Válás katolikus módra
Katalin és későbbi férje az egyetemen ismerkedtek meg. A kapcsolat tíz évig tartott, az elején többször szakítottak is, többnyire Katalin kezdeményezésére, de végül mindig visszataláltak egymáshoz.
Az utolsó 5-6 évben már együtt is éltek. – Később szóba került a házasság és a gyerekvállalás. Megállapodtunk abban, hogy vidéken szeretnénk élni és kertes házban családot alapítani.
Nagyon sokáig nem akartam gyereket, a húszas éveim elején ennek többször hangot is adtam, ezeket a kijelentéseket később mind felhozták ellenem a perben – mondja.
Az egyik ilyen megjegyzése volt, hogy „a kutya jobb, mint a kisgyerek, mert visszahozza a labdát”, és inkább egy 6-7 év körül gyereket fogadna örökbe, minthogy szüljön. Szerinte ez egy éretlen, huszonéves lány véleménye volt, amit akkor sem gondolt teljesen komolyan. A perben mégis nagy súllyal esett latba ez a megjegyzés, holott öt évvel az esküvő előtt hangzott el.
A házasságról is megvoltak a saját elképzelései. Eleinte egyáltalán nem vágyott rá, később csak a nagy ceremónia és a sok vendég gondolata ijesztette meg, mert úgy vélte, hogy az esküvő két ember legbelsőbb ügye. – Aztán az ember komolyodik, idősödik, és kialakult benne az igény, hogy esküvőre mégiscsak szükség van. Megállapodtunk abban, hogy mégis összeházasodunk, és ha felépült a házunk, akkor családot alapítunk – emlékszik. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy két és fél millió forint szocpolt vettek fel két gyerek reményében és felépítettek egy ötszobás házat.
– Akkor is összeházasodtunk volna, ha ez nem feltétele a támogatásnak. Tény azonban, hogy ez is szerepet játszott a döntésben – állítja. Az esküvő mindössze a két tanú jelenlétében, egy hétköznap este zajlott le a helyi polgármesteri hivatalban. Az egyházi esküvő Katalin elmondása szerint fel sem merült, hiszen ő nincs megkeresztelve, ateista, és akkoriban a volt férje sem gyakorolta a vallását. (Ő egyébként református.) Bár hívő volt, az egyházhoz semmilyen módon nem kötődött, nem járt templomba sem.
Katalin szerint a férfi akkor lett vallásos, amikor megismerkedett azzal a lánnyal, aki miatt egyévnyi házasság után elhagyta őt. – Egy mélyen vallásos, katolikus családból származó lányról van szó. Neki sokat jelent az egyházi esküvő, azt hiszem, hogy emiatt indították az egész pert – mondja. Katalin szerint korábban is voltak gondok a házasságukkal, sokat voltak távol egymástól munkaügyek miatt. A válás is felmerült, de ezt a volt férje nem akarta. Később úgy tűnt, hogy igaza volt, mert a kapcsolatuk rendeződött, és már ott tartottak, hogy tényleg jöhet a gyerek. – Ekkor jelentette be, hogy néhány hete megismerkedett valakivel, akibe beleszeretett.
Mit mondhattam volna? Megkérdeztem, hogy komoly-e a dolog, mire közölte, hogy igen. Megkértem, hogy költözzön el. Mivel az érzései később sem változtak, úgy döntöttünk, hogy elválunk – meséli. Katalin szerint különösebb viták nélkül váltak el. A keresetet úgy adták be, hogy amiatt szeretnének elválni, mert a férj beleszeretett valaki másba. Katalin volt a felperes. A vagyonmegosztással sem volt nagy gond, mert Katalinnak volt lakása korábban, a férfinak nem. – Két éve még nem volt kérdés, hogy kinek a hibája a válás, ahogy az sem volt kérdés, hogy anyagilag hogyan zárjuk le a kapcsolatot – emlékszik.
Éppen ezért lepte meg, hogy nem egészen két évvel a válás után, 2011 végén idézést kapott. A felperes a volt férj, az idéző az Esztergom Budapesti Érseki Bíróság. A szűkszavú írás szerint két pont alapján eljárás indul Katalin ellen. Egyrészt a házasság színlelése, másrészt gyermekáldás kizárása miatt. Ha valamelyik vagy mindkettő bebizonyosodik, a házasságot az egyház érvényteleníti. Teszik ezt annak ellenére, hogy a házasság csak polgári úton kötetett és a válás már lezajlott.
Katalin tizenöt napot a a kapott arra, hogy eldöntse, részt vesz-e az eljárásban, állít-e tanúkat maga mellett vagy elismeri a vádpontokat. – Annyit tudtam, hogy a volt férjem eljegyezte a barátnőjét és hogy szeretne vele templomi esküvőt is. Arra is rájöttem, hogy ehhez valamiként én is kellek. Arra nem gondoltam, hogy perbe fognak emiatt. Elég lett volna, ha leülünk és a volt férjem szépen megkér, hogy ismerjem el, hogy az én hibámból ment tönkre a házasságunk vagy hogy közös megegyezéssel lett vége a kapcsolatnak.
Lehet, hogy belemegyek, hiszen évek teltek el, már nem fáj, ami történt – teszi hozzá. Így viszont elhatározta, hogy részt vesz a perben. Felhívta a bíróságot, hogy szeretné részletesen megismerni, hogy mivel vádolják, szeretné megnézni a keresetlevelet, de azt a választ kapta, hogy csak akkor láthatja, ha elmegy tanúskodni. Később sem kapta meg a keresetlevelet, ahogy azt sem mondták meg neki, hogy kik lesznek a volt férj tanúi. Katalin is kiválasztott két tanút és egy budapesti plébánián sor került a bizonyítási eljárásra.
– Egy, a kapcsolatunkra vonatkozó kérdőívet kellett kitölteni. Úgy éreztem, hogy a kérdések egyoldalúan vannak megfogalmazva, ráadásul én nem is kérdezhettem. A volt férjem tanúi és az én tanúim is ugyanezekre a kérdésekre válaszoltak, az enyémek utólag elmesélték, hogy a Bibliára tett kézzel kellett esküt tenniük. Nekem a legkínosabb az volt, hogy papok előtt arról kellett beszélni, hogy milyen fogamzásgátló eszközöket használtunk a kapcsolatunk különböző szakaszaiban – mondja. Ez azért volt lényeges, mert az első vádpont szerint Katalin nem azért házasodott, mert szerette a férjét, hanem mert szüksége volt a szocpolra. A másik vádpont szerint pedig nem akart gyereket.
A tanúk és a felek meghallgatása után egyszer minden iratot (a keresetlevelet és a tanúvallomásokat) megnézhetett. – Az iratokból nem kaphattam másolatot, az olvasás az érseki palotában egy nővér felügyelete alatt zajlott. Ott rögtön kellett mindenre reagálnom, amit leírtak – fűzi hozzá. Ezután sokáig nem történt semmi. Katalin ekkora már utána járt az eljárás menetének, több paptól kért tanácsot, és úgy tudta, hogy a kötelékvédő (aki magát a házasságot védi az eljárásban) által készített összefoglaló dokumentumot is megnézheti és megjegyzéseket fűzhet hozzá.
Ezért májusban felhívta a bíróságot, hogy mikor véleményezheti a szöveget, de azt mondták neki, hogy ezt rosszul tudja, most már semmilyen papírt nem kap, csak az ítéletet. Ez júniusban meg is érkezett. A bíróság szerint a házasság teljes színlelése nem bizonyosodott be, de a részleges színlelés, a gyermekáldás kizárása igen, tehát a házasság érvénytelen. Az ítélet idéz a tanúktól, a felperestől és az „alperesnőtől”, de indoklást nem tartalmaz.
– A perből kiragadott idézetek azt sugallják, hogy itt nem is történt házasságtörés, hiszen csak érzelmileg kötődött az új partnerhez, mielőtt elköltözött. Szerintem viszont, amit a volt férjem tett, az kimeríti a házasságtörés fogalmát – állítja Katalin. De a legjobban azt sérelmezi, hogy most már papírja is van arról, hogy nem akart gyereket, holott ez nem igaz.
Az elsőfokú ítélet nem jogerős. Katalin fellebbezhet a Prímási Bírósághoz, de ez esetben neki kell állnia a további költségeket. Mégsem emiatt döntött úgy, hogy nem él a lehetőséggel. – Nem akarok tovább részt venni ebben. Az elmúlt hónapokban az egész baráti körünk hangulatát ez az ügy befolyásolta. Ez egy lezárt történet volt, amivel nekem újra foglalkoznom kellett, feltépve a régi sebeket. Ha a házasság teljes színlelését mondták volna ki, talán kicsit még igazuk is lett volna, hiszen a szocpol valóban befolyásolta a döntésünket, még ha nem is a fő ok volt – fogalmaz.
Katalin azt mondja, hogy a mai napig nem tudja eldönteni, hogy az történt, hogy az egyház úgy döntött, hogy nem fog egy ateista miatt ellehetetleníteni egy katolikus esküvőt, vagy az egyházjog szerint a szocpol felvétele és egy ötszobás ház megépítése tényleg nem bizonyítja, hogy gyereket akart. (A támogatást egyébként kamatostól visszafizette.) Egy biztos: volt férje ezen a nyáron házasodik, ezúttal katolikus templomban. Megkerestük őt is, de nem szeretett volna beszélni a történtekről.
– Bármilyen meglepő is, a katolikus egyház lefolytat évente egy-két ilyen eljárást, amikor nem katolikusok nem szentségi házasságát érvénytelenítik – mondja Kikindai Zoltán ügyvéd, a kánonjog szakértője. Teszik mindezt azért, mert az ilyen házasságok is érvényesnek számítanak az egyház szemében, és ha az egyik fél a jövőben szentségi házasságra vágyik, akkor kettős házasság elkerülése érdekében a korábbit meg kell semmisíteni.
Kikindai Zoltán szerint fontos tudni, hogy ennek az eljárásnak semmilyen világi jogkövetkezménye nincs. Tehát ha valakiről kimondja az érseki bíróság, hogy nem akart gyereket, az nem jelenti azt, hogy onnantól a hatóságok eljárást indíthatnak ellene például szocpolcsalásért. A nem katolikusok házasságának érvénytelenítése egyébként jóval egyszerűbb és gyorsabb eljárás, mint a katolikusok házasságoké. Utóbbi esetben ugyanis, ha szentségi (templomban kötött) házasságról van szó, az egyház sokkal határozottabban védi a köteléket.
Ilyen eljárásból, „katolikus válásból” évente körülbelül 150-200 van. Kikindai Zoltán elmondása szerint a legtöbb ügyben a Katalinék esetében alkalmazott két okot szokták megjelölni, vagyis a házasság színlelését és a gyermekáldás kizárását.
