Jávor Benedek szerint történelmi felelőtlenség lenne, ha meg sem vizsgálnák az együttműködés lehetőségét. Egyetért?

A 2014-es választásnak az ország szempontjából történelmi jelentősége lesz abból a szempontból, hogy eldől majd: a Fidesz–KDNP által mindenfajta érdemi kompromisszum nélkül létrehozott új közjogi rendszer mennyire tartós. Az LMP történetében is fordulópontról lehet szó, amennyiben a stratégia megválasztása alapjaiban határozza meg nemcsak a párt sikerességét, de alkalmasint a létét is.

Elszívta a levegőt az LMP elől az Együtt 2014?

Az eddig nyilvánosságra került felmérések nem elegendők biztos állítások alátámasztásához, de vannak arra utaló számok, hogy az LMP bázisát megrendítheti az alapvetően igen hasonló jelszavakkal operáló új mozgalom. Jelenleg a párt csak egy rossz és egy rosszabb megoldás, a szinte biztos és a lehetséges politikai megsemmisülés között választhat. Az esetleges kormányváltó szövetséghez való csatlakozás ugyanis könnyen vezethet a párt arculatának, önállóságának eltűnéséhez, nem is annyira „SZDSZ-esedéséhez”, mint inkább „KDNP-sedéséhez”. Ha azonban egyedül vág neki 2014-nek, az új választójogi szabályozás objektív keretei szinte biztosan kiesésre vagy eljelentéktelenedésre ítélik a pártot.

Az LMP bázisa, támogatói és szavazói miként viszonyulnak az ellenzéki együttműködés kérdéséhez?

A 2013–2014-es ellenzéki együttműködéssel és a kormányváltás lehetőségeivel kapcsolatos legnagyobb kérdés az, hogy a potenciálisan mozgósítható ellenzéki szavazók „kit utálnak” jobban: Orbán Viktort vagy az esetleges ellenzéki összefogás valamely szereplőjét. Most úgy tűnik, az LMP szavazóinak egyre nagyobb hányada, ha „befogott orral” is, de kész lenne támogatni egy szélesebb baloldali összefogást. Fontos azonban hangsúlyozni – és ezt mutatja a Jávor–Schiffer-ellentét fokozódása –, hogy sem a pártvezetés, sem az LMP tagsága nem egységes ebben a kérdésben. A közelgő kongresszus ezért várhatóan igen éles konfliktusokat hoz felszínre.

Filippov Gábor