Még ma is megválaszolatlan kérdés: mit tudtak valójában a titkosszolgálatok a romák sérelmére 2008–2009-ben végrehajtott, összesen hat halálos áldozatot követelő gyilkosságsorozat azóta bíróság elé állított feltételezett elkövetőiről? Széles körben ismert, hogy a hatóságok (a rendőrség, az egészségügyi szolgálat, a tűzoltóság, a polgári és a katonai titkosszolgálat) sokat és sokszor betliztek a nyomozás alatt, a szolgálatok fontos információkat hallgattak el, tagadtak le a rendőrség előtt.

Gulyás József egykori parlamenti képviselő – aki annak idején tagja volt a nemzetbiztonsági bizottság által kiküldött tényfeltáró munkacsoportnak – a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet felkérésére jelentést írt arról a vizsgálati anyagról, amelyet még a kormányváltás előtt készítettek a titkosszolgálatok és a rendőrség együttműködésének az ügy kapcsán észlelt zavarairól. Lapunknak Gulyás elmondta: azért vállalta a felkérést, mert szembesíteni akarta a politikai döntéshozókat és az állami szerveket, különösen a titkosszolgálatokat, hogy súlyos mulasztásaik miatt felelősség terheli őket azért, hogy a romavadászokat később fogták el, mint tehették volna.

Emlékezés a tatárszentgyörgyi áldozatokra

Bár a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) közvetlenül a romák elleni támadások előtt, valamint a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után is értesült a vádlottak illegális fegyverbeszerzési szándékáról, ezeket az információkat nem osztotta meg a rendőrséggel, noha az első- és másodrendű vádlottakat, Kisséket, éppen szélsőséges nézeteik miatt figyelték meg. Sőt már javában tartott a támadássorozat, amikor a területileg illetékes NBH debreceni kirendeltség korábbi kezdeményezése ellenére megszüntették például a másodrendű vádlott Kiss István évek óta zajló ellenőrzését.

És ki tudja, hogy mi mindent tudott még a romavadászokról a polgári titkosszolgálat, amit nem osztott meg a rendőrséggel és később a tevékenységüket vizsgáló parlamenti bizottsággal, illetve annak munkacsoportjával sem?! Bár a jelentés jelentése erre nem tér ki, Gulyás lapunknak nyilatkozva nyugtalanítónak és egyben elgondolkodtatónak nevezte, hogy a nyomozó hatóságok nem ástak a mélyére annak: milyen alapon választották ki áldozataikat a támadók? Beérték azzal az amúgy igaz és kézenfekvő magyarázattal, hogy az autópályák közelében lévő települések cigánytelepeinek szélső házaiban élő romákra támadtak. Csakhogy a vádirat szerint a támadók 2009 tavaszától tudatosan büntetlen előéletű, illetve törvénytisztelő dolgos családok tagjaira támadtak. Ez pedig helyismeretet, illetve előzetes felderítő munkát, esetleg tippadói közreműködést igényel. A segítői, támogatói szál feltárására a Gulyás által megismert nyomozati iratok és a bírósági tárgyaláson elhangzottak szerint nem volt „erős igyekezet”. Gulyás emlékezett rá, a bíróság előtt lévő dokumentumokból is kiderült: a romavadászok célja volt az is, hogy olyan ellenlépéseket provokáljanak ki a cigányságból, amellyel tartósan és mélyen megmérgezhető a roma–magyar viszony. Erre a célra pedig nem lettek volna alkalmas célpontok a romák által is megvetett, kötekedő, rovott múltú és köztudottan bűnös életet élő személyek.

Aggasztó az is, mondta, hogy a katonai biztonsági szolgálatok többször is átverték a parlamenti bizottságot és annak munkacsoportját. A Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatóhelyettese letagadta, hogy az ügy negyedrendű vádlottjával, Cs. Istvánnal munkakapcsolatban álltak volna. Már csak az új kormány hivatalba lépését követően, 2010 nyara után derült ki, hogy az orgyilkosság-sorozat alatt is tartották vele a kapcsolatot, valamint az, hogy beszervezett ügynökük volt.

Gulyás szerint volna még mit vizsgálni a titkosszolgálatok szerepén az ügyben, ám a kormányváltást követően az új kabinet illetékesei beérték annyival, hogy kirúgták a volt vezetőket, s nem akarták további „vegzálásnak kitenni” a szolgálatokat, a parlament szakbizottságai pedig valamiért nem tartották fontosnak még azt sem tisztázni, hogy miképpen előzhető meg az efféle eset (azaz hogy a szolgálatok átverik a kormányt és az őket felügyelő parlamenti bizottságot).

– Pedig – jegyezte meg lapunknak Gulyás – a támadásokra készülő elkövetők valószínűsíthetően kaptak külső segítséget, akár kiképzői gyakorlattal rendelkező hivatásosoktól is. Gulyás, mint fogalmazott, azért tartja fontosnak az állam és szerveinek felelősségét tisztázni, mert ez ad nagyobb esélyt arra, hogy hasonló hibákat nem követnek el a szolgálatok. Fontosnak tartja azt is, hogy a magyar állam legyen proaktív az áldozatok hozzátartozóinak kártalanítása során. Nem kéne arra várni, hogy a túlélők és az áldozatok hozzátartozói jogi segítséggel perre menjenek. – Emlékezzenek arra a 13 éves kislányra, aki a romavadászok lövéseitől maradandó sérüléseket szenvedett a saját otthonában, ott, ahol közben édesanyját megölték. Miért akarja az állam, hogy ez a gyermek bírói úton érvényesítse az egyébként elismerhető kárigényét? – kérdezte Gulyás.

– Ha megkésve is, de az állam a 2010-es választások után önként kárpótolta a 2006-os tűzijáték alatt megsérülteket és a halálos áldozatok hozzátartozóit – emlékeztetett Gulyás. – Elismerte az állami szervek felelősségét a tragédia bekövetkeztében, és nem pereskedett, hanem fizetett. Akkor és abban az ügyben meg volt erre a politikai akarat. Itt, úgy tűnik, ebben az ügyben nincs, vagy legalábbis még nincs. Pedig nem a magyar lenne az első kormány Európában, amely pereskedés nélkül kártalanítja egy rasszista indíttatású sorozatgyilkosság áldozatait. Gulyás emlékeztetett rá: 2001 és 2004 között 9 török és görög kisvállalkozót öltek meg származása miatt Németországban. Miután kiderült, hogy ebben komoly felelősség terheli az alkotmányvédelmi szerveket, a német kormány egymillió eurós alapot hozott létre a családok kártalanítására, s a felét még a bírósági ítélet előtt ki is fizették.