Kibújt a szög a zsákból: az ingyenmunka kellett

Parragh László szerint a cégeknek versenyelőnyt jelenthet, ha tanulók töltik fel a polcokat, azaz a hozzájuk szakmai gyakorlatra érkező szakiskolásokat segédmunkásként dolgoztatják. A szakértők szerint bebizonyosodott, amit régóta mondanak: a szakképzési törvény kizárólag a cégek rövid távú érdekeit szolgálja.

„Nagyon erős a részvételünk a szakképzésben. Például, ha valaki ügyesen foglalkoztat tanulót a saját cégében, már az egy versenyelőnyt jelenthet neki, hiszen egy tanulót fel tud használni vagy alkalmazni tud árufeltöltésre, polcfeltöltésre, egy csomó munkának az elvégzésére, ami mindenkinek hasznos. Mert a tanuló megtanulja a cég működését. A cégnek pedig ez előnnyel jár” – ezt nyilatkozta Parragh László nemrégiben az Inforádió Aréna című műsorában. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét arról kérdezték, hogyan látja a vállalkozások helyzetét, milyen tanácsokat adna, hogy a romló gazdasági helyzethez jobban alkalmazkodjanak, és képesek legyenek túlélni.

A szakértő szerint a vállalatok két százaléka ad értelmes munkát a szakiskolai gyakornokoknak
A szakértő szerint a vállalatok két százaléka ad értelmes munkát a szakiskolai gyakornokoknak

E nyilatkozat annak tükrében kap jelentőséget, hogy eddig más célokat fogalmazott meg Orbán Viktor miniszterelnök – és természetesen Parragh László is –, amikor a szakképzési rendszer átalakításáról beszéltek. Olyanokat például, hogy a német típusú duális képzési modellt kell Magyarországnak is átvennie, azaz nem tanműhelyekben, hanem a cégeknél kell szakmát tanulniuk a diákoknak. Akkor pedig, amikor drasztikusan visszavágták a közismereti tárgyak számát, és három évre csökkentették a képzési időt, azt mondták, hogy szükséges a gyakorlati idő növelése, és annak elősegítése, hogy a gyerekek ne „Babits-verseket” és történelmi évszámokat, hanem a szakmát tanulják meg a szakiskolában.

Orbán Viktor miniszterelnöktől azt is hallhattuk, „nem ördögtől való 15 éves korban munkába lépni”, igaz, ezt akkor mondta, amikor még 15 évre szállította volna le a tankötelezettség időpontját. A köznevelési törvénybe aztán 16 év került, de egy idei törvénymódosítás következményeként már a szakiskola 9. évfolyamától tanulószerződést lehet kötni iskolai tanműhelyen kívül, vállalatoknál. Vagyis 15 évesen már munkába is állhatnak. Parragh szintén többször elmondta – egyebek mellett egy lapunknak adott interjúban is –, hogy az előző szakképzési rendszer „csődhalmaz volt”, a megnövelt gyakorlati órák száma segíti a gyereket abban, hogy ne utálja meg az iskolát, ne morzsolódjon le.

Arról azonban a hangzatos érvek közt nemigen esett szó, hogy a vállalatoknál gyakorlatukat töltő, polcpakolásra beállított szakmunkástanulók versenyelőnyt jelenthetnek a vállalkozásoknak. Szinte a teljes oktatással foglalkozó szakértői kör kifejezte a szakképzés átalakításakor, hogy annak iránya a vállalatok rövid távú érdekeit veszi csak figyelembe, és tömegével termeli majd ki a munkaerőpiacon tartósan megmaradni képtelen fiatalokat. A közismereti tárgyak oktatásának lefaragása a kulcskompetenciák megerősítését teszi lehetetlenné, az olvasás-számolási készségek hiánya miatt viszont a diákok képtelenek lesznek egy technológiaváltásnál az új ismereteket elsajátítani, vagy akár önálló vállalkozást indítani. A szakértők azzal is érveltek, hogy tévedés a németországi szakképzési modellre hivatkozni, mert ott a fiatalok nem 8, hanem 9 éves általános iskolai alapozás után kerülnek a szakképzésbe. Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatási szakpolitikusa sem tudta megakadályozni, hogy a szakképzést ne az iparkamara érdekeinek rendelje alá a miniszterelnök.

– Kibújt a szög a zsákból: Parragh úgy fogalmaz, hogy mindenkinek jó, ha egy tanuló polcot tölt fel, mert az a vállalkozásnak versenyelőnyt jelent, a tanulónak pedig lehetőséget, hogy megtanulja, hogyan működik egy cég. Világosan látszik, hogy az ingyen vagy nagyon kevés pénzért végeztetett polcfeltöltés nem a tanuló, hanem a cégek rövid távú érdeke. Ráadásul csak bizonyos cégeké: olyanoké, amelyeknek kvalifikálatlan munkaerőigényük van. Ilyenek jobbára az építőiparban, a kereskedelemben lehetnek. Nincsenek viszont az informatikai, műszaki vagy kommunális szolgáltatásokat nyújtó szektorokban: itt szakképzett tudásra van igény – mondja Radó Péter.

Az oktatáskutató szociológus rámutat, hogy az átalakított képzési rendszerben a kis- és középvállalkozói szektor nagy része nem jut versenyelőnyhöz, mert a szakképzésből rossz készségekkel, alulképzetten kikerülő fiatalokkal nem lesz képes versenyezni a globalizálódó piacon. Szerinte polcpakolással még a kereskedelmi alapismereteket sem lehet megtanulni. – Ez egy szűk vállalkozói rétegnek jelent előnyt csupán. Az iparkamara kisajátítja a szakképzést, s ez közpolitikai rémálom. A közpolitikát úgy kellene alakítani, hogy a kormányzat megnézi, kik foglalkoztatnak a munkaerőpiacon, nekik milyen elvárásaik vannak, milyen kompetenciákat igényelnek az alkalmazottaiktól, majd mindezeket a tapasztalatokat összegezni kellene, és beépíteni az oktatásba – foglalja össze Radó Péter.

Szenes György, a Magyar Szakképzési Társaság elnöke szerint sem a szakma megtanulása, hanem az ingyen munkaerő a célja az új szakképzési rendszernek. A szakember felhívja a figyelmet arra, a gyakorlati oktatásban a vállalatok mindössze két százaléka képes úgy részt venni, hogy értelmes munkát adjon a szakiskolai gyakornokoknak. – A fennmaradó 98 százaléknál az lesz, amit Parragh mond, polcot töltenek majd fel, esetleg felsöprik a műhelyt – fogalmaz. A hazai gazdálkodó szervezetek döntő többsége nincs felkészülve a szakmunkástanulók gyakorlati foglalkoztatására. Nem rendelkeznek az oktatáshoz és a neveléshez elengedhetetlen személyi és tárgyi feltételekkel.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.