Református–katolikus hitvita
A katolikus püspöki kar közelmúltban tartott ülésén kiderült, a testület úgy érzi, szükség van a katolikus hit tartalmának „szélesebb körű és mélyebb” megismertetésére. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy olyan nézetek terjednek, amelyeket tévesen tulajdonítanak a katolikus egyháznak, illetve olyanok, amelyek az egyház tanításának téves értelmezésén alapulnak. A püspöki kar tanácskozást szervez: ennek egyik témája a keresztény felekezetek közötti ökumenikus kapcsolatokról szóló katolikus dokumentum lesz.
Erdő Péter bíboros, a kar elnöke az ülés utáni tájékoztatón a téves nézeteket illetően nem említett példákat. Kérdésünkre általánosságban annyit mondott, hogy nem tartaná szerencsésnek, ha a „szenvedélyes hitviták légköre térne vissza”. A bíboros – bár utalt rá, hogy e tekintetben néha elbizonytalanodás érzékelhető – fontosnak tartja a testvéregyházak közötti együttműködést.
A diplomatikus (és kissé homályos) megfogalmazás mögött információink szerint nagyon is konkrét sérelmek húzódnak meg: a katolikusok zokon vették, hogy a reformátusok továbbra is „kárhozatos bálványimádással” vádolják őket. A háttérben parázs vita folyik a református hit alapvető tanításait tartalmazó Heidelbergi Káté egyik passzusáról. (A káté kérdés-felelet formájában írott, eredetileg vallásos tartalmú szöveget jelent.)
Egész pontosan a 80. pontról van szó, amely az úrvacsorával (eucharisztia) foglalkozik. Íme: „– Mi a különbség az úrvacsora és a pápista mise között? – Az úrvacsora azt tanúsítja egyrészt, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozatáért teljes bűnbocsánatot nyertünk, másrészt, hogy a Szentlélek minket a Krisztusba olt, aki most valóságos teste szerint a mennyben, az Atya jobbján van, és azt akarja, hogy őt ott imádjuk.
Ezzel szemben a mise tagadja, hogy élő és holt elnyerhetné Krisztus szenvedéséért a bűnbocsánatot, hacsak a misemondó papok nem mutatják be naponta értük a Krisztus áldozatát. Továbbá azt tanítja, hogy Krisztus testileg van jelen a kenyér és a bor színe alatt, és ezért ezekben kell őt imádni. A mise így alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését és ezért kárhozatos bálványimádás.” A reformátusok jövőre ünneplik a Heidelbergi Káté létrejöttének 450. évfordulóját. Ebből az alkalomból új magyar fordítás készült, amelyet a Magyarországi Református Egyház zsinata májusban vitatott meg.
A zsinat elé egy olyan határozati javaslat került, amely szerint zárójelbe kellene tenni a „kárhozatos bálványimádás” fogalmat, valamint lábjegyzetben jelezni: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.” Az erdélyi magyar reformátusok előzőleg radikálisabb megoldást választottak, és hasonló megfontolásokból egész egyszerűen kihagyták a kérdéses 80. pontot.
A Magyarországi Református Egyház zsinata azonban a puhább változatot is elutasította, és (57 nem, 17 igen szavazattal) úgy döntött: semmiféle zárójellel vagy lábjegyzettel nem módosít a szövegen. Pedig a reformatus.hu májusi tudósítása szerint Márkus Mihály nyugalmazott püspök, a Heidelbergi Káté fordítását végző bizottság elnöke is a katolikusok számára elfogadható, békülékeny változat mellett érvelt. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a 80. kérdés-felelet nem is szerepelt a Heidelbergi Káté első kiadásában. A zsinat azonban Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök álláspontját fogadta el. Szerinte – derül ki a reformatus.hu tudósításából – nem bántanak senkit, ha az új magyar fordításban megjelenik egy 16. századi markáns hitvallás.
Egyébként is: a Heidelbergi Kátét a magyar reformátusok ezzel a kérdéssel együtt vették át, mert a második kiadást tették a magukévá. A tanítás ma is érvényes és fontos, hisz a református egyháztagok között napjainkban is előfordul a szentségimádás: „amit a káté kimond, azt ma is úgy gondoljuk, de nem így mondjuk”. A reformatus.hu minősítése szerint „győzött a református hagyományok tisztelete”. Bogárdi Szabó István vélekedésével szemben a katolikusokat igen érzékenyen érintette a reformátusok lépése. Az Új Ember katolikus hetilapban – szerkesztőségi kommentárral kiegészítve – a ferences Barsi Balázs hangsúlyozta: a reformátusoknak újra át kell gondolniuk, hogy joguk van-e a katolikus (és ortodox) misét „kárhozatos bálványimádásnak” nevezni.
A kulisszák mögött ennél jóval élesebb bírálatokat is megfogalmaznak a katolikusok a reformátusokkal szemben. Református berkekből azt a tájékoztatást kaptuk, hogy van esély a kompromisszumra: elképzelhető, hogy a feszültségek enyhítése érdekében a Heidelbergi Káté előszavában magyarázatot fűznek majd az ominózus 80. ponthoz. Minderről a Kárpát-medencei magyar reformátusok zsinata 2013-ban fog dönteni.
