A tárca szerint minden teljesen rendben van

Megütközéssel fogadták a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását és tehetséggondozását célul tűző magán- és alapítványi, illetve korábban egyházi státusszal rendelkező iskolák vezetői a minisztérium múlt heti közleményét. Balog Zoltán tárcája dicséretet osztott, és cikkünket cáfolta, de mi a helyzet az iskolákban?

A Balog Zoltán vezette emberi erőforrások tárca írásban elismerte az ezekben az iskolákban folyó programokat, „az áldozatkész pedagógiai munkát”. A közlemény szerint ennek az elismerésnek a kormány „egyértelmű jelét adta, amikor a köznevelési rendszer átalakítása során olyan döntést hozott, amely korábban soha nem látott biztonságot és hosszú távon kiszámítható feltételeket teremt az intézmények számára”.

Korábban megjelent cikkünkre reagálva – amelyben éppen ezeknek az iskoláknak a létüket folyamatosan fenyegető helyzetéről számoltunk be – a tárca azt közli: „alaptalanok azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy az alapítványi és magániskolák, valamint a kisegyházak intézményei kiszolgáltatott, létükben elbizonytalanított helyzetbe kerülnek”, épp ellenkezőleg: átlátható, egyértelműen szabályozott és társadalmi hasznosságával arányos finanszírozású rendszer jön létre. Megkérdeztünk néhány érintett iskolavezetőt, ők is úgy látják-e, hogy soha nem látott biztonságban működhetnek, illetve a helyzetük kiszámíthatatlansága valóban alaptalan sajtóhír-e.

– Egy ilyen tanév után írja ezt a minisztérium? – kérdi L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. Az iskola tanulóinak hetven százaléka hátrányos helyzetű (zömük halmozottan hátrányos helyzetű) gyerek Berettyóújfaluról és a település környékén lévő, tartós munkanélküliségtől sújtott falvakból. A művészeti oktatáshoz szükséges képzési díjat eddig az iskolával kötött oktatási megállapodás keretében az állam fizette a szegény családok gyerekeinek.

Az igazgató elmondja, az előző kormánnyal kötött megállapodás tavaly járt le, az újabb megállapodásról hosszú ideig semmit nem lehetett tudni. Hosszas huzavona után lett egy megállapodás, de ez augusztus 31-én lejár. Az iskola nyáron újra pályázott a kiegészítő támogatásért, azonban a minisztérium visszautasította a kérelmét, így az Igazgyöngy a tanév megkezdése előtt néhány héttel a teljes csőd közelébe került. Az intézmény a kiegészítő támogatás nélkül nem tudja a közel ötszáz, szinte reménytelen helyzetben élő gyerek képzési díját állni. Az oktatási kormányzat döntése nemcsak az iskolában folyó oktatási munkát ítélte halálra, hanem a pedagógiai munka köré épülő sikeres szociális modellprogramokat is, amelyek a gyógyszerkiváltástól kezdve a szövetkezeti munkalehetőségekig bezárólag áthatják az ott élők mindennapjait.

L. Ritók Nóra a Hvg.hu-n vezetett Nyomor széle című blogjában kétségbeesett felhívást tett közzé, amely sok embert megmozgatott, így az ő adományaikból tud elindulni a jövő héten az iskola, és nem a magával elégedett minisztérium jóvoltából. Ugyanakkor L. Ritók Nóra tudja, hogy ez hosszú távon nem megoldás.

– Tanácstalan vagyok. Nem látom, hogy lesz-e egyáltalán következő tanév – mondta lapunknak, hozzátéve: nem érti, „ennyi munka után, ennyi módszertani fejlesztéssel, ennyi eredménnyel, ennyi elismeréssel” miért esik ki az Igazgyöngy egy olyan pályázatból, ahol a hátránykompenzálás legjobbjait keresik az állami támogatáshoz. És még egy adalék a minisztérium által említett, „soha nem látott” biztonsághoz: az előző tanévben az érvényes megállapodás ellenére sem érkezett meg a pénz az államtól, azt csak egy nappal a tanévzáró után kapta meg az iskola – a hónapokig tartó pénzhiány miatt az Igazgyöngy csak a gyermekalkotásokból szervezett aukcióval élte túl a tanévet. Kiszámíthatóságnak egyelőre a nyomát sem látja Csetneki József festőművész, a Sárospatak Art Ért Alapítvány elnöke. Az alapítvány által fenntartott művészeti iskola – amely elnyerte a Kiválóra Minősített Alapfokú Művészetoktatási Intézmény címet – speciális pedagógiai programján keresztül Sárospatakon és a bodrogközi falvakban nyújt személyiségközpontú művészeti nevelést. Az iskolába hatszáz tanuló jár, háromnegyedük hátrányos helyzetű, de ahogy Csetneki József fogalmaz, a többiek is azok, „csak nincs papírjuk a szegénységükről”. Ez az iskola sem érdemelte ki, hogy „elnyerje” az oktatási kormányzat jóindulatát. Szeptembertől ők is kiegészítő normatíva nélkül működnek. Az oktatási államtitkárság az elutasítás okaként azt említi, hogy az ilyen intézménytípusok, mint ez a művészeti iskola, az önkormányzatokkal is köthetnek közoktatási megállapodást.

– Ez teljesen lehetetlen. Az itteni aprófalvak önkormányzatai a kötelező feladataikat sem tudják ellátni, képtelenek pluszfeladatokat – mondja Csetneki József, hozzátéve, tanulóik elvileg megkezdett jogviszonnyal kezdik meg az idei tanévet, az iskolában viszont nagyon aggódnak, hogy miként pótolhatják a kieső pénzt. Egyébként ez az iskola is csak több hónapos csúszással kapta meg működéséhez a kiegészítő támogatást, amelyet a korábbi oktatási megállapodás szerint havonta kellett volna az államnak utalnia. Most paradox módon épp ez a késlekedés mentheti meg őket, mert a tanév végén azt az összeget már nem tudták használni. Decemberig ez a pénz a tartalékuk. Azt, hogy januártól mi lesz, nem tudják, talán „vakrepülés”, ahogy Csetneki József mondja. Maga reménytelinek tartja a minisztérium ígéretét, amely szerint „januártól az alapítványi és magániskolákban is a központi költségvetésből fizetik az ott dolgozó pedagógusok bérét”, hiszen ez az összköltségek 85-90 százaléka. Kérdés, honnan lesz pénz a fennmaradó 15 százalékra. – Az oktatásnak a bizonytalanság árt a legjobban – összegzi Csetneki József.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatásért Felelős Államtitkárság közleményében kitér az iskolákat fenntartó kisegyházakra is: „szeptembertől a közfeladatokat átvállaló, hátrányos helyzetű gyermekek nevelését ellátó fenntartókkal olyan egyedi szerződéseket köt, mely (sic!) biztosítja, hogy munkájukat megnyugtató körülmények között folytathassák”. Nos, eddig sem a 32 tanintézményt működtető Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel (MET), sem a szélsőjobb folyamatos támadásának kereszttüzében álló, a legszegényebb borsodi településeken úgynevezett második esély iskolát fenntartó Dzsaj Bhím Közösséggel nem kötöttek megállapodást. A MET iskoláiba háromezer nagyon szegény gyerek jár, és azokon a településeken, ahol jelen van, ez a szervezet a legnagyobb munkaadó is: közel ötszázan dolgoznak az intézményeikben. A létük nagy veszélyben van: a Fidesz új egyházügyi jogszabálya alapján a MET elveszítette egyházi státuszát. A kényszer hatására egyesületté kell alakítaniuk harminc éve működő egyházukat, de a nyári ítélkezési szünet és a hiánypótlások miatt, önhibájukon kívül húzódó ügymenetben még a bíróságon nem jegyezték be őket. Ha ez augusztus 31-ig nem történik meg, az Oktatási Hivatal törli a MET-et az iskolafenntartók közül.

Iványi Gábor, a MET vezető lelkésze azt mondja, hivatalos megkereséseikre a minisztérium nem válaszol. A Dzsaj Bhím Közösség helyzete egy fokkal reménytelibb. Őket már bejegyezték egyesületként. (Emiatt idén már nem is részesülhettek az egyházaknak járó egyszázalékos felajánlásokból, annak ellenére sem, hogy a tavalyi adóévben még egyházként működtek.) A reményteliség ugyanakkor korántsem jelent kiszámíthatóságot: van egy levelük Hoffmann Rózsa államtitkár aláírásával, amely ígéretet tartalmaz az oktatási különmegállapodásra. A hátrányos helyzetű, szegény családok gyerekeit oktató iskolákban zajló munkát ugyanis az alapítványi iskolákban oktatási megállapodásokon keresztül, kiegészítő normatíva révén biztosította az állam. Ezt a kiegészítést az egyházi fenntartásban működő iskolák az egyházi kiegészítő támogatás formájában biztosították maguknak. Az új köznevelési és egyházi törvény felborította a korábban kialakult finanszírozási gyakorlatot. A kormány a stabil, jogszabályi háttér megteremtése helyett így a miniszteri alkuk körébe utalta ezeknek az iskoláknak a finanszírozását. Hoffmann Rózsa ígéretét néhány napja szóban is megerősítették. Négy nap múlva viszont tanévnyitót tartanak.

A fekve nyomó

Egy általános iskola felső tagozatán tanuló fiú sajátos nevelésű igényű gyerekként, nagyon szegény családból került az Igazgyöngybe. Már ki volt jelölve számára az út: speciális szakiskolába kerül, ahonnan nagy valószínűséggel lemorzsolódik, vagy ha mégsem, alulképzettsége miatt zuhan a biztos és tartós munkanélküliségbe. (Sok gyereket utalnak szociális helyzete miatt kisegítőbe, ez még mindig gyakorlat számos helyen.) Az Igazgyöngyben felismerték, hogy nincs „sajátos nevelési igénye”, és kezdeményezték, hogy a fiú speciális különbözeti vizsgát tehessen. A diák letette, ezzel sikerült szakiskolába kerülnie, ahol kőművesnek tanult. Még ma is visszajár az Igazgyöngy foglalkozásaira, érettségire készül. Fekve nyomásban országos bajnoki címet szerzett.

Sajókazai gyerekek
Sajókazai gyerekek
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.