Hungaristák és kommunisták sajátos együttműködése
Hiába, na. Csurka István, a Fidesz-kormány által nagy becsben tartott néhai MIÉP-es politikus már évekkel ezelőtt megmondta, hogy a Jobbik „a magyar zsidóság új rejtekpártja”, amelyre „a zsidó uralom és megszállás érdekében” van szükség. Várható volt, hogy a Szegedi Csanád származása és kizárása körüli botrány újabb lökést ad azoknak, akik mindenért a zsidókat okolják. Szegedi családfáját a legrégebbi magyarországi hungarista szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal – annak is az úgynevezett tényfeltáró munkacsoportja – kutatta fel és hozta nyilvánosságra, időt, pénzt, energiát nem kímélve.
Az arcvonalat (eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoport néven) Győrkös István alapította a nyolcvanas évek végén. Fia, ifjabb Győrkös István pár hete nem csupán részt vett, hanem Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével az oldalán beszédet is mondott egy érdi demonstráción, ahol a Munkáspárt elnökségi tagja, Kovács István kilakoltatása ellen tiltakoztak.
Önmagában is érdekes, hogy közös fellépésre vállalkozik egy megrögzött antiszemita (hungarista) és egy elvileg antirasszista (kommunista) szervezet képviselője. Még meghökkentőbb, hogy nem előzmények nélküli és nem pusztán egyszeri eseményről van szó. A hungaristák és kommunisták egyes csoportjai között sajátos együttműködés látszik kibontakozni, amelynek kifutása akár egy új, meglehetősen extrém szövetség létrehozása is lehet.
Ehhez a Magyar Nemzeti Arcvonalnak először a saját háza táján kellene rendet tennie. Az egyik név nélkül nyilatkozó hungarista szerint a kemény magot az a néhány száz ember alkotja, aki tagdíjat fizetett a Győr-Moson-Sopron megyei Bőnyben lévő központnak. Több százan vannak azok is, akik az arcvonalhoz lazábban kötődő „népi akciócsoportokban” katonai jellegű kiképzést kaptak. De a szervezet a közelmúltban „súlyos erkölcsi és vezetési hibák miatt” menesztette vezetőjét, Győrkös Istvánt és ifjabb Győrköst. Ők az általuk szakadásként értékelt események után próbálják újraépíteni a szervezetet.
A „szakadárok” azt állítják, valójában ők alkotják a többséget: egy kis létszámú csapattól eltekintve, mindenki hátat fordított Győrköséknek. Így most két Magyar Nemzeti Arcvonal működik, két honlappal. Előzőleg – az akkor még egységes – arcvonal hónapokon át szervezett egy találkozót, amelyet Szilvásváradon rendeztek meg szeptemberben. A tanácskozás célja az volt, hogy volt MIÉP-esek és jobbikosok, polgármesterek, szélsőjobboldali mozgalmak, hungaristákkal együttműködő szakszervezetek és civil otthonvédő szerveződések képviselőinek részvételével új (párt)formáció jöjjön létre, a Magyar Remény Közösség.
Az eseményre „titkos megfigyelőként” meghívást kapott a Munkáspárt elnökségi tagja is. A Magyar Nemzeti Arcvonal régebb óta kacsingat a nemzetinek minősített kommunisták felé, mondván, a kapitalizmus és a „cionista világrend” elleni harc, valamint a küszöbön álló „globális összeomlás” felülírja a jobb- és baloldal hagyományos szembenállását. A szervezeten belül nem is erről, hanem a stratégiáról folyt mindinkább elmérgesedő vita. A Győrkös-csoport szerinti „szakadárok” korainak tartották, hogy a szilvásváradi találkozón megalapozzák a hungaristák és a kommunisták szövetségét: úgy vélték, előbb mindkét tábort megfelelően fel kell készíteni, ami évekig is eltarthat.
Győrkösék viszont siettetni szerették volna a dolgot, a „szakadárok” szerint akár azon az áron is, hogy – amennyiben a Munkáspárt nem mutat kellő együttműködési hajlandóságot – „saját kommunista pártot” alapítanak. Bár a Magyar Remény Közösség végül megalakult, a szilvásváradi találkozó összességében kudarcba fulladt. Az arcvonal belső feszültségeit a Győrkösékkel szemben megfogalmazott anyagi vádak súlyosbították. A konfliktusról szóló hírek a találkozó előtt kiszivárogtak. Győrkösék a rendezvény ellen fordultak. A meghívottak nagy része, közöttük a Munkáspárt képviselője is, távol maradt.
Aztán következett az érdi tüntetés: Thürmer és ifjabb Győrkös közös fellépése sokfelé kiverte a biztosítékot. A részt vevő hungaristák is magyarázkodásra kényszerültek. Az interneten közölt álláspontjuk szerint a Munkáspárttal nem koalíció, hanem „akcióegység” jött létre. Vajnai Attila, a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 vezetője elhatárolódott „volt elvtársaitól”: hangsúlyozta, „a kommunisták nem közösködnek a szélsőjobbal”. Thürmerék állásfoglalásban válaszoltak. Kitértek rá, hogy amikor Barátunk, Szíria címmel a Munkáspárt fotókiállítást rendezett, meghívták Csurka Istvánt is.
Néhány éve a Hősök terén a Munkáspárt jobbikos gárdisták társaságában demonstrált az arab népek mellett. A Munkáspárt feladatának tartja a szélsőjobboldali eszmék leleplezését, de „a felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba”. Thürmer Gyula pártelnök kissé ingerülten fogadta a hungaristákkal való együttműködést firtató kérdésünket. Közölte, nem tart elképzelhetőnek sem laza, sem szoros szövetséget szélsőjobboldali szervezetekkel. Kevésbé kategorikusan fogalmazott Kovács István elnökségi tag. A hungaristák szervezésében tartott szilvásváradi találkozóra „fegyelmezett pártkatonaként” azért nem ment el, mert nem kapott felhatalmazást, hogy részt vegyen rajta.
A Munkáspárt és a Magyar Nemzeti Arcvonal képviselői között hivatalos egyeztetések eddig nem voltak, most sincsenek. Kovács véleménye szerint ugyanakkor léteznek közös ügyek, ilyen például a kilakoltatások elleni fellépés, amikor nem számít a világnézet vagy a párthoz való tartozás. Egyébként is: ki tudja, mit hoz a jövő? Előfordulhat – jelentette ki a Munkáspárt elnökségi tagja –, hogy tíz év múlva „a kizsákmányoló kapitalizmus összemossa a perifériákat, megszűnik a jobb- és a baloldal, helyette kialakul az osztályharc, aminek a jelei már kezdenek megmutatkozni.”
Nácikat csábítanak
A Győrkös-féle hungarista csoport újabban békülékenynek mutatkozik a korábban ellenségként kezelt Jobbik iránt. Győrkösék kérik a Jobbik vezetőségét és tagságát, ne azonosítsa a Magyar Nemzeti Arcvonallal az onnan eltávozott „szakadár társaság” Jobbik-ellenes tevékenységét. „Szegedi Csanád ügye sem a vezetőség beleegyezésével került nyilvánosságra, annak ellenére, hogy szerintünk sem volt helyes őt ilyen pozícióba helyezni” – áll közleményükben. (Egy e-mail ellenben arról tanúskodik, hogy Szegedi ügyét idősebb Győrkös tudtával és jóváhagyásával robbantották ki.)
A Magyar Nemzeti Arcvonal belső válságából leginkább a hungarista konkurencia, a Pax Hungarica Mozgalom profitálhat. Ennek vezetője a jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Vér és Becsület egyesületből ismert Domokos Endre János. A Pax Hungarica október 23. alkalmából rendezett Corvin közi gyűlése több száz náci-nyilas résztvevőt vonzott. A cigány- és zsidóellenes beszédekkel tűzdelt eseményen felszólalt Tyirityán Zsolt, a Betyársereg szóvivője is. Arról értekezett, hogy ötvenhat antiszemita forradalom volt. Ugyanakkor a "millás" demonstráción neonáci ellentüntetők bántalmazták az Index munkatársát. A Jobbik ifjúsági tagozata által meghirdetett fáklyás felvonuláson izraeli zászlót égettek.
A Pax Hungarica Mozgalom zokon vette, hogy a Jobbik mindkét eseménytől elhatárolódott. Pedig – olvasható – az izraeli zászló felgyújtása az idei jobbikos rendezvény „egyetlen felemelő pillanata” volt. A mozgalom most azon mesterkedik, hogy magához csábítsa azt a „nem kevés” hungaristát és nemzetiszocialistát (nácit), aki még kitart a Jobbik mellett. (Cz. G.)
