A legszerényebb állás jóváhagyásáról is a kormányhivatalban döntenek?

Hétfőtől csütörtökig taníthatott a gyulai központú Harruckern János Közoktatási Intézmény mezőhegyesi tagintézményében Bod Péter tanár. A vakáció utolsó napjaiban keresték meg őt a tagintézmény vezetői azzal, hogy nagy szükség lenne a munkájára, mert nem találnak egyetemi végzettséggel rendelkező magyartanárt.

A mezőhegyesi tagintézmény, amely valaha önálló iskola volt, mind Békéscsabától, mind Gyulától csaknem hatvan kilométerre van. Az ilyen helyeken augusztus végén nem tolongnak a státusz nélküli egyetemi végzettségű pedagógusok. Villámgyorsan elkészült az órarendje. A heti kötelező 22 órát eleve három túlórával terhelték meg, és a legelső munkanapon felkérték, hogy további négy órát is tartson meg. A tanévnyitón nyilvánosan bemutatták előbb a tanári karnak, majd az iskola négyszáz diákjának. Bod Péter hétfőtől csütörtökig valamennyi óráját megtartotta.

Csütörtök este a tagintézmény vezetőhelyettese azzal kereste meg, hogy – egyedül ővele – nem engedélyezték a szerződéskötést, ezért nem taníthat tovább. Az újonnan alkalmazni kívánt pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyát nem rendezték a tanév megkezdése előtt.

Bod Péter azt hallotta a mezőhegyesi tagintézményben: nemcsak a tagintézmény vezetője nem dönthet az alkalmazni kívánt pedagógusról, hanem a Harruckern János Közoktatási Intézmény igazgatónője sem. A személyi dossziét el kell küldeni a Békés Megyei Kormányhivatal keretében működő Megyei Intézményfenntartó Központba (MIK). Ott „mondják rá az áment”, de ez puszta formalitás, hiszen helyben, a tagintézményben tudják, milyen szakos tanárra van szükségük.

A negyedik tanítási napon Mezőhegyesre minden hasonló helyzetben lévő tanár foglalkoztatására megérkezett a jóváhagyás, kivéve Bod Péterét. A tagintézmény vezetői közölték vele: semmivel sem indokolták, miért nem hagyták jóvá az alkalmazását.

Érdeklődésemre Mucsi Balázs, a mezőhegyesi tagintézmény vezetőhelyettese annyit mondott:

– Kovács Zsuzsanna, a Harruckern igazgatónője tud erre válaszolni, ha tud, mert nekem nincs jogköröm, hogy önnek válaszoljak.

– Arra sem válaszolhat, miért és mióta van szükség Mezőhegyesen magyartanárra?

– Még ha az iskolával összefüggésben azt kérdezné, mikor születtem, azt sem mondhatnám meg – válaszolta Mucsi Balázs.

Felhívtam Kovács Zsuzsannát, a Harruckern János Közoktatási Intézmény igazgatónőjét. Nem ért rá, de a titkárnője visszahívást ígért. Mivel nem hívott vissza, újra jelentkeztem. Az igazgatónő már elment haza. Másnap nem ért rá, de végül a mobiltelefonján elértem.

– Nem tudom, kiről van szó, de a fenntartó engedélye nélkül sem én, sem a kollégáim nem nyilatkozunk.

– Ön igazgatóként tud erről az ügyről?

– Én nem mondok semmit, jó? Bármi történt, az nagy valószínűséggel csak félreértés lehetett.

– Kinek az engedélye kell hozzá, hogy ön nyilatkozhasson?

– Semmit nem mondok, mert nem mondhatok. Próbálja megérteni!

– Nem furcsa ez? Ön a vezetője egy olyan iskolának, amelyben több száz tanár tanít, több ezer gyerek jár, és nem szólhat bele egy tanár kinevezésébe, sőt a jelek szerint nem is tud róla?

– Nem tudok semmit mondani. Csak azért hívtam vissza önt, mert azt hittem, valami fontos iskolai ügyről van szó.

Felhívtam Gara Ágnest, a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ (MIK) vezetőjét. A titkárnője megkérdezte, akar-e velem beszélni. Azt válaszolta, jelen pillanatban nem, mert rengeteg aláírnivalója van, és vendéget is vár. Ha kérdésem van, nyújtsam be írásban a Harruckern János Közoktatási Intézménybe. Mondtam, hogy az ottani igazgatónő nem hajlandó nyilatkozni, sőt még azt is fél megmondani, kitől lehetne engedélyt kérni, hogy nyilatkozhasson. Csak annyit szeretnék kérdezni telefonon, de személyesen Gara Ágnestől, engedélyezi-e, hogy Kovács Zsuzsanna válaszoljon a kérdéseimre.

– Nem áll módjában a központvezető asszonynak, hogy személyesen beszéljen önnel – felelte a titkárnő. – Ha az az utasítása, hogy nem ér rá, akkor én nem tehetek mást.

– Csak most nem ér rá, vagy soha az életben?

– Nem tudom. Időpontot tudnék önnek adni esetleg a jövő héten.

Később újra telefonáltam a MIK titkárságára. Gara Ágnes most sem ért rá, így aztán a titkárnőt faggattam, ki dönt az ilyen ügyekben. A titkárnő azt felelte: az intézményvezető asszony szokott dönteni általában, vagy a kormánymegbízott úr.

– Arról, hogy ki taníthat magyart a mezőhegyesi szakmunkástanulóknak?

– Pedagógusok ügyében elvileg a Harruckern vezetője.

– És gyakorlatilag?

– Hát gyakorlatilag is.

Ezek után írásban elküldtem a kérdéseimet a MIK e-mail címére. Több napig nem jött válasz. Ekkor felhívtam Tóth Imre volt sarkadi polgármestert, aki jelenleg a Békés Megyei Kormányhivatal oktatási főosztályvezetője. Tóth azt felelte:

– Ön nagyon jó nyomon jár! Egyetlen kompetens személy van, aki nyilatkozhat az ügyben: Gara Ágnes, a MIK vezetője.

– De nem válaszol sem szóban, sem írásban.

– Neki ehhez joga van. Én nem vagyok az ő felettese.

Valami mégis történhetett, mert nemsokára kaptam egy PDF-ben elmentett választ Kovács Zsuzsannától, a Harruckern János Közoktatási Intézmény igazgatójától. Nem változtattunk a stíluson és a helyesíráson. „... az augusztusi tantárgyfelosztás alapján valóban felmerült, hogy szükség lenne egy egyetemi végzettségű magyar szakos tanárra. E tantárgyfelosztás alapján ideiglenes órarend is készült. Szeptember első napjaira azonban összeállt az integrált intézmény végleges tantárgyfelosztása, melyet a tanulói létszám, az augusztus végi javító vizsgák eredményei határozott meg. Ennek ismeretében intézményi szinten osztályösszevonásokra, másik tagintézményben dolgozó, órahiánnyal rendelkező, kinevezett magyar szakos tanár áttanításával a Mezőhegyesi telephely magyar szakos tanárhiánya is megoldódott.”

„… a munkavállalót együttműködési kötelezettség terheli, azaz fel kell vennie a kapcsolatot a munkáltatóval – jelen esetben velem – a szükséges dokumentumok beszerzése miatt. Ezt Bod Péter nem tette meg, én így őt személyesen nem is ismerem, vele soha nem találkoztam.

Természetesen tájékoztatást kértem a kérdésben a Mezőhegyesi tagintézmény vezetőjétől, aki megerősítette, hogy Bod Pétert tájékoztatták az eljárásrendről, s valóban tanított három napot, amit azonban nem dokumentált. Munkáltatóként munkavégzésre nem adtam utasítást.”

Bod Péter szerint ha az intézményen belül olyan könnyen meg lehetett oldani annak az álláshelynek a betöltését, akkor miért csak azután tették meg, miután őt kirúgták? Miért kerestek tanárt, ha volt? Attól eltekintve, hogy Mezőhegyes hatvan kilométerre van Gyulától, Bod Péter azért nem teljesítette „együttműködési kötelezettségét”, hogy felkeresse a Gyulán dolgozó igazgatónőt, mert nem tudott róla. A munkavállalással kapcsolatos dokumentumokat Mezőhegyesen intézték, a központ engedélyét mindenki más megkapta. Az „órahiánnyal küzdő” tanárok ügye senki másnak a foglalkoztatását nem befolyásolta, egyedül az övét. És amikor pár nap tanítás után kirúgták, akkor sem mondta neki senki, hogy elnézték valaki másnak az óraszámait, és ezért kell tőle – csak őtőle – elvenni az óráit. Mind a 29-et, amit egyszerű áttanítással jó színvonalon megoldanak, miután egy héttel azelőtt még kétségbeesetten kerestek magyartanárt. És ha ez a tiszteletre méltó oka volt a kirúgásának, akkor miért nem ezzel indokolták, hogy másnap ne menjen dolgozni? Miért kapta azt a választ, hogy indoklás nincs?

Bod Péter, a kirúgott magyartanár
Bod Péter, a kirúgott magyartanár
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.