Az ELTE TÁTK dékánja által felkért háromtagú vizsgálóbizottság pénteken ismertetett megállapításai szerint jelentős mennyiségű szövegazonosság állapítható meg Semjén Zsolt szakdolgozata és Molnár Attila Károly (Semjén konzulense) később publikált, de nem vitatott szerzőségű írásai között. „Más szerzők műveinek idézőjel és pontos hivatkozás nélküli átvétele a tudományos élet normái szerint 1992-ben sem volt megengedett, és ma sem az, súlyos tudományetikai vétségnek minősül” – fogalmazott pénteki közleményében Tausz Katalin, a kar dékánja, egyértelműen arra utalva, hogy a kihágást Semjén követte el. A bizottság megállapításait ismertető sajtótájékoztatón az ügyet kirobbantó Hvg.hu újságírója megkérdezte, hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba – a dékán válasza szerint ezt az érintetteknek kell tisztázniuk. Tisztázás helyett azonban olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, amelyek még zavarosabbá tették az amúgy sem könnyen áttekinthető ügyet.

Bár a kormányszóvivői iroda pénteken még azt közölte: „Semjén Zsolt tudomásul veszi az ELTE bizottságának hivatalos állásfoglalását, melynek alapján semmilyen intézkedés nem indul a szakdolgozata ügyében”, és ezzel véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekintik a témát, a kormányfőhelyettes szombaton sajtótájékoztatót tartott, amelyen minden erkölcsi vádat visszautasított. Önmagát pedig politikai támadás áldozataként állította be, arra hivatkozva: a húsz évvel ezelőtt történtek idején teljes jóhiszeműséggel járt el.

Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szerint súlyosan hibázott a szakdolgozatot vizsgáló bizottság, mert olyan publikációk ellopását vetették Semjén szemére, amelyek jóval később jelentek meg, mint az 1992-ben megvédett szakdolgozat. Úgy véli: plagizálni, azaz szerzői jogot sérteni csak úgy lehet, ha „egy már nyilvánosságra hozott műbe ütközik bele az utóbb megírt mű, nem pedig fordítva”. Ez azonban tévedés: a szerzői jogi törvény szerint a szerzői jog nem a publikálással vagy a bejelentéssel, hanem a mű megalkotásával jön létre. Ha tehát bizonyítható, hogy Semjén a saját dolgozatában olyan szöveget használt fel az idézés szabályainak betartása nélkül, amelyet Molnár Attila Károly alkotott, akkor a jogsértés minden egyéb körülménytől függetlenül megállapítható.

Tausz Katalin dékán Semjén Zsolt szakdolgozatával a kezében

Lapunk úgy tudja, hogy a kar oktatói és a vizsgálóbizottság tagjai közül is többen szorgalmazzák a teljes vizsgálati jelentés nyilvánosságra hozatalát, mivel a szöveg az utóbb megfogalmazott aggályokra választ adhat, és cáfolja az ELTE-vel kapcsolatban megfogalmazott vádakat. Tausz Katalin a Népszabadságnak az ügy folytatását tudakoló kérdésére azt válaszolta: még nem született döntés a következő lépésről.

Egyelőre a levegőben maradtak azok az állítások is, hogy a Pázmányon egy ismeretterjesztő könyvből kimásolt szövegrészeket tartalmazó, még egy TDK-dolgozat szintjét sem megütő, önálló tudományos kutatást nyomokban sem tartalmazó munkával doktori fokozatot lehetett szerezni – holott az egész Semjén-ügynek ez a kiindulópontja, minden későbbi következmény ebből eredeztethető.