Rabmunka szőlőkben, istállókban, temetőkben
A büntetés-végrehajtási intézetek tevékenységében ugyanis mindennapos gyakorlat, hogy a jogerős szabadságvesztésüket töltő rabok nemcsak a börtönön belül, hanem külső vállalkozások számára is végezhetnek ipari vagy mezőgazdasági munkát. Amint azt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán megtudtuk, a jogerős büntetésüket töltő elítélteket fogva tartó börtönökhöz vagy a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságaihoz bármely hazai vállalkozó bejelentkezhet rabmunka igénybevételére – az említett L. Simon László cége már háromszor élt ezzel a lehetőséggel. De nemcsak Agárdon, az országban máshol is van rá példa, hogy elítéltek vállalkozóknak, cégeknek dolgoznak: Sátoraljaújhelyen a foglyok rendszeresen végeznek bérmunkát környékbeli szőlőültetvényeken, míg Kalocsán zöldséget kapálnak, Márianosztrán állattartó telepeken segédkeztek a közelmúltban, Baracskáról pedig évek óta kijár egy „brigád” a csatornázási művekhez. Hogyan is néz ki az elítéltek foglalkoztatásának rendszere? Mint azt Szalai Tímea, az országos parancsnokság sajtóosztályának vezetője elmondta, alapvetően kétfajta foglalkoztatásról van szó: léteznek belső intézetfenntartási munkák a büntetés-végrehajtási intézetekben, ilyen a felújítás, karbantartás, mosodai és konyhai munka, s vannak azok a munkák, amelyeket az intézeteken kívül végeznek. Ez utóbbi közé tartozik a jóvátételi tevékenység is, amelynek keretében az elítéltek díjazás nélkül vesznek részt városgazdálkodási feladatokban: utcát söpörnek, csatornát tisztítanak vagy parkot takarítanak. Egerben például gyakran látni fogvatartottakat a vár környékén vagy a Szépasszony-völgyben, a sátoraljaújhelyi katonatemetőt ugyanúgy elítéltek hozták rendbe, mint az ottani kórházak, óvodák kerítéseit, de rendszeresen rabok tartják karban a kápolnásnyéki zsidó temetőt is.
Ezenkívül vannak azok az ipari és mezőgazdasági jellegű munkák, amelyeket az elítéltek az erre a célra alapított gazdasági társaságoknál folytatnak. Az országban huszonnyolc büntetés-végrehajtási intézet és tizenkét ilyen bv gazdasági társaság működik igen széles tevékenységi körrel: a foglyok gyártanak munkaruházatot, cipőt, fűrészárut, WC-papírt, fémszerkezeteket, épületelemeket, iroda- és konyhabútorokat, végeznek hulladékgazdálkodástól kezdve textiltisztításon át szarvasmarha-tenyésztésig sok mindent. Ipari tevékenységet végző bv-társaság a váci Duna-Mix Kft., a sátoraljaújhelyi Ábránd-Textil Kft., a Kalocsai Konfekcióipari Kft., a balassagyarmati Ipoly Cipőgyár Kft., a budapesti BUFA Faipari Kft., a Sopronkőhidai Ipari és Szolgáltató Kft., a tököli Duna Papír Kft. és a márianosztrai Nostra Vegyesipari Kft. A bv gazdasági társaságai közül négy végez mezőgazdasági jellegű munkát: az Állampusztai Kft., a baracskai Annamajori Kft., a szegedi Nagyfa-Alföld Kft. és a dunaújvárosi Pálhalmai Agrospeciál Kft. E cégek profilját még az 1950-es években alakították ki, közös jellemzőjük, hogy közfeladatot látnak el, tevékenységük a fogvatartottak munkáltatása, így kis területen nagy létszámú betanított munkás foglalkoztatását teszik lehetővé. Mint azt Szalai Tímea elmondta, a bv-szervek számára törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy külső vállalkozók bevonásával oldják meg az elítéltek foglalkoztatását. Ilyen esetben a vállalkozó kizárólag a munkalehetőséget és a munkafeltételeket biztosíthatja, a szállítás, a felügyelet és az ellátás a büntetés-végrehajtási intézet feladata. Arra a kérdésünkre, hogy mely cégek dolgoztathatnak elítélteket, az osztályvezető azt mondta: az elítéltek munkáltatása bárki számára nyitott lehetőség, de a külső munkahelynek szigorú biztonsági szabályoknak kell megfelelnie. A munkahelyeket biztonsági szempontból minden esetben az adott bv-szerv vezetője minősíti, s ha a biztonsági szabályoknak megfelelő munkavégzés nem biztosítható, az intézet nem köthet szerződést a vállalkozóval. Az L. Simon érdekeltségébe tartozó cég megfelelt a biztonsági előírásoknak.
Korlátozott a külső munkára küldhető elítéltek köre is. Habár az országban jelenleg tizenkétezren vannak azok, akik jogerős szabadságvesztésüket töltik (az összes fogvatartott létszáma több mint 17 ezer), külső munkán csak olyan elítélt vehet részt a saját beleegyezése alapján, akinek a magaviselete megfelelő, a szabadulásáig már csak kevés idő van hátra, s aki a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekményt követett el. A legmagasabb biztonsági csoportba sorolt, súlyos bűncselekményt elkövető vagy korábban szökést megkísérlő elítélteket az ilyen munkáltatásból kizárják.
Kérdésünkre, miszerint milyen módon kerülnek kapcsolatba a vállalkozók a büntetés-végrehajtási intézetekkel, Szalai Tímea kifejtette: előfordul, hogy egy adott intézet keresi a kapcsolatot a vállalkozókkal, de az is gyakori, hogy maguk a cégek jelentkeznek a börtönökben, miután különböző gazdasági fórumokon és szakmai konferenciákon szóba kerül az elítéltmunkáltatás rendszere. Az elítéltek javadalmazásáról az osztályvezető azt mondta: a havonta teljes munkaidőben foglalkoztatott fogvatartottaknak az előző évi minimálbér összege egyharmadát kell kifizetni, ezt a büntetés-végrehajtás folyósítja. Hozzátette: a vállalkozói díj megállapításánál figyelembe veszik a szállítás, az előállítás és a büntetés-végrehajtás által biztosított eszközök költségét vagy a személyi állomány javadalmazását. Fontos szempont, hogy a bv-szerveknek a külső munkából bevételük is származzon – azon felül, hogy a munkadíj fedezze a munkáltatásból rájuk háruló költségeket.
Ezzel együtt az L. Simon László érdekeltségébe tartozó cég – a mezőgazdasági idénymunkások átlagos napidíjához viszonyítva – nagyon olcsón megúszta a „napszámot”: a baracskai Annamajori Kft.-vel kötött szerződés alapján esetükben a térítési díj fejenként nettó 400 forint volt óránként, a kapcsolódó szállítási díjért pedig kilométerenként nettó 300 forintot fizettek. Igaz, a büntetés-végrehajtás más gazdasági társaságainál a megbízási díj körülbelül nettó 500 forint fejenként, ami magában foglalja a szállítási költségeket is.
