„Őszintén megmondom, a jogszabálytervezeteket újabban már el sem olvasom, mert aztán érkezik néhány nap múlva egy x+1. változat. Ha pedig valamit elfogadnak, akkor egy hónap múlva a jogszabályt egyéni módosítóval megváltoztatják. A legutolsó minisztérium által szervezett tájékoztatón annyira ideges lettem, hogy Hoffmann Rózsa beszéde közben felálltam, kimentem. Nem voltam ezzel egyedül, ez már a többedik olyan alkalom volt, amikor a kollégáimmal együtt érdemi tájékoztatásra számítottunk. Ez a tanév vége előtt történt, és az államtitkár belekezdett egy hosszú mondatba, ami az ősi iskolákról szólt. Aztán kilyukadt oda, hogy a szeptemberi évkezdéssel kapcsolatos döntéseket nyáron hozzák majd meg. Ez a megfelelő tájékoztatás? A kötelező testnevelésórák beiktatása is gondot okoz. A fenntartónak ehhez pénzt kellene biztosítania, de persze szó sincs arról, hogy pluszpénzeket kapnánk a pluszórák megtartásához.”

„A felsősöknél nehéz kikalkulálni, milyen órákat vegyek el tőlük ahhoz, hogy beiktathassam a kötelező testnevelést. Olyanokból lehet elvenni, mint a sportkör, ami kikapcsolódást jelentett minden évfolyamon a gyerekeknek, de most csak az ötödikesek kötelező testneveléssé változtatjuk. Más iskolában hallottam, hogy a nyelvi külön órákat csökkentik le, vagy a gimnáziumokban a fakultációt szüntetik meg. Szabályos testnevelésórának kell lennie. Teljesen magukra hagyták az iskolákat a szervezéssel, lebonyolítással, a túlórák megszervezésével, mindezeket persze pénz nélkül. Azt sem tudjuk, mi lesz januártól azokkal a kollégákkal, akik addigra elérik a nyugdíjkorhatárt. Azt láttuk a megyei fenntartású iskolák államosításánál, hogy ott kirúgták a 62 év felettieket. De itt most nem kétszáz, hanem közel négyezer iskola érintett. Nálunk több nyugdíjközeli kolléga is kulcspozíciókban van, elképzelésem sincs, mi lesz, ha nekik távozniuk kell januártól.”

„Nem tudjuk, az állam mit fog finanszírozni azokból a tantárgyainkból, amelyek részei a pedagógiai programunknak, és túl vannak a kötelező minimumom. Azt sem tudjuk, hogyan alakítsuk ki a decemberi határidőig az új NAT alapján a pedagógiai programunkat, hiszen a kerettanterv még nem született meg. Nem tudjuk, illeszkedik-e a mi tanulásszervezési gyakorlatunk az új tantervhez. Nem tudjuk, az a misztikus 32-es szám a kötelező órákkal kapcsolatban hogyan néz majd ki a gyakorlatban. A kollégák között apatikus hallgatás van. Nem tudunk mibe kapaszkodni. Fogalmam sincs, mit ért a minisztérium az alatt, hogy nincs bizonytalanság az iskolákban. Talán ezt az apatikus csendet értelmezik úgy, hogy nyugalom van. Minden pedagógus fél beszélni, hiszen próbáljuk védeni az iskoláinkat, az állásunkat. Egy rossz megjegyzés már kiváltja a retorziót. Nem is apatikus a csend, hanem kétségbeesett. Végül is: nincs mi ellen tiltakozni, hiszen nem tudunk semmit.”