Amint arról a Hvg.hu által feltárt tények nyomán beszámoltunk, súlyos plágiumvádak fogalmazódtak meg Semjén Zsoltnak a budapesti Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián írt és megvédett doktori dolgozatával kapcsolatban. A portál jelöletlen, illetve szabálytalanul publikált szövegátvételekről (idézetekről és fordításokról) ír, amelyek összességében a dolgozat 40 százalékát teszik ki. Időközben az is kiderült, hogy a teológiai tárgyú, a New Age kihívása és az evangelizáció lehetősége című munkáját Semjén az 1991-es doktori címszerzés után az ELTE szociológiai tanszékén „reciklálta”, mégpedig olyan módon, hogy a szociológusi oklevél megszerzéséhez szükséges szakdolgozatát a doktori dolgozat rövidítésének módszerével készítette el. Ennek során a jelöletlen idézetek jelentős hányada is átkerült az „új” műbe, ráadásul a szerző az önidézés szabályait is megszegte: a forrást akkor is fel kell tüntetni, ha valaki a saját művéből idéz (ez elmaradt), a túlzott mértékű önidézet pedig önmagában is szakmai hiba.

A kormányzati portálon időközben közzétették Semjén mindkét dolgozatát, Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője pedig közleményben tagadta, hogy Semjén Zsolt plagizált volna: sorai szerint „a Hvg.hu cikke is elismeri, hogy a Semjén Zsolt dolgozatában hivatkozott művek pontosan meg lettek jelölve”. Ez nem felel meg a valóságnak: a Hvg.hu épp arról ír, hogy az idézés szöveg közti jelölése sok helyen hiányzik (önmagában a felhasznált szakirodalom közzététele még nem elégíti ki a szabályos idézés és hivatkozás követelményeit: általában az egy mondatot elérő terjedelmű, de fontos tények, adatok esetén az ennél rövidebb átvételt is pontosan, az idézet elejét, végét, forrását és szerzőjét is közölve jelölni kell a szövegben, hogy az olvasó egyértelműen tisztában legyen vele, kinek a gondolatait, kutatási eredményeit olvassa).

Tegnap a Hvg.hu azt is nyilvánosságra hozta, hogy Semjén doktori dolgozatától a Pázmány opponensei sem voltak elragadtatva. (Fontos körülmény, hogy Semjén a védés idején politikus volt: életrajza szerint a KDNP-frakció parlamenti hivatalvezetőjeként és frakciótitkáraként dolgozott.) A két opponens, Csanád Béla és Lenhardt Vilmos elsietettnek, hiányosnak, elnagyoltnak látta a szöveget – igaz, végül mindketten úgy foglaltak állást, hogy ennek ellenére szóbeli védésre bocsátható. A Népszabadság információi szerint ennél súlyosabb kifogások fogalmazódtak meg a dolgozatnak az ELTE-n szakdolgozatként beadott változatával kapcsolatban: amint azt kérdésünkre Fokasz Nikosz, a szociológiai tanszék vezetője felidézte, az elsőként kijelölt opponensek egyike elégtelenre értékelte a munkát, arra hivatkozva, hogy a mű nem szociológiai, hanem teológiai természetű, vagyis nem kapcsolódik szorosan ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyből a jelölt oklevelet kíván szerezni. A helyzetet csak egy másik bíráló kijelölésével lehetett feloldani, de még így is szélsőségesen eltérő, háromosztályzatnyi különbségű értékelések születtek.

A külföldi útról tegnap hazatért Fokasz Nikosz lapunk munkatársától értesült róla, hogy Semjénnek a szociológiai szakdolgozata is gyanússá vált, ezért erről nem tudott további részletekkel szolgálni. Úgy tudjuk, legkorábban az egyetem mai kari vezetői értekezlete foglalkozhat érdemben a kérdéssel, a következő lépés pedig indokolt esetben a kari tanács állásfoglalása és egy vizsgálóbizottság felállítása lehet. Kérdésünkre, hogy a korabeli szabályzat hogyan fogalmazott a hivatkozások formai követelményeiről, Fokasz Nikosz azt felelte: a formális előírások nem perdöntőek, mert az alapvető publikációs szabályok az 1970-es évek vége óta változatlanok – ő a szóban forgó időszakban házi dolgozatra és vizsgadolgozatra is adott elégtelent jelöletlen idézetek miatt.

A Pázmányon nem voltak ennyire közlékenyek: a rektori hivatal munkatársától csak annyit tudtunk meg, hogy Szuromi Szabolcs rektor külföldön van, Fodor György rektori főtanácsadó pedig nem elérhető.

Semjén Zsolt furcsa szerepet játszott Schmitt Pál plágiumügyében. A SOTE vizsgálóbizottsága március végén úgy foglalt állást, hogy Schmitt plagizált ugyan, de nem hibázott, mert az eljárása megfelelt a Testnevelési Egyetem akkori gyakorlatának. Ekkor a KDNP közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint a Schmitt-ügy megnyugtatóan zárult. Rubovszky György pártügyész azt állította, hogy ez a KDNP többségi álláspontja, amelyet Semjén belső egyeztetések útján alakított ki, miközben Szalma Botond, a párt budapesti elnöke a Népszabadságnak cáfolta az egyeztetés tényét.

A mostani skandalum értékelésénél aligha kerülhető meg a volt államfő és a jelenlegi miniszterelnök-helyettes ügyének összehasonlítása. Miután a Hvg.hu kiderítette, hogy a 215 oldalnyi terjedelmű dolgozatának legfeljebb a töredéke – ami talán húsz oldalt sem tesz ki – minősíthető a saját szellemi termékének, az államfő lemondott. Semjén Zsolt nála mértékletesebben merített mások szellemi termékeiből, mindazonáltal így is kérdéses lehet, hogy a doktori fokozat elnyeréséhez elegendő-e, ha valaki ismeri a szakirodalmat.

A plágiumvádra Schmitt egy hét késéssel reagált, és azt állította, hogy dolgozata az 1992-ben érvényes szabályoknak megfelelően készült. Ami persze nem igaz, mert kevés, ha a felhasznált szakirodalomra a disszertáció végén hivatkoznak; a másoktól szó szerint átvett szöveget illett már akkor is idézőjelbe tenni, s a forrást lábjegyzetben vagy más módon megjelölni. Semjén eljárása korrektebb. Bár a szokásosnál hosszabban ismertette mások gondolatait, a dolgozat 25 százalékát kitevő ilyen szövegeket legalább idézőjelek közé tette, s a forrást is megjelölte. Amikor pedig az idézőjel elmaradt, többnyire utalt a közölt – az eredetivel esetleg teljesen megegyező, illetve rövidített vagy többé-kevésbé átfogalmazott – részek forrására.

Schmitthez képest Semjén tehát jóval alaposabb munkát végzett: nemcsak átvett vagy fordított mások munkáiból, hanem át is dolgozott szövegeket, és az idézeteket gyakran (de nem mindig) megjelölte.

Hiller István: Ez nem komoly

„Fölmelegítve csak a káposzta jó” – ezt a szocialisták volt oktatási minisztere nyilatkozta. Hiller István azt emeli ki: a lényeg, hogy tartalmazzon saját gondolatot a disszertáció. „Nincs kritérium a százalékos arányt illetően. A tudomány rétegesen épül fel, az újak hozzáteszik a magukét az elődök által felhalmozott tudáshoz. (…) Az persze követelmény, hogy a szerző az idézetek mellett tüntesse fel a forrást.”

Arra, hogy Semjén Zsolt az első, teológiai értekezésében még a formai követelményeknek megfelelően citált forrásmunkákat, utóbb azonban, szociológiadolgozatában már saját gondolatként tüntette fel ezeket, azt válaszolta: „Ez határeset. Hogy megítélhessem, el kéne mélyednem az összes érintett szövegben.” (…) Nem komoly ügy – summázott végül Hiller István. (Hír24)

A KDNP elnöke jót mulatott tegnap a parlamentben