Életünk alapvető ténye a társadalom gyenge ellenállása a jogállam szétverésével szemben. Ennek egyik fontos és alábecsült tényezője a Kádár-nosztalgia, mely a kormány, az ellenzék és a választani nem tudók táborában is igen erős. Nagyon fontos lenne tehát megerősíteni a közemlékezetben, mennyi halál és szenvedés, szörnyű sortűz és ítélet írandó a Kádár-rezsim számlájára. A kegyetlen megtorlás főszervezői közül pedig ma már csak Biszkut lehet elővenni.

Annak a hazug sémának a megtörése is fontos, hogy a „baloldal” a náci, a „jobboldal” meg a komcsi aggastyánokat üldözi. Ebbe a sémába demokraták nem férnek bele. Látjuk, hogy a lex Biszku mögött álló első számú szakértő, Gellért Ádám hatalmas energiával dolgozik a ’44-es bűnös, Csatáry László elleni per megalapozásán. Másrészt, a kormánytól távol állva is lehet képviselni színvonalasan és szenvedélyesen az emberiesség elleni bűnök azonos normák szerinti megítélését. Erre Kőszeg Ferenctől Ungváry Krisztiánon át Schiffer Andrásig mutattak példát néhányan. Mögöttük ott van az Európai Parlament, mely a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásának napját a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak közös emléknapjává nyilvánította, többek között magyar szocialista és liberális képviselők szavazataival.

„Kificamodott jogérzékre vall, ha valaki úgy véli, hogy a kommunizmus nevében és idején elkövetett gaztettekért senkinek sem kell (kellett volna) felelnie, mert régen történtek és elévültek.” Ezt írta Kőszeg a HVG-ben tavaly novemberben. De ezt is írta: „Manapság nem arról van szó, hogy nyolcvan-kilencven éves ávósok bíróság elé kerüljenek. Az efféle elkésett eljárás a náci bűnösök esetében is önmaga ellen fordul”.

Schiffer András ezt mondta a lex Biszku parlamenti vitájában: „Önmagában a szimbolikus érték és a szimbolikus felmutatás miatt szükség van erre a törvényjavaslatra, függetlenül attól, hogy hány konkrét büntetőeljárást lehet egyáltalán lefolytatni ennek alapján”. De ezt is mondta: „Engem egyáltalán nem töltött el különösebben jó érzéssel az... amikor vádlottak padjára vontak egy 97 éves embert az Újvidéken elkövetett mészárlások gyanújával. (...) nem gondolom azt hetven évvel később, hogy különösebb elégtételt jelent az, hogy egy aggastyán embert ennyi idő után meggyanúsítanak és vádlottak padjára vonszolnak. Ugyanezt gondolom egyébként Biszku Béla esetében is”.

Hát ez az! Hogyan fér össze a helyes elv követése és a viszolyogtató gyakorlat kerülése, amikor minden érintett aggastyán? Most sem tudok erre jobb választ, mint amivel a náci bűnösök pereiről szóló cikkeimben is előálltam: jogi önkorlátozás. Beszéljenek a bíró helyett a történelmi tények, de azok minél többet és minél hatásosabban.

Ez az önkorlátozás persze ettől a kormánytól nem várható. Nekik a Biszku-per MSZP-pernek kell. Nem azért importálták Nyugatról a lex Biszkut, hogy a nyugati típusú demokráciát erősítsék vele. Ellenkezőleg. Összekötötték abszurd történelmi hazugságok alkotmányos szintre emelésével, hogy arra az „utódpártra” terheljék rá az összes pártállami bűnt, melyet már rég megelőztek az utódság tekintetében.

Biszku Béla tegnap a bíróságon