helyzet.

− Van a hatpontos követelésből olyan, amelyikről lemondanának?

− Nincsen. Továbbra is teljes az egység a Felsőoktatási Egyeztető Fórum tagjai között. Nyilvánvalóan vannak olyan pontok, amelyeknél van mozgástér, ilyen például az intézményi autonómia helyreállításának kérdése. Minden szinten azt látjuk, hogy a kormány bele kíván szólni az egyetemek önigazgatásába. Most kancellár-rendszert akarnak. Arra hivatkoznak, hogy a gazdasági és a tudományos oktatási autonómiát külön kell választani,mert Nyugaton is így van, csak azt felejtik el hozzátenni, ezeket a vezetőket mindegyik pozícióba alulról, demokratikus módon, az önigazgatási testületek választják. Itt pedig arról lenne szó, hogy a kancellárokat a kormány nevezi ki az egyetemek megkérdezése és beleegyezése nélkül. A kancellár komisszár lesz, aki ellenőriz és sakkban tart.

− A tüntetéseken lehetett látni olyan molinót, amelyen az állt, hogy „ingyenes felsőoktatást”. A HÖOK népszavazási kezdeményezése is a tandíj ellen irányul. Viszont a fórumon elfogadott pontok között nincs eleve tandíjellenes. Ez azért van, mert a tandíjvita megkerülésével lehetett egységbe forrasztani a fórum tagjait?

− Mi inkább a részeire bontottuk azt a jelenséget, amit a tandíjfizetés takar. Nyilvánvaló, hogy az egyes feleknek, sőt a hallgatóknak is megoszlik a véleményük erről. Ez a vita minden kormányban előkerül. De most valóban nem erről van szó, mi a konkrét intézkedések ellen kívántunk fellépni, azok pedig tételesen ott szerepelnek a hat pontban.

− És a HÖOK mit gondol: elképzelhető olyan rendszer egy valódi egyeztetés során kialakuló reform után, melyben van tandíj?

− A HÖOK az elmúlt két évtizedben ellenezte az általános tandíj bevezetését. Azt gondolom, ettől az állásponttól lényegében nem is fogunk eltérni. Magyarországon eddig is vegyes felsőoktatási finanszírozási modell volt, tehát nem lehet azt mondani, hogy mindenki számára ingyenes a felsőoktatás. Most a legtehetségesebbek és egy viszonylag széles kör ingyen tanulhat, azok, akik tudnak pénzt fordítani e célra, önköltséges vagy költségtérítéses formában. Ez a modell számunkra elfogadható. Hogy ha majd elindul egy új reform, nyilvánvalóan minden elemét megvitatjuk. Én most csak azt tudom mondani, hogy az általános és mindenre kiterjedő tandíjat nem támogatjuk.

− Mik az érvek a hallgatói szerződés ellen? Orbán Viktor azt mondja, a diplomások ne más országokban kamatoztassák tudásukat.

− A céllal egyetértünk. Mi is azt szeretnénk, hogy ne vándoroljanak el a fiatalok. De ez megalázó és kontraproduktív módja a röghöz kötésnek. Egy egész generációt bélyegeznek meg azzal, hogy hazaáruló, haszonleső, hogy számára fontosabb egy nyugati országban luxuskörülmények közt tengetni az életét, mintsem hogy a szülőhazájáért dolgozzon. Pedig ez a generáció semmi olyat nem tett, amivel ezt kiérdemelte volna. A nagy többség nem is így gondolkodott. Egyébként ezt a kormány is elismerte, tavasszal Navracsics Tibor a kivándorlással kapcsolatos téveszméket hisztériakeltésnek minősítette. Hozzátenném ugyanakkor, hogy ezt a hisztériát Hoffmann Rózsáék gerjesztették. Csakhogy azt a kormány már tényleg elérte, hogy most már valóban fenyeget annak veszélye, hogy a fiatalok elhagyják az országot, csak nem a diploma megszerzése után, hanem előtte, hiszen a felsőoktatásba már eleve kint szeretnének belépni. Itt most mostohák a körülmények: nincsenek finanszírozott helyek bizonyos képzési területen, drasztikusan csökken a „nem-keretszám”, hitelválságba akarták sodorni a fiatalokat, kialakították a röghözkötést. Ez így együtt: tragikus.

− A kormányszóvivő azt mondta, nem fél attól, hogy a legtehetségesebb fiatalok elmennének. Közölte, hogy más európai ország is fontolgat hasonló intézkedést.

− Érdemes lenne a most érettségi előtt állókat megkérdezni arról, hogy ők is így látják-e. El vannak keseredve, bizonytalanok, miközben az osztrák és más nyugati egyetemek már magyar nyelven hirdetik a magyaroknak szóló programjaikat. Ja, és ingyen. Ausztria ráadásul közel van, a bécsi egyetem a nyolcvanadik hely körül áll a világrangsorban, Magyarországon a legjobbak a 200-300. hely környékén kullognak. Amióta egyébként fölmerült a hallgatói szerződés problémája, többekkel konzultáltunk a nemzetközi színtéren. Nos, megdöbbenéssel fogadták a balkáni országoktól a skandinávokig bezárólag azt, hogy ilyen intézkedés egyáltalán a magyar kormánynak eszébe jutott. Úgyhogy nagyon kíváncsian várom, hogy bemutassa a kormány, hol van még ilyen konstrukció. Az Európai Bizottság is elkezdett vizsgálódni, ami jelzi, hogy ez Európában elfogadhatatlan megoldás. Egy okos, felelős állam nem büntető szankciókat kíván életbe léptetni, és nem a fiatalokkal szemben, hanem olyan megoldásokra törekszik, amelyek javítják a közérzetüket és annak esélyét, hogy megtalálják a boldogulásukat Magyarországon. Máshol súlyos milliárdokat fektetnek a felsőoktatásba, nálunk meg súlyos milliárdokat vonnak ki. Ez már a működést veszélyezteti. Hetekre be kell zárniuk az intézményeknek, szénszünetet tartanak.

− A kormány szemmel láthatóan arra törekszik, hogy megossza a Felsőoktatási Egyeztető Fórum tagjai közt kialakult egységet. Az intézmények adósságállományának átvállalásának bedobásával a rektorokat leválasztanák a diákokról, és a két diákképviseletet is egymás ellen fordítaná.

− Nincs megosztottság a hallgatók közt. A HÖOK-ban a demokratikusan választott testületek hozzák a döntéseket. A Hallgatói Hálózat másik történet, hiszen a HaHa nem érdekképviselet, hanem mozgalom. Most nagyon jól összefogtunk. Nem rivalizálunk, és igyekszünk közösen fellépni. Nagyon fontos, hogy a civil erő megjelenjen az érdekegyeztetésben. Nem érzékelem azt sem, hogy a hallgatók és az oktatók-rektorok közt törésvonal fenyegetne. Nyilvánvaló, hogy a rektorok több évtizedes tapasztalattal maguk mögött megfontoltabban kívánnak döntést hozni, máshogy fogalmazzák meg a véleményüket. Bár én már a vélemény kifejezésének hangnemében és módjában is közeledést látok. Ahogy eszkalálódott ez a helyzet, úgy lettek egyre élesebbek a rektorok is. A legfontosabb azonban az, hogy a tartalmi célokban egyetértés van. Példa nélküli ez az összefogás.

− Ha már korábban is erőteljesebben tiltakoztak volna a felsőoktatást érő csapások ellen, meglehet, ki sem alakul ez a helyzet. Úgyis fogalmazhatnék, hogy nem volt feltűnően együttműködő a HÖOK?

− Nem gondolom, hogy így lenne. A HÖOK nem tétlenkedett az elmúlt időszakban sem. Valóban sokszor előfordult, hogy nem sikerült közös hangot találniuk egymással az érintetteknek. De azért a HÖOK szervezett egy tízezres demonstrációt a Szalay utcában, folyamatosan ott volt a tárgyalóasztalnál, több városban rendszeresen voltak megmozdulásaink, fórumaink. És szakmai anyagot is készítettünk, rögtön a folyamat kezdetén. Lesöpörték az asztalról.

− De azért nem volt ilyen erős az ellenállás.

− Ahogy nőtt a veszély, úgy lett egyre erősebb. Az első felsőoktatási törvénykoncepcióval még csak az volt a probléma, hogy hányszor lehet fölvenni egy tantárgyat, hányszor lehet vizsgázni. Akkor aztán bedobták az érdekképviselet jogainak megnyirbálását. Nagyon ügyes politikai húzások voltak ezek, mert azok marginális kérdések voltak a mostaniakhoz képest. Amikor valamit sikerült előre lépni, egyszer csak megjelent egy teljesen új elképzelés: az intézmények erőből történő integrációja és szétverése. Az az intézmény, ahol most ülünk, a Corvinus Egyetem volt talán ennek a legdurvább példája. Ezek után pedig jött a feketeleves, amikor kiderült mindaz, amiről most beszélünk. Erre rögtön egy tízezres demonstrációval válaszolt a HÖOK. A helyzet eljutott egy sokkal súlyosabb stádiumig, ami összefogásra ösztökélte a felsőoktatás szereplőit.

− Tavaly januárban pár héttel a jelentkezési lapok beadása előtt derült ki, hogy drasztikusan csökkenek a keretszámok és gyakorlatilag megszűnik az állami jogász és közgazdászképzés. Akkor csak a HaHa volt utcán.

− Voltak tüntetések és szakmai vélemények is készültek. Mi az Európai Bizottsághoz fordultunk a röghözkötéssel kapcsolatban, a HÖOK jogászszakmai szövetsége éles hangú állásfoglalást adott ki. Volt egy flashmob akciónk, arra még az akkori helyettes államtitkárt odahoztuk.

− De az nem érte el a kormány ingerküszöbét, ami most történik, az igen.

− Igen, épp erről beszéltem: ügyes taktikával választották meg a reformok lendületét. A pohár lassan kezdett el betelni, de mostanra már túl is csordult. Ezt jelzik a megmozdulások, amelyeknek igenis, van eredményük. Egyébként ez a folyamat játszódik le a társadalomban is: 2010 után szétforgácsolódott az ellenzék, a pártok sem tudnak magukkal mit kezdeni, a civil szféra pedig ült és nézte, hogymi történik. Egy kissé erőtlenné váltmindenki. De a pohár olykor túlcsordul.

− Bár voltak korábban is megmozdulásaik, azok talán nem véletlenül voltak csendesebbek. Ha a karrierutakat nézzük, számos HÖOK-vezető kötött ki a Fideszben, vagy a párthoz közeli intézmények élén. Elemzők szerint a HÖOK tradicionálisan közel áll a Fideszhez.

− Nem gondolom, hogy így lenne. Több pártot is meg tudnék nevezni, ahol vannak volt HÖOK-osok. Ez inkább azt mutatja, hogy ebből a diákképviseleti körből nyilvánvalóan sokan tudják a közéletben folytatni. Én ezt megfordítanám: nem azt gondolom, hogy a HÖOK kötődik a Fideszhez, hanem azt mondanám, hogy a Fidesznek volt egy sokkal inkább a fiatalokhoz szóló nyelvezete. A Fidesz viszont eltávolodott ettől a rétegtől. Nyilvánvalóan vannak az HÖOK-ban olyanok, akik a jobboldalhoz kötődnek, vannak, akik a baloldalhoz, biztos olyanok is, akik a zöldekhez vagy a radikálisokhoz. Nekünk ezzel nincs dolgunk. Minden hallgatót képviselünk, és ezért nem kötődhetünk pártokhoz. Tehát mi nem a Fidesz ellen, nem a kormány megnyugtatásáért vagy fennmaradásáért küzdünk, se valamelyik ellenzéki pártért vagy épp ellene. Szakpolitikai kérdésekért vagyunk az utcán, és szakpolitikai kérdésekért ülünk a tárgyalóasztalnál is.

„Minden hallgatót képviselünk, nem kötődhetünk pártokhoz”
képalá FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.