A tíz éve nyolc halálos áldozatot követelő móri mészárlás egykori első számú gyanúsítottja szerint ők hárman – vagyis Kiglics, a T1-es és a T2-es tanúk – hamis vallomásaikkal minden idők legbrutálisabb bűncselekményének elkövetőjévé tették őt, amit nem hagyhat szó nélkül.

Emlékeztetőül: 73 nappal a móri vérengzés után a rendőrség elfogta Kaiser Edét és Hajdú Lászlót. Az akkori hivatalos közlések szerint az előző nap más ügyekkel összefüggésben elfogott bűntársuk mondta el a rendőröknek, hogy tudja, kik a móri tettesek. Ma már tudjuk, Kiglics elfogása csak színjáték volt. Valójában már hetek óta levelezett a rendőrséggel, hogy milyen feltételekkel adja fel (fogatja el) magát és tesz vallomást barátaira-bűntársaira. Kiglics azt vallotta, hogy ők hárman tervezték a móri rablást, amiről végül azért tettek le, mert ő, mivel körözték, nem akarta elhagyni a fővárost. Azt is mondta, hogy Kaisernek a móri rablás után hirtelen sok pénze lett, továbbá biztosra vette, hogy Kaiser csakis a légiót is megjárt Hajdúval közösen követhette el a móri rablást.

Ez utóbbi kijelentéséért jelentette fel Hajdú Kiglicset.

A T1-es és a T2-es tanúkat pedig azért, mert hazudtak. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy a két titkos tanú szerepével kapcsolatban már komoly kétségek merültek fel az első móri perben is. A védők perben megfogalmazott feltételezése szerint hivatásos fogdaügynökök nem kevesebbet állítottak, mint hogy Hajdú előttük beismerte a móri mészárlást. Egyikükkel csak 20 napot töltött egy zárkában, mégis kiöntötte neki a szívét. Igaz, nem a zárkában, amelyet – mint azt a védők kezdettől sejtették, és később be is bizonyosodott – a hatóságok lehallgattak, hanem séta közben, valamint a zuhanyzóban, és persze e beszélgetéseknek sem fültanúi nem voltak, sem „poloskákkal” nem rögzítették azokat.

A védők már az első móri perben rámutattak: a T1-es és a T2-es tanúk a rendőri jelentések stílusát követő vallomásaikban rendre olyan információkat közöltek a bírósággal – azt állítva, hogy azokat Hajdútól hallották –, amelyek más bizonyítékokkal együtt a vádat támasztották alá. Nekik „elmondta” például Hajdú, hogy a mobiltelefonjaikat szándékosan hagyták Budapesten, így a hatóságok ne tudják rekonstruálni, hogy aznap éppen merre jártak. Erre a vallomásra már csak azért is nagy szükség volt, mert egyébként mind Hajdúnak, mind Kaisernek volt alibije a móri rablás idejére. Kaiser a barátnőjével volt a kérdéses időben, Hajdú pedig egy biztosítási ügynökkel beszélt a lakásában lévő vezetékes telefonon, majd egy vevőt fogadott, aki megnézte a lakását.

Hajdú esetében csak egy évvel a felfedezése után ellenőrizték a vezetékes telefonon folytatott beszélgetéssel igazolt alibit, a nyomozó hatóság számára már ekkor nyilvánvalóvá válhatott volna, hogy ő nem lehetett a móri mészáros (szép csendben ki is rúgták azt a nyomozót, aki elmulasztotta a telefonbeszélgetés ellenőrzését). Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – benntartották az iratok között T1-es és T2-es vallomását, amelyek így fenntartották a látszatot, hogy Hajdú és Kaiser az elkövető. Hajdú esetében a vezetékes telefonon folytatott megbeszélés és az őt a bűntett idejére Budapesthez „kötő” két tanú vallomása együtt túlságosan erős volt ahhoz, hogy esetében felvetődhessen a hamis tanúzás gondolata. A Népszabadság által megkérdezett jogi szakértők szerint kétséges, hogy Hajdú feljelentése alapján a nyomozó hatóság képes lesz-e vádat emelni Kiglics és a hivatásos tanúk ellen. Ez esetben ugyanis nem az a kérdés, hogy Hajdú volt-e a móri mészáros; azt már jogerősen kimondták, hogy neki ahhoz semmi köze nem volt. A kérdés az, hogy mondott-e olyat a fogdaügynököknek, akár csak tréfából – nemes egyszerűséggel, hogy hülyítse őket –, hogy ő volt a móri mészáros. Egy állítás – egy tagadás. Az egykori tanú aligha fogja ugyanis bűnösnek vallani magát, így pedig a kérdés eldönthetetlen, hiszen amiről Hajdú szerint a hamis tanú vallott, négyszemközt hangzott el. Az pedig, hogy a rendőrségnek akkor igenis jól jöttek az efféle vallomások, feltételezés, de nem bizonyíték. Ráadásul Hajdú helyzetét csak rontja az ügyben az a nyilvánosságra hozott zárkalehallgatási anyag, amelyben a „nyolc birkapásztor hazavágásával” élcelődött zárkatársai előtt”. Ennek fényében kétséges, hogy elhiszi-e neki egy bíró, hogy máskor (például a hivatásos tanúk előtt) nem humorizált hasonlóképp. Így még akkor is elbukhatja az ügyet (azaz a feljelentése alapján indult nyomozást bűncselekmény vagy bizonyítékok hiányában zárhatja le az ügyészség), ha ma már a szakemberek (rendőrök, ügyészek és bírák) is elismerik: a két titkos tanú vallomása finoman szólva is bűzlött.

Kaiser Ede a bíróság előtt