A háziorvosok az első Orbán-kormánytól alanyi jogon, úgymond nemzeti ajándékként jutottak hozzá praxisuk működtetési jogához. Az egészségpolitikusoknak a teljes háziorvosi rendszert újra kellene gondolniuk, mert meglehet, hogy egy évtizeden belül a praxisok kifogynak a doktorokból. A most praktizálók átlagéletkora 52 év, és már több mint harmaduk elérte a nyugdíjkorhatárt.

A praxisjogon, a háziorvosok vállalkozói létén Heintz Tamás nem változtatna, ugyanakkor a körzetek finanszírozását és szakmai irányítását az állami kórházakhoz integrálná. Mint mondja: a háziorvosoknak most is szorosan együtt kell működniük a területileg illetékes kórház szakembereivel. Szerinte a javaslatával ez a kapcsolat válhatna gördülékenyebbé. A háziorvosok és a kórházi szakorvosok egy csapatként vállalhatnának felelősséget a beteg ellátásáért. Ezzel a körzetekben több idő maradna a prevencióra és a krónikus betegek gondozására is. A kórházak részben szakmai kontrollt jelenthetnének a körzetekben zajló gyógyítás fölött, a gyógyszeripartól átvállalhatnák a háziorvosok tudásának frissítését, akik a szakorvosokkal közösen állíthatnák össze egy-egy gyakori betegség kezelési sémáját.

A politikus szerint modellje egyben lehetőség arra, hogy akár a kórházi vagy a háziorvos egymást helyettesíthesse, ha a szükség úgy hozza. S mindez az egy nagy intézmény szakmai felügyelete mellett történhetne meg. Ez a megoldás némiképp oldhatná az állandó orvoshiányból adódó feszültségeket is. Heintz Tamás szerint az alapellátás integrálásával a beteg is nyerhetne, hiszen adott helyzetben azonos szervezethez tartozó orvoscsapat segíthetné a gyors gyógyulását.

Heintz úgy tudja: ebben a ciklusban már biztosan nem ér el az alapellátókig az általa vizionált rendszer átalakítása. Ez utóbbit lapunknak az egészségügyért felelős államtitkárság is megerősítette. Mint mondták: egyelőre az átalakító lépések konszolidációja zajlik, a továbbiakat pedig egy újabb koncepcióban, a Semmelweis Terv 2.0-ben összegzik. Ám ez a munkaanyag még csak készül.