Hiába legalizálták, attól még vesztegetés is lehet a paraszolvencia
Az Mt. és a büntető törvénykönyv (Btk.) között ugyanakkor van ellentmondás. Ez utóbbi úgy rendelkezik: „költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek (…) az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja (…), bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
A két törvény rendelkezései valóban nincsenek teljesen összhangban – erősítette meg Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter. Kétségtelen, hogy amikor az Mt. felhatalmazása alapján a munkahelyi vezető hozzájárul a külön juttatás elfogadásához, azzal elvileg megszünteti annak jogtalanságát, csakhogy kérdéses, felhatalmazást adhat-e például egy kórházigazgató bármely alkalmazottjának a kötelességszegésre.
Az ügyvéd szerint jogilag rendben lévő a hálapénz, ha azt a beteg utólag, a saját elhatározása alapján adja. Az orvos ilyenkor a paraszolvenciát a működésével, vagyis a gyógyító tevékenységével összefüggésben kapja. Alapvetően más a helyzet azonban, amikor valakit a remélt vagy előre kifizetett – esetleg kikötött – díj fejében az általánoshoz képest más ellátásban részesítenek.
Például: a beteget soron kívül műtik, kedvezőbb körülmények közt helyezik el. Ha ilyesmi megtörténhet, felvetődik, hogy az orvos nem kötelessége megszegésével nyújt-e valakinek többletszolgáltatást, hiszen emiatt – a rendelkezésre álló kapacitások szűkössége miatt –más esetleg rosszabb helyzetbe kerül. Bárándy szerint erre az Mt.-re hivatkozva sem adhat senki felhatalmazást. Az ügyvéd tehát úgy látja, igen ingoványos terület ez, hiszen a hálapénz gyakran valóban arról szól, hogy a beteg azért fizet, mert az általánosnál jobb ellátást remél. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a vesztegető is felelősségre vonható, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az Mt. „nem köthet ki” fordulata Magyar György ügyvéd szerint is elég szerencsétlenre sikeredett, mert abból tényleg az következhet, hogy amikor a munkáltató hozzájárul a külön díjazás elfogadásához, elfogadja a paraszolvencia előzetes kikötésének lehetőségét is. Maga a hálapénz ügyének efféle szabályozását egyébként nem tartja elfogadhatónak, mert úgy véli: miután az állam ezzel a jelenséggel nem tud mit kezdeni, a döntés felelősségét a munkáltatókra hárítja.
Az ügyvéd szerint ez nem is jogi, hanem egészségpolitikai kérdés, és a választott megoldás egyértelmű következménye, hogy az egészségügyben dolgozókat továbbra is „üzletelésre” ösztönzik. Magyar úgy gondolja, bizonyos keretek között ez a rendszer törvényesen működhet, de az már szerinte is aggályos lehet, ha valaki – akár önként, akár felszólításra – azért fizet, hogy a minden biztosítottnak alanyi jogon járó szolgáltatáshoz képest kedvezőbb elbánásban legyen része. Ha az egészségügyi szolgáltató úgy gondolja, hogy valamilyen ellátásnak díja van, az Magyar szerint nem baj, de akkor kössenek a beteggel megállapodást, amelyben tisztázzák a feltételeket, és adjanak számlát. Ha nem így járnak el, hanem a zsebbe dugott pénzért cserébe nyújtanak valamilyen többletet, az felvetheti a vesztegetés gyanúját.
Az Mt.-nek a külön díjazás elfogadására vonatkozó rendelkezése „a hihetetlenül magas szintű jogalkotásnak” egy újabb gyöngyszeme, de ettől a helyzet nem változik: hálapénzt kikövetelni továbbra is tilos – állítja egy az egészségügy működését belülről ismerő jogász. A törvény hiába ad elvileg felhatalmazást a díj kikötésére, forrásunk szerint ezt a gyakorlatban az orvosok bizonyosan nem tehetik meg. Azt ugyanakkor maga is elfogadhatatlannak tartja, hogy egy senki által nem szeretett gyakorlat állami szabályozása helyett a munkáltató mérlegelési jogkörébe utalják a paraszolvencia ügyét. Ez ráadásul felveti azt a kérdést is: mi történik, ha egy vezető az előzetes hozzájárulását annak fejében adja meg, ha maga is részesedhet a hálapénzből.
Mi adható és mi nem
A Legfelsőbb Bíróság már egy 1999-es elvi határozatában kimondta: „jogszabály tiltó rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a beteg gyógykezelésének befejezése után, az azt végző orvosokat és más egészségügyi dolgozókat, szabad és önkéntes akarata, elhatározása alapján, köszönete jeléül, az általa meghatározott összegű anyagi juttatásban (…) részesítse” – emlékeztet a paraszolvencia kapcsán i . Lomnici Zoltán ügyvéd. Az ügy azért került a legfőbb bírói fórum elé, mert egy közlekedési baleset vétlen sérültje a hálapénzt is szerette volna megkapni a károkozó felelősségbiztosítójától. A határozat szerint erre azonban senki nem tarthat igényt, mert az ilyen juttatás nem ismerhető el a gyógykezelés során felmerülő szükséges és ezért – például a biztosítóra – áthárítható költségként. (L. K.)
