Tobin-projekt lépésről lépésre

– Ráérek. Az igazság az én oldalamon van. Úgy döntöttem, adok időt arra, hogy ezt ki is szolgáltassák nekem. Másrészt alaptulajdonságom a türelem, plusz makacs ember vagyok. Az elmúlt évek megértették velem, hogy annak, aki a jog segítségére szorul, nagyon hosszú küzdelemre kell felkészülnie. Hát én biztosan nem fogom feladni – mondja Zoltai Bence.

Valószínűleg kevesen gondolnák így 12 évi harc után.

Az apa azt szeretné bizonyítani, hogy az igazságszolgáltatást valóban rá lehet bízni az államra
Az apa azt szeretné bizonyítani, hogy az igazságszolgáltatást valóban rá lehet bízni az államra

A leányfalui Zoltai család két gyermekét – a négy és fél éves Marcit és a másfél éves Petrát – 2000 áprilisában a járdán gázolta halálra az ír Francis Ciarán Tobin. A magyar bíróság a férfit távollétében jogerősen háromévi szabadságvesztésre ítélte. Ennek már tíz éve, ám a gázoló azóta sem kezdte meg a börtönbüntetését – sem Magyarországon, sem hazájában. Ez az, amit Zoltai Bence nem hajlandó elfogadni.

Mégsem vált az évek során megszállottá. Hiányzik belőle az indulat, egyáltalán nem gyűlöli a vétkes ír férfit, a börtönbe juttatását sem bosszúból szorgalmazza.

– Komolyan veszem azt az alaptételt, hogy a büntetőjog lényege szerint az egyénnek le kell mondania a személyes elégtételről az állam javára – magyarázza Zoltai Bence. – Cserébe viszont jogom van megkövetelni, hogy a bűnös töltse le a kiszabott börtönbüntetést, hiszen az állam a családomat ért sérelemért ezt az elégtételt határozta meg. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan kizárólag a személyes elégtételben hisznek, én viszont azt szeretném bizonyítani, hogy az igazságszolgáltatást valóban rá lehet bízni az államra. Mivel az Európai Unióban élünk, így az mindegy, hogy a magyar vagy az ír államról van szó.

Zoltai Bence 47 éves. Külkereskedelmi főiskolát végzett, kiválóan beszél angolul, egész életében vezető beosztásban dolgozott: igazgatója volt több autóalkatrész-kereskedő cégnek, vezérigazgatóként irányított egy bútorgyárat, valamint éveken át közmegelégedésre vezette a leányfalui termálfürdőt. Mint mondja, menedzserként folyamatosan fontos döntéseket kellett hoznia, irányítania kellett a beosztottjait. Ez egyrészt lekötötte az energiáit – ami segített a tragédia feldolgozásában –, másrészt idővel az egész történetet menedzsernézőpontból kezdte figyelni.

– Ma már úgy hívom az ügyet, hogy a Tobin-projekt – mondja. – Mint minden projektnek, ennek is számos célja van, amelyeket csak gondos tervezés alapján lépésről lépésre lehet megvalósítani. A legfontosabb természetesen az, hogy Ciarán Tobin leülje a rá kiszabott börtönbüntetést. Kívülről ugyan aligha látszik rajtam, de ez mindenképpen szükséges a lelki békémhez. Másrészt ez ma már nemcsak az én személyes küzdelmem, hanem a magyar államé is: az a kérdés, hogy érvényt tud-e szerezni az egyik uniós állam az általa hozott döntésnek egy másik uniós államban. Egy kissé sarkítva: Magyarország tekintélyéről van szó. És van a projektnek egy harmadik eleme is: minden fórumon igyekszem felszólalni azért, hogy az emberek vegyék komolyabban a közlekedés biztonságát. A két gyermekem halála legyen az intő példa azoknak, akik rendszeresen áthágják a közlekedési szabályokat.

A Tobin-projekt része az is, hogy Zoltai Bence a gyászával és a fájdalmával nem zárkózott el a külvilágtól, a mai napig rendelkezésére áll a médiának. Nem mintha örömét lelné benne, viszont a harcához elkerülhetetlen a nyilvánosság segítsége.

– Ismert lettem, az emberek megszólítanak az utcán, miközben nem tettem semmi olyat, amitől híressé válhat valaki – mondja. – Azért ismerik fel az arcomat, mert meghaltak a gyermekeim. Néha nagyon nyomasztó tud lenni a nyilvánosság, részben emiatt is döntöttünk úgy a családommal néhány éve, hogy kizárólag én nyilatkozom a sajtónak. Persze az is benne van ebben, hogy a családtagjaimmal más-más utakat jártunk be a gyász feldolgozásában.

Két évvel a baleset után megszületett a Zoltai család harmadik gyermeke, a most kilencéves Barna. A szülők nem titkolták előle testvérei tragédiáját, a kisfiú ráadásul elég hamar rákérdezett arra, kik is azok az ismeretlen gyerekek a családi fotókon. A kisiskolást egyelőre nem foglalkoztatja különösebben a baleset, ha az osztálytársai rákérdeznek, elmondja, amit tud. Zoltai Bence szerint tartozik annyival Barnának, hogy tiszta lelkiismerettel tudjon majd válaszolni neki, ha felnőttként egyszer megkérdezi, mindent megtett-e, amit csak lehetett, Marci és Petra emlékéért.

A több mint egy évtizedes küzdelem egyik súlyos következménye, hogy a család felélte anyagi tartalékait. Pedig az ügyvédjük, Tóth István az évek során baráti viszonyba került Zoltaiékkal, hosszú ideje már nem is kér pénzt a szolgálataiért. Friss fejlemény, hogy az édesapa legutóbbi írországi útja során jelentkezett egy ír ügyvéd is, aki szintén ingyen vállalta el a család kinti érdekképviseletét. Másrészt viszont Zoltai Bencének tavaly augusztus óta nincs állása. Azt mondja, ez inkább a gazdasági válsággal függ össze, semmint a Tobin-üggyel. Igaz ugyanakkor, hogy az állásinterjúkon rendre felismerik, és ilyenkor a döntéshozók szemében gyakran látja felvillanni a kételyt: vajon teljes értékű munkatárs lehet-e belőle egy ilyen tragédia után?

A tétlenséget megunva három hónappal ezelőtt kibérelt egy kis büfét a Római-parton. Itt is sokan felismerik, de lángossütés közben nincs sok kedve társalogni az emberekkel. Közben persze továbbra is eljár állásinterjúkra, és dolgozik tovább a Tobin-projekten. Így például az unió jogi fórumainak segítségét fogja kérni, valamint szeretné elérni, hogy az ír parlament módosítsa azt a jogszabályt, amely szerint egy másik államban hozott börtönbüntetést nem lehet Írországban letölteni. Zoltai Bence azt mondja, az sem érdekli, ha a változtatás visszamenőleges hatállyal esetleg nem vonatkozna Tobinra. Mert a módosítással egyszerűen csak igazságosabb lenne a világ.

„Nagy sajnálatomra...”

Francis Ciarán Tobin ír állampolgár 2000. április 9-én Leányfalun autójával nagy sebességgel előzésbe kezdett, elveszítette uralmát a járműve felett, felhajtott a járdára, és elütött két kisgyereket (Zoltai Marcit és Petrát), akik a helyszínen életüket vesztették. Tobin útlevelét átmenetileg bevonták, ám néhány hónappal később visszakapta az okmányait, és 2000 novemberében elhagyta az országot. Távollétében 2002-ben a Pest Megyei Bíróság jogerősen hároméves szabadságvesztésre ítélte.

Hosszú és szövevényes jogi procedúra keretében a magyar állam többször is kérte Tobin kiadatását az ír hatóságoktól – sikertelenül. Az ír törvények ugyanakkor jelenleg nem teszik lehetővé, hogy egy másik államban hozott jogerős ítéletet Írországban hajtsanak végre. Idén júniusban az ír legfelsőbb bíróság jogerősen úgy döntött: Tobin nem adható át Magyarországnak.

Navracsics Tibor igazságügy-miniszter levélben kért segítséget az unió igazságügyi biztosától, valamint az ír kollégájától. Alan Shatter igazságügyminiszter a napokban az ír parlamentben elmondott beszédében úgy fogalmazott: „Nagy sajnálatomra nincs olyan további helyénvaló lépés, amelyet az ír törvények alapján még meg lehetne tenni a Tobin-ügyben.” (Cs. P.)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.