Azt mondja, nem akarja „örökre elkaszálni magát azzal, hogy a Fideszt szidja”, mert – így folytatja – kerülhet ő még olyan helyzetbe, hogy valamelyik pályázatát fideszesek bírálják el. Kabán amiatt forrnak az indulatok, mert a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) augusztus közepén kipostázta az állami földek bérlésére kiírt pályázat eredményét, és amikor az érintett gazdák kibontották a levelet, nem akartak hinni a szemüknek: senki sem nyert. Az NFA egyetlen kabai pályázatot sem fogadott el, annak ellenére, hogy a pályázók megfeleltek az előírt kritériumoknak, sőt még egy professzionális pályázatíró cég – amúgy elég sokba kerülő – segítségét is igénybe vették.

A pályázaton az állattenyésztőket részesítették előnyben, mert nekik hatalmas területekre van szükségük a takarmány előállítása miatt

Az állami földalapkezelőnél talán nem is sejtették, hogy a furcsa, szinte megmagyarázhatatlan döntéssel Kabán valóságos darázsfészekbe nyúlnak, a hajdúsági városkában ugyanis éppen a földkérdés volt az egyik legfontosabb kampánytéma két éve. A településen már évekkel ezelőtt felháborodást keltett, hogy az országos viszonylatban is kiemelkedően jó minőségű, több mint negyven aranykorona értékű termőföldeket nem helyiek bérlik, hanem „idegenek”. A helyieknek leginkább az szúrta a szemét, hogy állítólag volt a bérlők között egy „pesti ügyvédi iroda”, amelyről úgy gondolták: jobb lenne, ha jogi esetekből keresne pénzt, s nem kabai gazdák elől venné el a gazdálkodás lehetőségét.

A megélhetésükért küzdő kabaiak elkeseredése érthető, hiszen még csak pár éve annak, hogy bezárt a helyi cukorgyár, s emiatt a térségben több ezren maradtak munka nélkül. Most meg itt a földügy, amit senki sem ért, hiszen a helyi gazdák példamutató egységet teremtve indultak neki a procedúrának. Egy helybéli asszony – aki részt vett a folyamatban – megkeresésemre elmesélte: összesen ötvenöt gazda vett részt azon az egyeztetésen, amelyet a pályázatra való felkészülés jegyében hívtak össze, s miután tisztázták, hogy a földbérleti kiírás értelmében kiknek van a legnagyobb esélyük a győzelemre, sikerült megegyezniük.

Elfogadták, hogy a pályázaton az állattenyésztőket preferálják – hiszen nekik hatalmas területekre van szükségük a takarmány előállítására –, így azok a kabai gazdák, akik inkább növénytermesztéssel foglalkoznak, visszaléptek a pályázattól. Végül tizenhat gazda összesen négy polgári jogi társulást hozott létre, ezekkel pályáztak a földekre. Az említett asszony szerint mindenki megfelelt a kritériumoknak: kis- és közepes vállalkozásokról és fiatal gazdákról van szó, akik közül nem egynek agrárdiplomája van, de a legalacsonyabb végzettségű is érettségizett ember. Föl sem merült bennük, hogy nem találják őket alkalmasnak az NFA-nál. Pedig ezt történt.

Nem csoda, hogy nemcsak a gazdák, de a helyi politikusok is csalódottak. Szegi Emma polgármester – aki független jelöltként hatalmas előnnyel győzött egy jobbikos és egy szocialista vetélytársa előtt a 2010-es polgármester-választáson – megkeresésemre azt mondta: „le vagyok sújtva”. Mint fogalmazott, fölösleges minősítenie a pályázati eredményt, hiszen magáért beszél, hogy egyetlen kabai sincs a nyertesek között. – Mindent megtettünk a siker érdekében – mondta a polgármesterasszony –, segítettünk a pályázat előkészítésében, koordinációs tevékenységet végeztünk, biztattuk a vállalkozókat, hogy jelentkezzenek aranykalászosgazda-képzésre, s tessék, ez lett az eredménye.

Több gazdálkodó számára súlyos anyagi terhet jelent a sikertelenség, mert voltak olyanok, akik a várható eredményesség jegyében beruháztak, hitelt vettek föl és fejlesztettek. Az egyik gazda őshonos magyar állatok számára épített korszerű istállót hitelből, számítva arra, hogy a takarmányt majd bérelt állami földön termelheti meg, s a gazdálkodás nyereségéből képes lesz visszafizetni a kölcsönt. Most meg azon főhet a feje, hogy miképpen és mennyiért szerez takarmányt. Fölháborította a pályázati döntés Bodó Sándort, a térség fideszes parlamenti képviselőjét, a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat elnökét is, aki kérdésemre „sajnálatosnak, érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak” nevezte, hogy a csaknem harminc kabai pályázó közül senki sem nyert.

Úgy tűnik, Bodó nem tartozik azon kelet-magyarországi fideszes képviselők közé, akik a választókerületükben jelentkező problémák láttán homokba dugják a fejüket. A közgyűlési elnök ugyanis a beszélgetésünk során közölte: ezt az eredményt nem hagyja annyiban, mindent megtesz azért, hogy a döntést felülvizsgálják, s ha lehetséges, érvénytelenítsék. Mint mondta, múlt héten pénteken fölvette a kapcsolatot az NFA vezetésével, valamint a Miniszterelnöki Hivatal illetékes munkatársaival, s erre a hétre találkozót kezdeményezett velük a lehetséges lépések megvitatására.

– Nem tudom, mit sikerül elérnem – mondta –, de mindent meg kell próbálnom. Különben hogy néznék ezek után a kabai gazdák szemébe? Azt vele sem sikerült azonban megbeszélni, hogy végül is kik nyertek a kabai pályázaton, ha nem a kabaiak, mert erről Bodó Sándornak sincs hivatalos információja. Hiszen csodálkozva tapasztalta ugyanazt, amit én: az NFA honlapján „elfelejtették” nyilvánosságra hozni a kabai pályázat részleteit, holott a lezárult pályázatok hirdetményeit időben föl szokták tenni. (Erről a múlt csütörtökön kérdeztem a földalapkezelőt írásban, de nem válaszoltak.)

Igaz, Kabán azért elég hamar híre ment, hogy a nyertesek között van a közeli Bihartorda polgármestere, Módos Imre. Tudják róla, hogy régi gazdálkodó ember, így hát nem is az a bajuk vele, mint egy „pesti ügyvédi irodával”. Hanem az, hogy nem kabai, hanem bihartordai, és nem független, hanem fideszes. De ez utóbbin az emberek már meg se lepődnek. Kabán ugyanis, mint hallottam, kezdik megérteni, hogy újabban nem aranykalászos tanfolyamra van szüksége egy gazdának, hanem narancsszínű párttagkönyvre.