Jobbra tolódhat az LMP

Továbbra is vitatják a Lehet Más a Politikán belül életre hívott platform tagjai a párt által novemberben elfogadott politikai stratégiát, mondván: az nem szolgálja az ökopárt megerősödését és az Orbán-kormány sikeres leváltását. Kétségtelen, a szűk többséggel elfogadott stratégiai döntés elsősorban arról szól, hogy az LMP önálló pólusképző erőként képzelné el magát a politikai palettán, nem hajlandó részt venni egyetlen olyan kormányban sem, amelyet volt miniszterelnök vezet, és együttműködni igen, de csatlakozni nem szándékozik az Együtt 2014 mozgalomhoz.

A novemberi kongresszusnak voltak azonban más olyan, a párt irányvonalát érdemben meghatározó döntései is, amelyekről kevesebb szó esik. Érdekesség például, hogy a küldöttek többsége leszavazta azt az indítványt, amely egyidejű és egyenrangú célként jelöli meg az ökopolitikai pólus megerősítését és az Orbán-kormány leváltását. Ehelyett az a tétel került bele a stratégiába, amely elsőrendű célként az önálló pólusképzést, majd csak „ennek talaján” jelöli meg célként a kormány leváltását.

Jávor András volt és Schiffer András jelenlegi frakcióvezető
Jávor András volt és Schiffer András jelenlegi frakcióvezető

Félúton?

A stratégia része lett, hogy a „kormányzati együttműködésről szóló tárgyalások megkezdéséről és alapelveiről az LMP későbbi kongresszusa dönt”, ellenben a többség azt leszavazta, hogy a párt már most mondja ki: „kizárják a koalíciós tárgyalásokat és a koalíciót a Jobbikkal”, illetve „kizárják a koalíciót és az erről folytatott tárgyalásokat is a Jobbikkal és a Fidesszel”. Ez pedig tulajdonképpen nyitva hagyja az ajtót mind a Jobbik, s elsősorban a Fidesz felé.

A szélsőjobboldallal kapcsolatban további érdekesség, hogy a kongresszus előtt volt egy olyan – végül leszavazott – javaslat is, amely kimondta volna, hogy nem riogatnak náciveszéllyel, de nem is úgy pozicionálják magukat, mintha a Jobbik és az ellene fellépők közt az ökopártiak félúton lennének. Törölték azt a tételt is, hogy az LMP külön mérlegeli ugyan az antifasiszta megmozdulásokon való részvételt, de minden esetben szolidáris azokkal. Ugyancsak leszavazta a többség azt az irányadó tételt, miszerint az LMP a Jobbik szavazóit „nem a Jobbiknak mint pártnak, vagy az általa képviselt ideológiának tett gesztusokkal, hanem az LMP rendszerkritikai attitűdjének, valamint fiatalos-radikális arcélének megerősítésével igyekszik megszólítani”.

Bár az ökopárt vezetése nyilván nem kíván „összeborulni” a radikálisokkal (ezt bizonyítja a Gyöngyösi Márton-féle „zsidózás” utáni, egyébként épp az MSZP-vel közös kezdeményezésük a szélsőségesek ellen), az LMP egyik korábbi akciója, pontosabban tétlensége sokakban kétséget ébresztett: idén szeptemberben tucatnyi demokratikus szervezet tiltakozott a Jobbik úgynevezett „Magyar Élet Menete” ellen Veszprémben, az LMP viszont távol maradt. Pár héttel később „nagy-magyarországos” képpel hirdették az egyik LMP-s képviselő lakossági fórumát.

Ha a Jobbik felé nem is, a Fidesz – illetve a jobboldal – felé azonban mintha résnyire nyitva lenne az ajtó. Scheiring Gábor képviselő a hivatkozott stratégia elfogadása után úgy fakadt ki: ami történt, az „egyenlő az LMP jobbra fordulásával”. A gazdasági szakpolitikus ezzel kapcsolatban lapunknak azt mondta: a párt jobbratolódása egyrészt az Orbán-rendszerhez való viszonyában érhető tetten. „Meglepő, hogy mennyien relativizálják a rendszert a párttagok közül, vannak, akik szerint jobb, ha a Fidesz marad, ha csak az MSZP-vel lehet leváltani, és a többség Bajnait is az MSZP-projekt részének tekinti. Ezért szavaztak sokan úgy, hogy fontosabb az önállóság, mint a kormányváltás.

Szerintem a kettő nem állítható szembe. Az ökopolitikának reszeltek, ha Orbán marad. A politikai feladat az, hogy a kormányváltást és az ökopolitikát egyszerre képviseljük” – fogalmazott Scheiring, rámutatva: a pártszervezeti kultúrájában is erősödő tekintélyelvűség és nyitottság mutatkozik a jobboldali szimbolikára.

Schiffer árnyal

A korábban hivatkozott, a kongresszus által elfogadott tételmondatok többsége szó szerint a régi-új frakcióvezető, Schiffer András idén szeptemberben megfogalmazott dolgozatából való. A közel húszoldalas dokumentum egyik bekezdése leszögezi, hogy a Fidesznek és a Jobbiknak a világról és a rendszerről alkotott „valóságészlelete” sok tekintetben azonos az LMP-ével. „Ezért érezzük úgy, hogy a globális kapitalizmus bírálatában vagy az ökológiai válság leírásában »egy nyelvet« beszélünk” – írja Schiffer, hozzátéve: a „jobboldalt” szembehelyezi viszont az ökopolitikával „a valóságészleletből le nem vont következtetéseik, továbbá az egyenlő tisztelet elvéhez és a procedurális igazságosságon alapuló jogállami intézményekhez és az állampolgári részvételhez való viszonyuk”.

Schiffer András a dokumentumban leszögezi, hogy az LMP ökopolitikai, rendszer-, globalizáció- és modernizációkritikus, „ezért és ennyiben baloldali párt”. Ugyanakkor leszögezi azt is, hogy egy szocialista részvétellel megalakuló új kormány vélhetően „nem az általunk elvárt lendülettel kezdené meg a társadalmi sebek begyógyítását”, ezért mély társadalompolitikai fordulatban akkor reménykedhetünk, „ha magunk alakíthatunk kormányt”.

Az LMP első számú politikusa nagy erősségnek nevezi, hogy a másik három parlamenti párt holdudvarában az LMP a legkevésbé gyűlölt. „Ezt az előnyünket meg kell őriznünk, s ez a cél árnyalja a többi párthoz fűződő viszonyunkat” – fogalmaz, hozzátéve: a Jobbik esetében ez azzal jár, hogy „bár a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben továbbra is rögtön és határozottan fellépünk (lásd. Magyar Sziget-balhék, üléstermi botrányok), de alapvetően ignoráljuk őket, a napi parlamenti/önkormányzati gyakorlatban pedig a beszélő viszony fenntartására törekszünk. Látnunk kell ugyanis, hogy nyolcszáz-kilencszázezer ember döntően azért szavazott a Jobbikra, mert − nagyon leegyszerűsítve − úgy látta: húsz év után itt egy párt, amely az ő problémáikkal foglalkozik! A Jobbikkal szemben tehát lehet ugyan legitim módon érvelni az »antifasiszta keresztes háború« és a karantén politika mellett, de ekkor azzal is számolnunk kellene, hogy azok a választók, akik az elmúlt húsz év kudarcai miatt menekültek a Jobbikhoz, ezt a politikát úgy értenék: az LMP is megtagadja az ő problémáikkal való foglalkozást. Ezt nem engedhetjük meg magunknak − és az ország helyzete sem engedi meg nekünk ezt az érzéketlenséget. A Jobbik és az LMP között komoly verseny is kialakulhat, elsősorban a mezővárosi, fiatal szavazók megnyeréséért” – olvasható Schiffer dolgozatában. Ugyanakkor azt is leszögezi: „perverzió lenne azt állítani, hogy rokonság fűz össze minket”.

A frakcióvezető szerint szövetségkötésre szükség van, de „nem előbb, mint 2013 nyara”. Schiffer hangsúlyozza, hogy az LMP az Orbán-kormány megbuktatására törekszik, ezért „hazugnak” tartja az Orbán-rendszer leváltását és az LMP saját küldetésének szembeállítását. Ugyanakkor pár sorral lejjebb közli: „nem segédkezhetünk sem az MSZP (és az előző kormánnyal társutas érdekkörök), sem a Jobbik hatalomra juttatásában, sem pedig a Fidesz hatalmon tartásában. Azért nem, mert a programjaink és alapvető politikai céljaink összeegyeztethetetlenek.” Figyelemre méltó viszont a tétel, miszerint: „ideális esetben már 2014-re, de egyébként hosszú távon az LMP célja, hogy a populista, jobboldali Fidesz alternatívája legyen. Befoglalja azt a területet, amely képes leváltani a Fidesz–KDNP-t. Nem a jelenlegi MSZP-táborban találunk ehhez tartalékot, hiszen az jobbára a törzsközönséget jelenti” – olvasható. A tanulmányban az áll, hogy az LMP jobban teszi, ha szakít a „szakmailag százszázalékosan megalapozott” politikai célok hirdetésével, mert „az ökopolitika abban is különbözik a technokrata politikától, hogy előbbre tartja a politikai célok közötti morális választást az úgynevezett szakmai megalapozásnál”.

Az biztos, hogy az MSZP felé a Schiffer-féle LMP határozottan kizárni látszik a szabad gyököket. A frakcióvezető dolgozatában a szocialistákat a „baloldali nosztalgián élősködő” utódpártnak nevezi, amelynek baloldalisága „történelmi félreértés csupán”. A politikus azt is írja: „lehet, hogy az LMP a közeljövőben nem fogja tudni explicit módon elhelyezni magát − a kelet-európai kulturális előítéletek miatt − a bal–jobb tengelyen. Azonban haladéktalanul és félreérthetetlenül el kell helyeznie magát a rendszerhű−rendszerkritikus tengelyen rendszerkritikus pártként”.

A turul és Pavlov

Az LMP frakcióvezetője megkeresésünkre azt mondta: a belső nyilvánosságnak szánt tanulmány minden sorát és megállapítását vállalja („amennyiben az nincs kiragadva a szövegkörnyezetből”), aki viszont ebből azt érti ki, hogy az LMP-t jobbra kívánja tolni, „egyszerűen nem tud olvasni”. Schiffer leszögezte: amit az elmúlt húsz évből kritizál a Jobbik és az LMP, abban szükségszerűen vannak közös elemek, de abban, ahogy a politikai közösségre tekint, a lehető legtávolabb van egymástól a két párt. A politikus hangsúlyozta, hogy a dolgozat még a Gyöngyösi Márton-féle kijelentés előtt született, a Jobbikkal való beszélő viszony felmondását azóta több alkalommal is deklarálták.

A veszprémi incidenssel kapcsolatban Schiffer azt mondta: függetlenül attól, hogy szerinte az adott eset legalábbis nem volt szerencsés, azt szeretné, ha az LMP-ben nem jelennének meg azok a „pavlovi reflexek”, amelyek automatikus fasisztázással reagálnak a Nagy-Magyarország vagy turul szimbólumokra. Hozzátette: a kongresszuson elmondott beszédében is egyértelművé tette, hogy a párt a rasszizmus és antirasszizmus között nem állhat félúton.

Arra a kérdésünkre, hogy jobbra tolva látja-e az LMP jövőjét, az ökopolitikus azt válaszolta: az alapvető probléma, hogy kétféle jobb- és baloldali fogalom van; a közpolitikai és a kulturális jobb-, baloldal fogalma szétvált. „Ha ezt a kulturális felosztást nézem, akkor az LMP egyik oldalon sem áll. Aki számára a baloldal azt jelenti, hogy a kommunista utóvédekhez milyen a viszonya és mennyire versenyképes a rettegési kampányban, azok valóban úgy láthatják: jobbra akarunk tartani. De ha az a kérdés, hogy a tőke–munka ellentét között hol helyezkedünk el, akkor az is elég egyértelmű; ráadásul én ezt erősíteném is. Tény, hogy azok között, akik a kulturális jobboldalon vannak, számosan fogékonyak arra a fajta rendszerkritikára, amelyet az LMP képvisel, és amelyet szerencsésebb országokban baloldalinak neveznek – fogalmazott a frakcióvezető.

Megpróbálják lecserélni a szavazókat?

Szabó Tímea, az LMP belső platformjának alapító tagja megkeresésünkre úgy fogalmazott: nehéz együtt élni egy olyan döntéssel, amely visszautasította a Jobbiktól való karcosabb elhatárolódást. „Ez az én értékrendemmel nehezen egyeztethető össze, és megkockáztatom, az LMP-ével is. Az is, hogy az Orbán-kormány leváltása nem a legfőbb cél. Egy normálisan működő demokráciában abszolút vállalható, hogy közép- vagy hosszú távon maradjunk egy kisebb, az ökopolitikát képviselő önálló alternatíva, mert a társadalmi tudatformálás, a fenntarthatóság képviselete hosszú távú, megspórolhatatlan munka. Most viszont nem egy normális demokráciában élünk. Egy akkora trágyahalmot hordtak ide Orbánék, amiből már most alig látszunk ki. Ha ezt még négy évig lapátolják ránk, az egész ország belefullad. El kell ezt a kormányt takarítani először ahhoz, hogy az LMP megvalósíthassa a társadalmi felemelkedés és a fenntarthatóság programját” – fogalmazott Szabó Tímea.

Dorosz Dávid frakcióvezető-helyettes hozzátette: számára egyértelmű, hogy az LMP fő célja az Orbán-rendszer leváltása. „Ebből következően nagyon rossz útnak tartanám, ha az LMP a Fidesz 1993-as fordulatát játszaná el újra: megpróbálja lecserélni a szavazóit, és elmegy a jobboldalra. A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy rendezzük a problémáinkat, és ez ne következzen be. Baloldalinak tartom magam, éppen ezért a Jobbikról elfogadott kongresszusi határozatot személyesen is nagyon rosszul éltem meg. Nem lehet semmilyen okból engedményeket tenni, ebben a kérdésben középre helyezni magunkat. Személy szerint azért is különösen bántott a döntés, mert többször léptem fel a Jobbikkal szemben, s kerültem konfliktusba az embertelen nézeteikkel.”

Működhet a platform

Az LMP-t érintő eseményekhez kapcsolódik: az országos választmány hatályon kívüli helyezte a platformot felfüggesztő határozatát, és átmeneti szabályozást hozott a tömörülések működését illetően. Heltai László szóvivő szerint csak átmeneti jelleggel, a végleges kereteket az érintettekkel közösen, januárban készülnek megalkotni. Az „átmenetiként” elfogadott szabályok viszont információink szerint olyan kitételeket tartalmaznak, amelyek szerint a platform „külső nyilvánosságban való megjelenésére” csak a választmány engedélyével és a szóvivők „felügyelete alatt” van lehetőség, a platform célja pedig nem lehet a párt döntéseinek nyilvános bírálata, illetve az ezekkel szembeni belső ellenállás. (Sz. T. L.)

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.