Bár az elmúlt két évben az Orbán-kabinet több jelentős gesztust is tett e téren ennek az üzleti csoportnak, ez a cégeknek kevés, további szabályváltozásokat is várnak a fejlesztésekhez, az újabb csomagok kialakításához és az intenzív piacépítéshez. Ezek egyik számukra leginkább remélt iránya, hogy megjelenjen az egészségügyi ellátások vegyes – együttes társadalombiztosítás és üzleti – finanszírozása.

Az üzleti biztosítók azt a konstrukciót támogatnák, melyben az általuk kínált csomagok révén elérhető szolgáltatások 70 százalékát az állam, míg a fennmaradó 30 százalékot az üzleti biztosítók fizetnék. Ettől azt remélnénk, hogy olcsóbban kínálhatják szolgáltatásaikat, valamint a társadalombiztosítást elhagyó betegek ellátását részben közpénzből finanszíroznák.

Szakemberek szerint a paradigmaváltás a járóbeteg-ellátások tekintetében már meg is történt, mert mind többen éppen a várakozás elkerülése, időtartamának lerövidítése miatt magánorvoshoz mennek. Az egészségügyi költések 35 százalékát már zsebből fizetik a magyarok.

Ez az arány pedig példátlanul magas Európában. Egyre többen választják a magánellátást már a nem nagy keresetű, középosztályhoz tartozó betegek közül is – minderről kora ősszel Lantos Gabriella, a Róbert Magánklinika vezetője beszélt a Markáns vélemények című rendezvényen. Akkor mesélte azt is, hogy már olyanok is megjelennek a rendelőkben, akiket eredetileg a magánklinika nem tekintett célcsoportnak.

Példaként említette azt az áprilisban megtörtént esetüket, amikor egy Békés megyei 43 éves villanyszerelő azzal kereste meg, hogy az állami egészségügyben 2013 júniusára kaptak időpontot a felesége epeproblémáinak orvoslására. Az asszony mielőbbi ellátása érdekében ezért a magánklinikánál végezték el a szükséges beavatkozást.

A Nyírő Gyula Kórház egykoron megszüntetett osztályainak épületeit bérlő, öt éve főként a szülészet-nőgyógyászat és a plasztikai sebészet terén működő Róbert Károly Magánklinika csak az idén 750 milliós árbevételt ér el, és évente legalább húsz százalékkal növeli páciensei számát. Egy nyári, a CIG Pannónia Életbiztosító kérésére készült kutatásból az is kiderült, hogy ha szívinfarktussal vagy rákkal kellene megküzdeni, az emberek leginkább ismerős magyar orvosokban vagy külföldi kórházi kezelésben bíznak, legkevésbé (13 százalék) a területileg illetékes állami kórháztól remélnek gyógyulást.

Lapunk úgy tudja, az eddigi egyeztetéseken kormányzati részről elutasítják a számlamegosztás ötletét. Érveik szerint, ha a számlamegosztás elvét alkalmaznák, akkor olyanok is kapnának ellátást, akik most éppen a várólisták miatt meg sem jelennek az állami rendszerben. Ez a megoldás az államnak költségnövekedéssel járna, a cél pedig épp ellenkezőleg, az lenne, hogy a magánforrásokkal pótolják az apadó közforrásokat. A 70 százalékos állami kötelezettségvállaláshoz további tízmilliárdokat kellene az egészségügyre jutó közpénzből elkülöníteni. A források pedig szűkösebbek, mint valaha a rendszerváltás óta voltak. Az egészségügyi kormányzat a kiegészítő biztosítások kínálati piacán maximum addig menne el, hogy a szabad orvosválasztásra kérjen pénzt a betegektől.

Egyre kevesebbet költenek Európában is az egészségügyre

Európa-szerte csökkentek az egészségügyi közkiadások – derül ki az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által készített, pénteken közzétett jelentésből, melyet a Hír6 idézett. A dokumentum szerint ilyenre 1975 óta nem volt példa.

Magyarországgal kapcsolatban a jelentés rámutat, hogy 2000 és 2009 között az egy főre jutó egészségügyi kiadások évente átlagosan 3,1 százalékkal nőttek, ez 2009–2010-ben 2,2 százalékra mérséklődött. A térségben ez a legkisebb mértékű csökkenés. 2000 és 2009 között évi átlagban Szlovákiában 10,9 százalékos, Csehországban 6, Lengyelországban 7,1, Romániában pedig 5,6 százalékos volt az egészségügyi kiadások bővülése. 2009–2010-ben Pozsony 2,4 százalékkal, Varsó 0,5 százalékkal, Bukarest pedig 4,2 százalékkal növelte az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértékét, míg ez a mutató Csehországban 4,4 százalékkal csökkent. A vizsgált országok közül a legnagyobb csökkenés Írországban volt.

A jelentés arra is kitér, hogy Európa lakosságának egyre nagyobb hányada, mostanra a felnőtt lakosság több mint fele túlsúlyos, 17 százaléka pedig elhízott. A dokumentum rámutat, hogy az elhízottak aránya a román lakosság körében a legalacsonyabb – 8 százalék – míg Magyarországon és az Egyesült Királyságban 25 százalék fölött van. A jelentés arra is kitér, hogy Finnország, Franciaország és Magyarország az elhízás elleni küzdelem részeként a közelmúltban adót vetett ki az egészségtelen élelmiszerekre és italokra, amelyek egyrészt az állami bevételeket hivatottak növelni, másrészt az étkezési szokásokat hivatottak megváltoztatni.

Hazai össztermékéhez mérten 2010-ben Hollandia költött a legtöbbet az egészségügyre, a GDP 12 százalékát, az uniós átlag pedig kilenc százalék.