Akár igaza is lehet Császy Zsoltnak, a Sukoró-ügy egyik vádlottjának, aki lapunkban azt nyilatkozta, hogy „ezt a pert még tanítani fogják”, s Tátrai Miklósnak, a másik vádlottnak is abban, hogy ez az ügy valójában Gyurcsány Ferencről szól. Miután a polgári bíróság másodfokon is megsemmisítette a telekcserét, az ügyészség pedig nem emelt vádat Gyurcsány ellen, Bártfai Beatrix, az államot képviselő ügyvéd lényegében számon kérte az ügyészségen, hogy miért nem hasznosította a büntetőeljárásban a polgári per indokolásában leírtakat.

„A polgári perben tett tanúvallomások, illetve a jogerős ítéletben foglalt ezen tények az ügyészségnek a volt kormányfő meggyanúsításával kapcsolatos pozícióját egyértelműen erősítették, és nem gyengítették. Azonban a legfőbb ügyész – ezek szerint – mindezeket nem tartotta a vádat alátámasztó, releváns bizonyítéknak” – nyilatkozta az ügyvédnő a kormányközeli lapnak, sőt, még azzal a feltételezéssel is élt, hogy a legfőbb ügyész esetleg nem ugyanazt az ítéletet olvasta, mint ő, vagy azt tévesen értelmezte.

A számos állami megbízást elnyerő Sárhegyi és Társa Ügyvédi Iroda vezető munkatársának e kirohanása – noha az interjúban hangsúlyozza, hogy egy polgári pernek nem feladata, hogy az ügyben érintett személyek büntetőjogi felelősségét feltárja – értelmezhető annak elismeréseként is, hogy a polgári per, ahogy ezt a feltételezést korábban lapunk megírta, bizonyos területeken valóban a vádemelést segítette volna. (Az ügyvédnő egyébként sértetti jogi képviselőként a büntetőeljárás részese is volt, annak ellenére, hogy – mivel a telekcsere sosem valósult meg – kár ténylegesen nem érte az államot.)

Az állam jogi képviselőjének álláspontja akkor érthető meg igazán, ha összehasonlítjuk a polgári per első- és másodfokú döntésének indokolását. Noha az ügyvédnő szerint a polgári perben Gyurcsány szerepe nem bírt ügydöntő jelentőséggel, a tárgyalásokon ő maga is hosszasan firtatta a volt miniszterelnök szerepét, s azt, hogy mi történt a Parlament Nándorfehérvári Termében a befektetőkkel folytatott találkozón, 2008 nyarán. Érdekes az is, hogy miként változik Gyurcsány Ferenc szerepe a két ítélet indokolásában. Az elsőfokú verdikt még kimondja a találkozóval kapcsolatban, hogy „a befektetés (a King’s City – a szerk.) megvalósítására nézve kötelezettségvállalás a miniszterelnök, a kormány részéről nem történt”, ugyanakkor a másodfok ezt ejtette, indoklásként pedig annyit hozott fel, hogy mindez az „ügyben jelentőséggel nem bíró körülmény”. Ismert: Gyurcsány Ferencet hivatali visszaéléssel gyanúsították, tehát büntetőjogi szempontból mindez aligha volt irreleváns.

Érdekes azonban a másodfokú indokolásban az ezt megelőző pont, amely ezzel ellentétesen éppenhogy szükségesnek tartotta rögzíteni az ominózus találkozóról készült emlékeztető szövegét, amely szerint a „miniszterelnök ... üdvözölte a befektetési szándékot, ... felhívta – konkrét feladatok és határidők megállapítása mellett – mind az MNV Zrt-t, mind a Pénzügyminisztériumot a szükséges eljárások lefolytatásra”. Emlékezetes: a gyanú szerint ez utóbbit értelmezte úgy az ügyészség, mint elkövetési magatartást Gyurcsány esetében.