A több mint harmincoldalas dokumentumról, illetve annak kivonatáról a szocialista választmány előtt nemrég beszámoltak, a teljes stratégiai anyag viszont egyelőre csak kevesek kezébe jutott el. Úgy tudjuk, hogy a tervet mérvadó baloldali elemzők és stratégák is értékelték már, a meghatározó szocialista politikusokkal egyetértően állítólag kivétel nélkül irányadónak és megfelelőnek tartják.

A Népszabadság birtokában lévő stratégiai dolgozatból kiolvasható, hogy az MSZP milyen karaktert és politikai irányt kíván követni a választásokig. A „Baloldaliság, Remény, Erő” hármasa köré épülő irat leszögezi: nem pártprogramról van szó, hanem egy olyan politikai-stratégiai tervről, amely kijelöli az MSZP táborának bővítéséhez és Orbán Viktor „hiteles kihívásához” szükséges üzeneteket. A dolgozat – kutatási adatokra hivatkozva – megállapítja, hogy a meggyőzendő szavazók a baloldali gazdaságpolitikai üzenetekre reagálnak elsősorban, a jogállamisággal és demokráciával kapcsolatos ügyek kevésbé mozgatják meg őket. Ez nem jelenti azt, hogy az emberi jogi, ideológiai és szimbolikus ügyekben elégedettek lennének a Fidesz teljesítményével, de inkább személyes élethelyzetük romlása miatt hagyták el a kormánypárti tábort. Ez utóbbiban is az egészségügy, a munkanélküliség és az energiaárak szakpolitikai kérdései foglalkoztatják őket elsősorban.

„Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb” – állapítja meg a dolgozat, hozzátéve: egy kiélezett versenyben az LMP-szavazók fele, de a Jobbik táborának egy része is inkább a szocialisták mellett voksol majd. Éppen ezért sem tartja célravezetőnek az anyag, ha a Jobbikot mint érdemi versenytársat tartják számon a nyilvánosság előtt. A stratégiai tervezet egyértelművé teszi: az MSZP-nek komoly hátránya, hogy a választók nem hiszik el, hogy képes választást nyerni, és hogy kormányon képes lesz jobbítani is az életkörülményeiken.

Az irányokat tekintve három alapelemet határoztak meg: baloldaliság, remény és erő. Az elsőt illetően azt hangsúlyozzák, hogy a választók baloldali gazdaságpolitikára vágynak. „A kihívás itt a Gyurcsány-, majd a Bajnai-érában elvesztett baloldali karakter visszaszerzése” – olvasható az iratban. Megoldásként azt szorgalmazzák, hogy az MSZP által képviselt baloldaliság menjen messzebb a kliséknél, jelenjen meg attitűdben, beszédmódban és témafelvetésekben is. Ehhez mintát nem az MSZP múltjából, hanem a kortárs nyugat-európai baloldali pártoktól, például a most győztes franciáktól kell venni. Az új baloldali karakterhez tartozik, hogy az MSZP a materiális kérdéseket tűzi zászlajára és mikropolitikai váltást hajt végre, vagyis nem milliárdos tételekről, hanem az egyszerű választó rezsiköltségének csökkenthetőségéről beszél. A párt ezzel empátiát és kompetenciát kíván sugározni. „Mindez Horn Gyula-i értelemben vett kisemberpártiságot, elitellenességet, de mindenképpen a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist és kritikai attitűdöt kell jelentsen” – olvasható a lapunk birtokában lévő iratban.

Ami a „Remény”-t illeti, a stratégiai anyag azt hangsúlyozza, hogy az MSZP-nek nem szabad önbeteljesítő jóslatként arról beszélnie, hogy a Fidesznek túlhatalma van, hogy bebetonozta magát és leválthatatlan. Ezért a szocialistáknak magabiztosan kell fellépniük, mutatniuk a győzelmi esélyt, és azt kell ismételni: a Fidesz már megbukott, a kérdés csak az, hogy mi lesz 2014 után. Azt a dolgozat is megállapítja, hogy „az MSZP optimizmusa eleinte furcsának hat majd, könnyen lehet, hogy szkeptikus véleményformálók gúnyolják is majd”, de ha a párt maga is elhiszi, hogy a Fidesz legyőzhető, az eljut a bizonytalanokhoz is. A „remény forgatókönyvének” része lesz, hogy a gazdaságpolitikai célokat egyszerű, „söralátétnyi” felületen hirdetik, rajta például a munkanélküliség, a minimálbér és a várható átlagkereset prognózisaival.

„Az erő megjelenítése rendkívüli, stratégiai fontosságú cél” – olvasható a harmadik alapelem kibontásánál, utalva a már szorgalmazott kétpólusosság szükségességére. Ehhez evidenciaként kell kezelni a Fidesz 2014-es bukását, az „elmúltnyolcévezés” helyett inkább a jövőről kell folynia a kommunikációnak. A dolgozat felveti a nyugati országokban nem ismeretlen „árnyékkormány” intézményét is, mint lehetséges erő- és kompetenciamutatást. Úgy tudjuk, ezzel a jövő évben számolnak is az MSZP vezetésében.

A másodlagos stratégiai célok között kiemelt területnek nevezik a korrupciós tematikát, benne a Fidesz visszás ügyeinek napirenden tartását és egy pártfüggetlen tagokból álló antikorrupciós csoport felállítását. Ugyanitt olvasható a párt arculatának szükséges fiatalításáról, a szervezet és holdudvara minél mélyebb internetes beágyazottságának szükségességéről, illetve a fiatalos életérzéssel „egyre kevésbé kompatibilis” Orbánnal szemben felépíteni szükséges modern szocialista pártelnök karakteréről. Úgynevezett „szent teheneket” is megjelöl az irat, amelyek kőbe vésett tételek, és amelyektől a párt nem térhet el. Idetartozik, hogy semmilyen, a nyugdíjasoknak hátrányos lépést nem támogatnak, hogy a Fidesz az MSZP „fő ellensége”, és vele semmilyen kiegyezés nem lehetséges, hogy a Jobbik szélsőséges párt, amelyet burkoltan sem lehet elismerni, illetve hogy az MSZP nem liberális párt, hiába próbálják ebbe a szerepbe belekényszeríteni.

Érdekes a stratégiai terv azon része, amelyben az MSZP együttműködési kérdéseit taglalja. Ebben leszögezik, hogy a szocialisták nélkül nincs kormányváltás. Úgy vélik, hogy adott helyzetben a Demokratikus Koalíció szavazóbázisának egészét, az LMP táborának pedig a felét tudják integrálni a sajátjukba. Megállapítják: az MSZP érdeke is az, hogy az egyéni választókerületekben a Jobbik és a Fidesz jelöltjével szemben csak egyetlen jelölt álljon. A dokumentum szerint a Gyurcsány-féle DK azért célozza az együttműködést, hogy ezzel érzékeltesse saját jelentőségét, de a szélesebb együttműködés gátja épp Gyurcsány Ferenc személye. „Ő sokkal elfogadhatatlanabb a bizonytalan, az LMP-s és az MSZP-s szavazók egy része számára, mint bármelyik másik szereplő” – olvasható a dokumentumban. Hasonlóan karakteres álláspontot rögzít az irat az LMP-vel kapcsolatban is. Megállapítja, hogy az ökopártiak bár egyelőre távol tartják magukat az együttműködéstől, e nélkül a párt kieshet a parlamentből, de legalábbis minimális méretű frakciója lesz csupán. Viszont, mivel komolyan vehető szereplők lesznek 2013-ban is, velük kapcsolatban az együttműködési szándék őszinte képviselete a fontos; hangsúlyozva, hogy a közösségvállalás egyelőre rajtuk múlik. „Csak olyan együttműködést szabad kötni, ami a programok együttműködésén alapszik, hiszen a potenciális együttműködésnek a kormányzást is meg kell alapoznia (...) E kérdés 2013-ban fog véglegesen eldőlni, addig a nyitottság és a saját jogon való megerősödés kettőssége kell hogy a párt stratégiájának alapját jelentse” – olvasható az anyagban. Ami a felkészülést illeti, a dokumentumban megjegyzik, hogy hatékonyabban működő szervezet kell, és alkalmazkodva a forrásmegvonásokhoz, „háborús időszakra és hadigazdálkodásra” kell felkészülni. Ismét megjelenik ebben a tervezetben is, hogy a párt megjelenésén egy „mérsékelt face liftet” kell végrehajtani, azaz várhatóan új logót és új típusú kommunikációs eszközöket is felvonultat majd az MSZP a következő időszakban.

Az MSZP úgy értékeli, hogy nélküle nincs kormányváltás, ebben a lehetséges partnere az LMP és a DK