Nemzetközivé lett a gyűlölet
A lengyel szélsőjobboldal számára bálvány a Jobbik. Szeretnék követni a példájukat, s parlamenti párttá válnának. Nemzeti Mozgalom néven egyesült két szélsőjobboldali radikális szervezet e hónapban. Még arra is képesek voltak, hogy felszólítsák híveiket: tartózkodjanak a fajgyűlölő, antiszemita jelszavaktól. A lengyel radikális jobboldaliak több tízezer hívüket vitték az utcára, közöttük voltak a konszolidáltnak nevezett konzervatív nacionalista Jog és Igazságosság párt (PiS) hívei és néhány képviselője is. A kölcsönös függés nyilvánvaló: a szélsőségesek szolgáltatják a rohamosztagokat a „mérsékelt jobboldal” akcióihoz.
A Közép-európai Egyetemen e héten előadás-sorozatban vitatták meg kutatók az EU bővítésével foglalkozó kutatócsoport (CENS) szervezésében az európai országokban működő szélsőjobboldal megjelenését a médiában. Az előadásokból kiderült: miközben a különböző országokban a radikális nacionalista és fajgyűlölő csoportok a maguk gyűlöletprogramjait valósítják meg, a neonáci jellegű csoportok együttműködnek.
Paul Jackson, az angliai Northampton Egyetem professzora rámutatott: a rasszista propaganda az új média és a jobboldali bulvár útján a közbeszéd elfogadott része lett, sőt parlamenti politikusok is átveszik ezeket a sablonokat, hazugságokat. Hasonló jelenségekre utalt Fabian Virchow düsseldorfi egyetemi tanár is. A kilencvenes évek elején kitört németországi menekültellenes hajsza kapcsán bebizonyította: a szélsőjobb által gerjesztett hisztéria hatással van a konszolidált politikusokra. Virchow egy hamburgi politikus kiemelkedése és bukása kapcsán emlékeztetett rá, hogy a jobboldali bulvár képes befolyásolni a törvényhozások összetételét.
Anton Sehovcov Bécsben dolgozó ukrán kutató a fajgyűlölő „white power rock” kapcsán vázolta fel, miként lettek ezek a zenekarok az elmúlt évtizedekben a szélsőjobboldali mozgalmak szervező erői. A rasszista rock eredetileg brit importáru, de már a legtöbb európai országban jelen van. A „nemzetközi nemzeti rock” kikel a „rendszer”, azaz a demokratikus berendezkedés ellen. Pontosan bemutatja az ellenséget: ez a vallási vagy etnikai kisebbség, a homoszexuálisok, a nem fehérek. Ez a gyűlöletkatalógus jelen van a legtöbb szélsőjobboldali újságban, honlapon Európában, ez hangzik el a koncertjeiken. A kutató elmondta, miközben az ukrán és orosz neonácikat szembeállítja a nemzeti gyűlölködés, koncertjeiket kölcsönösen látogatják.
A konferencián felvetődött, milyen kapcsolatban vannak a szervezett futballhuligán-csoportok, az „ultrák”, a szélsőjobboldali pártokkal. Nyugat-Európában a klubok mindent megtesznek, hogy a stadionokból távol tartsák a rasszizmust. A brit és a német klubok is így lépnek fel. A szövetségesek pénzbüntetéssel sújtják a klubokat a rasszista agresszió miatt. Az viszont a szélsőjobboldali politikai szervezeteket gondolkoztatja el, hogy az „ultrák” nem jó szövetségesek, nehezen lehet őket kezelni. Kelet-Európában más a helyzet: az ultrák a szélsőjobb hátországát jelentik. A novemberi varsói kirándulásra is toboroztak magyar „ultra” honlapon. Arra Nyugat-Európában nincs példa, hogy futballklubokat tekintélyes politikusok elnököljenek, miközben szurkolói csoportjaik a stadionjaikban is rasszista erőszakot hirdetnek.
