Harc a meg nem épült kórházért

„A szentendrei egykori szovjet laktanyát 1991 augusztusában térítésmentesen adta át a kormány a Nemzeti Egészségmegőrző és Rákellenes Központ (Nerek) Alapítványnak azért, hogy ott kórházat építsen. A város határában, közvetlenül a 11-es főút mellett lévő laktanyában azonban gyakorlatilag semmi sem történt azóta” – tizenkét évvel ezelőtt írtuk ezt lapunkban, ám e mondat ma is helytálló.

Az Antall-kormány által megálmodott, rákbetegeket kezelő és rehabilitáló intézetnek ugyanis ma, huszonegy évvel az állami ingatlan civil kézbe adása után sincs nyoma a Pest megyei településen. Igaz, az elmúlt hónapokban felgyorsultak az események a meg nem épült kórház, a rendkívül értékes, 22 hektáros, Duna-partig nyúló ingatlan bonyolult, perekkel, vádakkal átszőtt ügyében.

Az állóvizet az kavarta fel, hogy a nyáron – az ügyet ismerők szerint „derült égből villámcsapásként” – született egy kormányhatározat, ami kimondja: a Nerek alapítói jogai a közigazgatási tárcához kerülnek. Vagyis a kormány lényegében lehetőséget adott aminisztériumnak arra, hogy átvegye az irányítást a volt laktanyát birtokló alapítványban. A tárca szerint e lépés azért vált szükségessé, mert „a tervezett rákellenes központ létrehozása ügyében nem történt érdemi előrelépés, annak ellenére sem, hogy ennek fejében kapta meg az állami ingatlant az alapítvány”.

Ráadásul a „kormány rendelkezésére álló információk” szerint nincs is reális esély arra, hogy az alapítvány létre tudja hozni a központot, mert nincs pénze, s a Nerek két alapítója közül az egyik már megszűnt, a másik, a Magyar Rákellenes Liga pedig nem kíván foglalkozni az üggyel. Ezért az alapítvány jelenlegi, „alkalmatlannak tűnő” kuratóriumát egy, a posztjáról mára távozott kormánybiztos lemondásra szólította fel, hogy az új vezetés megszüntesse a szervezetet, és „megtalálja azt a jogi formát, koncepciót, amellyel megvalósítható a egészségügyi központ”.

Egyúttal döntöttek arról is: vizsgálatot indítanak, hogy kiderüljön, felelősen gazdálkodott-e a rábízott vagyonnal az alapítvány. A tárcánál kérdésünkre leszögezték: „az eredeti terveket szeretnék megvalósítani, az ingatlant mindenképpen egészségügyi célokra használják fel”.

A kormány döntését sokan üdvözölték, a régóta tervezett rákcentrum hívei szerint ugyanis a huszonegy évig „semmittevő” alapítvány után végre jó kezekbe kerülhet a terület, állami részvétellel nagyobb esély van a központ létrehozására. A kormánydöntés megszületése után azonban nem sokáig örülhettek a kórházért küzdők: meglepő módon ugyanis megjelent egy ingatlaniroda kínálatában a volt laktanya. Az 5,5 milliárd forintos irányáron kínált épületet egyebek mellett azzal reklámozták: a Duna-partig húzódó, 22 hektáros terület alatt 48 fokos termálvízkészlet található, az ingatlanon hajókikötő építhető, alkalmas wellness, uszoda, szálloda létesítésére is.

A kórházért aggódók a hirdetés megjelenését követően úgy vélték: ez nem más, mint az alapítvány reagálása a kormánydöntésre. Alighanem megpróbálják – jogszerűtlenül – „kimenekíteni” az értékes ingatlant. Az igazságügyi minisztérium a hirdetésről úgy fogalmazott: „Az ingatlant nem a tárca kínálta eladásra. Ha a jelenlegi kuratórium döntött az értékesítésről, az felveti az eljárás rosszhiszeműségét.”

Mindezt határozottan visszautasítják az alapítványnál, ahol úgy vélik: össztüzet zúdítottak rájuk azok, akik szeretnék rátenni a kezüket az ingatlanra. A Nerek elnöke, Pólus Károly, az Országos Onkológiai Intézet egykori igazgatóhelyettese úgy véli, alaptalan arra hivatkozni, hogy húsz év alatt nem történt semmi, hiszen az ügyet ismerők pontosan tudják: az alapítványon kívül álló okok miatt nem áll még a régóta tervezett központ. Mint mondta, 1993-ban már kész tervek voltak a centrum létrehozására: egy amerikai befektetőcsoporttal megállapodást kötöttek, s egy négymilliárdos kórházberuházás részeként épült volna meg a centrum. A gondok azután jelentkeztek, hogy nyilvánosságra hozták a beruházást. Noha Szentendre addig támogatta a terveket, váratlanul pert indított azért, hogy megkaparinthassa a volt laktanyát, ezzel pedig lényegében meghiúsította Közép-Európa legkorszerűbb kórházberuházását.

– Az amerikai befektetőt ugyanis elbizonytalanította a bírósági procedúra, két évet várt a helyzet rendezésére, de miután a perek addig nem értek véget, letett a beruházásról – vette át a szót Blaskó Lajos, a Nerek kuratóriumának egyik tagja. Hozzátette: az amerikai befektető távozása után sokáig nem találtak mást, hiszen a perek még folyamatban voltak, perrel terhelt ingatlanon pedig szinte lehetetlen fejleszteni. Évekkel később mégis akadt egy vállalkozó, aki azt ígérte: a perek ellenére is véghez tudja vinni az alapítvány terveit. Blaskó Lajos emlékei szerint a Magyar Rákellenes Liga akkori vezetősége ajánlotta számukra az MI-Ferencváros Kft.-t, s vezetőjét, aki akkor a Kereszténydemokrata Vállalkozók Szövetségének elnöke volt. Ők pedig – más jelentkező híján – megbízták a céget a terület hasznosításával, hogy végre előremozdítsák az ügyet. Csakhogy szerintük a cég nem teljesített szerződésszerűen, sőt jogosulatlan igényt támasztott az ingatlan egy részére.

– Tíz év után végre lezárult a Szentendrével vívott jogi csata, a bíróság jogerősen kimondta, hogy az alapítvány jogszerűen birtokolja a laktanyát. Ekkorra viszont peres útra kerültek az MI-Ferencváros Kft. és az alapítvány közötti viták – mondta Blaskó Lajos, majd hozzátette: ezeket a pereket 2012 elején jogerősen megnyerték. Igaz, a cég törvényességi felülvizsgálatot kért, ami miatt alighanem csak mostanában kerülhet pont az ügy végére.

Az MI-Ferencváros Kft. vezetője, Vida Imre, az alapítvány kuratóriumának tagja, az Antall-kormány egykori kormánytanácsadója ennek kapcsán úgy fogalmazott: „a kilencvenes évek végén, miután megbízták a cégemet, rövid időn belül lényegében tálcán nyújtottam át számukra a kórházat. Ehhez képest máig nem tudom, hogy miért, dilettantizmus vagy valami más ok miatt, de akadályozni kezdték a munkámat, mintha valójában nem is akarnák a kórházat. A végén már semmi mást nem akartam, csak az elvégzett munkámért járó pénzt, de azt sem fizették ki. Noha a perekről úgy beszélnek, mintha ők nyertek volna, az eddigi ítéletek számos ponton nekem adtak igazat a jogvitákban, ráadásul a Kúria még nem hozott döntést az ügyben. S talán nem mellékes: időközben rendőrségi feljelentést tettem, mert meggyőződésem szerint már a csalás, hűtlen kezelés gyanúját is kimeríti az alapítvány vezetésének tevékenysége. Ezt jelzi, hogy a kormánydöntés nyomán jelzáloggal terhelték meg az ingatlant.” Noha az ellenérdekelt felek még az ítéletek megítélésében sem értenek egyet, az tény: 2012-re abszurd helyzet állt elő. Mire hosszú évek után lezárulhat az összes per, s így újra nekiláthatnának a beruházás előkészítésének, közbelépett a kormány.

– Nemhogy a hirtelen született kormányzati szándékról, magáról a döntésről sem tájékoztattak minket – mondta Pólus Károly. – Az egészről úgy értesültem, hogy egy kormánybiztostól kaptam egy levelet. Ebben felkértek arra, hogy mondjak le mandátumomról.

Pólus Károly és Blaskó Lajos egyaránt azt mondta: semmivel sem indokolható a kuratórium eltávolítása, hiszen az eredményesen hárította el az ingatlanát ért támadásokat, tevékenységét ez ideig semmilyen kritika, kifogás nem érte. Szerintük ráadásul a Nerek alapítójának, a Magyar Rákellenes Ligának sem állt szándékában az alapítói jogoktól megszabadulni. Ennek kapcsán megemlítik: aligha véletlen, hogy a kormánybiztos azután kapcsolódott be az ügybe, a kormány azt követően kezdett az alapítvány „kiszervezésébe”, hogy a szentendrei önkormányzat, majd az MI-Ferencváros Kft. is elveszítette az összes pert. Hozzátették: nem kizárt, hogy miután a jog területén kudarcot vallottak, most a módszereken változtatva „hátulról, lobbisták útján” próbálkoznak a laktanya megszerzésével.

Arra a kérdésünkre, hogy ki és hogyan adhatott megbízást egy ingatlanközvetítőnek a laktanya eladására, azt a választ adták: természetesen nem az alapítvány volt, úgy vélik, egy befektetőt ígérő közvetítő próbálta így „megszondázni” a piacot. Ennek kapcsán Pólus Károly és Blaskó Lajos úgy fogalmazott, abszurd még a feltételezés is, hogy el akarnák adni az ingatlant: „Nem azért küzdöttünk körmünk szakadtáig a volt laktanyáért, hogy a célvonal előtt elengedjük. Ahogy eddig, ezután is minden követ megmozgatunk azért, hogy felépülhessen végre a két évtizede tervezett központ. Bízunk benne, az érintettek újragondolják a döntést, és hagyják az alapítványt dolgozni, most, hogy huszonegy év után végre sikerült tiszta viszonyokat teremteni.”

A szentendrei szovjet laktanya romjai
A szentendrei szovjet laktanya romjai
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.