A Portik-sztori háttere: olaj, gyilkosság, robbantás
Neve az első jelentős olajügyben kapott először nyilvánosságot: ő volt az Energol Rt. marketingigazgatója. A cég többi vezetőjével ellentétben azonban még időben külföldre menekült, ott élt egészen addig, amíg a neki tulajdonított bűncselekmények el nem évültek.
Eltűnését számtalan legenda lengte körül, talán csak a 90-es években az alvilág bankárjaként elhíresült Lakatos András menekülése misztikusabb az övénél. Bár vele ellentétben Kis Bandit elfogta az FBI, és kiadták Magyarországnak – igaz, utána szabadon is engedték.
Amikor Portik Tamás hazatelepült, az Energol-ügy már lassan feledésbe merült. A 2003-as vádemeléskor 6,7 milliárdos csalási ügy, mire 2007-ben véget ért, pár száz milliósra olvadt, és a legtöbb vádpontot már maga az ügyészség sem tartotta bizonyíthatónak. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a vádak nagy része egy olyan személynek a vallomására épült, aki maga is aktív szereplője volt az illegális olajügyeknek, de aki jó kapcsolatokat tartott fenn a rendőrség akkori szervezett bűnözés elleni szolgálatának vezetőivel, a védelmüket élvezte.
Boros Tamás, polgári nevén Boros József Károly volt az, aki az Energol és a Conti Car cégekre és az ő olajügyekben játszott szerepükre felhívta az akkori szervezett bűnözés elleni szolgálat figyelmét, és aki egy videovallomásában mindent kitálalt róluk.
Döntően a Borostól kapott információk alapján indult nyomozás az Energol és a Conti Car vezetői ellen 1996-ban, de csak bő fél évvel később, 1997 tavaszán csaptak le rájuk a kommandósok. Tizenegy évvel később született ügyükben jogerős ítélet, pont annyi időre ültették le őket, mint amennyit a nyomozás idején előzetes letartóztatásban töltöttek.
Az Energol-ügy nyomozásának kezdetén tört ki az alvilág robbantásos-leszámolásos belháborúja. Kézigránátok robbantak éjszakai bárok és autókereskedések előtt, majd 1996. november 1-jén lőtték le Prisztás Józsefet. Egy ismeretlen férfi a kocsija mellé biciklizett, és közvetlen közelről fejbe lőtte az éjszakában is tekintélyes vállalkozót, akinek – egyebek között – menő étterme volt az Andrássy úton. Majd sorra megtámadták az éjszakai élet akkori ismert és befolyásos alakjait. Volt, akire csak egyszer lőttek rá, és csupán megsebesítették, volt, akit a nyílt utcán megöltek.
A robbantásoknak, leszámolásoknak 1999-ben vége szakadt. Idővel lassan elfogadottá vált, hogy az alvilági belharcokban elkövetett gyilkosságok tetteseit már soha nem kapják el, talán nem is keresi őket a rendőrség. Miután Portik Tamás is hazatért, és tisztes építési vállalkozóként kezdett működni, mind többen úgy vélték, hogy a múlt ügyeire soha nem derül már fény. Egészen 2008 októberéig, amikor is a prágai rendőrség (a hivatalos verzió szerint egy közúti szabálysértés miatt indított ellenőrzés eredményeként) elfogta Josef Rohácot, a szlovák (és a magyar) alvilág „takarító” emberét.
Egy szlovák parlamenti vizsgálati jelentés szerint a Meciar-éra alatt a szlovák titkosszolgálattal is szoros kapcsolatban álló Rohác neve több hazai robbantással és gyilkossággal összefüggésben is felmerült. Először a Seres Zoltán vállalkozó elleni 1997-es sikertelen merényletért állították bíróság elé. Két évet kapott, miután azt nem sikerült bizonyítani, hogy jelen volt a merényletkísérletnél, csak azt, hogy „köze volt a merénylethez használt pokolgéphez”.
Szabadon engedték, majd újra elfogatták és kiadatták a szlovák hatóságokkal, ezúttal már Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolásának gyanújával. Állítólag megtalálták a DNS-ét egy a tetthelyen hagyott ruhán.
De az 1998-as Aranykéz utcai robbantás idején is feltűnt Rohác és csapata a tetthely közelében. A merénylet után sietve távoztak az egyik körúti hotelből, ahol később az általuk lakott szobák egyikében ugyanolyan robbanóanyag maradványaira bukkantak, mint amilyennel Boros Tamást és három vétlen járókelőt megöltek az Aranykéz utcában.
