Hogy Martin menthetetlen, azt a decsi szőlőhegy lakói már a kutyatámadás napján, augusztus 8-án tudták. A rokonainál nyaraló, kilencéves fiúra az őt vendégül látó család három rottweilere rontott rá. A szekszárdi kórházban nyolc napig küzdöttek az áldozat életéért, ám igazán egy pillanatig sem volt remény – tudtuk meg Muth Lajostól, az intézmény vezetőjétől, hiszen a fiú agya a súlyos vérveszteség miatt végzetes oxigénhiányt szenvedett. A gyermek csütörtökön halt meg. 

A szőlőhegy közigazgatásilag Decshez tartozik, valójában Szekszárdhoz „húz”. Aki a Decstől és Szekszárdtól egyaránt négy kilométerre fekvő külterületen él (lehetnek tán kétszázan), az mind a megyeszékhelyre jár dolgozni, tanulni, vásárolni. A szőlőhegy félezer portájának több mint felét tisztes módú környékbeliek és külföldiek birtokolják, s odafigyeléssel ápolják szőlőjüket és 80-100 éves, tornácos présházukat. Vannak, akik kényszerből költöztek a hegy valamelyik olcsó és komfort nélküli présházába, ők a szőlőkben vállalt napszámból tartják el magukat. Néhányan természetkedvelő városiként települtek ide, és tágas házat építettek az enyhe lejtésű hegyen.

2005-ben egy rottweiler egy kétéves gyereket támadott meg Gyálon egy családi ház udvarán

Utóbbiak közé tartozik az a 45 éves férfi is, akinek a portáján történt a tragédia. Dániel a korábbi házasságában született lányával, a 18 esztendős Mónikával egy száz négyzetméteres házban lakik. Az épületet drótkerítéssel határolt udvar övezi. A kerítés erősnek látszik.

– A kutyák állandóan széttépték, és megszöktek – legyint egy 34 éves férfi, aki pár házzal odébb lakik. – Emiatt szóltam is a gazdának, de ő mindig azt mondta, hogy a kutyái nem harapnak. Akkor is félelmetesek, ha szembejön három rottweiler, az embert kiveri az izzadság. Volt, hogy a párommal és a két gyerekkel mentünk a buszmegállóba, és a kutyák ott álltak. Inkább hazajöttünk, és nem utaztunk. Júniusban meguntam, hogy kint mászkálnak a kutyák, és szóltam a decsi körzeti megbízottnak. Ő két társával kijött, de akkor már a kutyák bent voltak az udvaron. A káembés talált egy lukat a kerítésen, s azt befoltozta. A kutyák azonban továbbra is kijártak, ezért egy hónappal ezelőtt újra szóltam a káembésnek. Ő megint kijött, és feljelentette a Dánielt.

A 4300 lelkes Decsen a helyi rendelet szerint legfeljebb két kutya tartható egy portán. A kóbor ebeket begyűjtik, a falu jegyzője, Kondriczné Varga Erzsébet szerint idén huszonöt gazdátlan négylábút vitettek el. A jegyzőségre nem érkezett panasz, hogy három rottweilert tartanak a szőlőhegy egyik udvarán, s a trió naponta kiszökik a portáról. (A körzeti megbízott feljelentése a megyei kormányhivatalba került.) Amúgy a három kutya az udvar területén kívül nem támadott meg senkit. A tragédiáig az udvaron sem. Hogy azon a napon mi történt, az – tanúk híján – sosem derül már ki.

A környékbeliek elmondása szerint az előző délután vendégek érkeztek Dánielékhez: a férfi volt felesége, Mónika anyja jött, s hozta magával második házasságában született fiát, a szőke, kék szemű, vékonyka Martint. Az asszony Lettországban él, de minden évben meglátogatja lányát. Az érkezés napjának estéjén Martin az udvaron játszott, a kutyák nem törődtek vele. Martin anyja Szekszárdon éjszakázott, fiát otthagyta a szőlőhegyi portán, Mónikával.

Másnap reggel nyolc után az egyik szekszárdi cégnél karbantartóként alkalmazott Dániel autóval elhajtott dolgozni. Mónika aludt, Martin az udvarra ment. Ekkor támadtak rá a kutyák. – Aznap reggel ugyanakkor mentem el itthonról, mint Dániel, még intettünk is egymásnak – mondja az egyik szomszéd, egy középkorú férfi, aki ugyancsak Szekszárdra jár dolgozni. – Akkor a barátnőm, Anna nálam volt, és ő még a házban maradt. Fél óra múlva hív engem, hogy hallja, valahol jajgat valaki, és a kutyák nagyon morognak, de nem tudja, honnan jön a hang. Mondtam neki, hogy menjen fel az emeletre, onnan ellát messzebbre, és nézzen körbe. Egy perc múlva újra hív, hogy a Dánielék udvarán megtámadtak egy gyereket a kutyák, hívjam a mentőket, ő meg fut segíteni.

A férfi megáll, majd így folytatja: – Anna odarohant a kerítéshez, de nem tudott bejutni. A kutyák akkor már nem bántották a földön fekvő gyereket, csak ültek körülötte. Anna bekiabált a fiúnak, hogy maradjon a földön, ne mozduljon. A fiú oroszul válaszolt valamit, akkor ő megismételte oroszul is, hogy ne mozduljon. Pár perc múlva megérkeztek a mentők, Mónika épp akkor jött ki a házból. Mi történt? – kérdezte. – A kutyák nekimentek az öcsédnek – felelte Anna. – Hol az öcsém? – kérdezte Mónika. – Ott van tőled öt lépésre, a földön.

– Mónika kinyitotta a kaput a mentőknek, azok viszont azt kérték, zárja el a kutyákat. Nem harapnak, mondta Mónika. Hölgyem, szólt vissza a mentős, innen látom, mit csináltak az öccsével. Mónika egy bottal megpróbálta elterelni a kutyákat, de azok nem engedelmeskedtek. Ezt Anna megunta, kikapta a kezéből a botot, és elhajtotta a három kutyát. Akkor a mentők betolattak, gyorsan berakták a kocsiba a fiút, kigurultak az udvarból, és kint fogtak bele a fiú kezelésébe.

Azonnal látszott, hogy nagy a baj. Száznál több harapás volt rajta, az egyik vádliját letépték, s még a csontot is átharapták. Csak a fejét nem bántották. – Hogy a fejét nem marták meg, az azt mutatja, nem akarták megölni – véli Galambos Attila, Decs alpolgármestere, aki maga is rottweilert tart tizenöt éve. – Ez az egyik legoktathatóbb kutyafajta, természete nyugodt, ám tudni kell róla, hogy egygazdás, így bár elfogadja a családot, alapvetően csak egy emberre hallgat. Vélhetően a kutyák valamelyike azt érezte, hogy a kisfiú megsérti a területét, és erre figyelmeztetni akarta. Ez az akció durvult el végzetesen. Ebben szerepe lehetett annak, hogy a fiú és a kutyák még nem ismerték egymást. Semmiképp sem szabadott volna egyedül hagyni a kutyákkal őt. Aki ezt tette, azt terheli a felelősség.

Próbáltam beszélni a rottweilerek gazdájával, a férfi lányával, illetve Martin anyjával, de a portán senkit sem találtam.

– Úgysem engednék be – mondta az egyik szomszéd. – Engem telefonon felhívott a Dániel, és arra kért, ne nyilatkozzak az újságoknak. Visszakérdeztem: neked ez a fontos? Nem válaszolt.

A rendőrség gondatlanságból elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés gyanújával indított vizsgálatot – közölte Király Balázs, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Gyanúsítottja még nincs az ügynek.