A Kékessy család révbe ér Tiszaigaron
Lapunk értesülései szerint az 1100 hektárnyi földet ideiglenes használat címén birtokló (és további több mint ezer hektár állami legelőt bérlő) Tiszaigari Mezőgazdasági Kft.-t – meglehetősen nyomott áron – a hozzáférhető céginformációk alapján a Kékessy család tulajdonában álló cég, a tiszafüredi Kollányi és Társai Kft. veszi meg.
A helyi gazdálkodók számára hozzáférhetetlen, egy tömbben lévő földterületből mindössze 240 hektárnyit pályáztattak meg tavaly, ám – annak ellenére, hogy idén február közepén elvileg megkezdődött a pályázatok értékelése – eredményt máig nem hirdettek. Közben a tiszaigari kft. bevetette a nála hagyott szántókat (a szóban forgó 240 hektárt is). A termést viszont (szó szerint és képletesen is) már a Kékessy cég arathatja le.
A Kollányi és Társai Kft.-ben az egykori nagykövet jelenleg nem tag, a feltételezhető névadó, Kollányi György azonban Kékessy Dezső unokaöccse, és régi társa a földszerzésben (Tokaj-Hegyalján, ahol az Orbán család is szőlészkedik, Kékessy megbízásából többször is Kollányi György vásárolt termőföldeket). A cég jelenlegi másik tulajdonosa a GSK Holding Kft. nevű gazdasági társaság, amely Kékessy Georges Sándor, Kékessy Dezső fiának kizárólagos tulajdona.
Nem cáfolva, hogy közel járnak a megegyezéshez, Bertalan József, a tiszaigari kft. ügyvezetője a Népszabadság kérdésére azt válaszolta: még le nem zárt ügyletről lévén szó, kérdezzük inkább a Kollányi és Társai Kft. illetékeseit. Kollányi György érdeklődésünkre szintén csak annyit mondott: aláírt szerződés nincs, egyebet pedig nem kíván az ügyről nyilatkozni.
– Egyre több olyan esetről kapok tájékoztatást a gazdálkodóktól, ahol a kiírt pályázatot érvénytelenítették, visszavonták vagy – a már lejárt határidő ellenére – nem bírálták el – állítja Szabó Rebeka, a földbérletügyet a Fejér megyei visszásságok kapcsán elsőként a közvélemény elé táró LMP-s képviselő. Mint lapunknak megjegyezte, ezekről a pályázatokról hivatalos adatigénylés keretében kért információkat az NFA-tól, és a kapott adatokat nyilvánosságra kívánja hozni.
Jelenleg a földalap a nyertesek nevén kívül gyakorlatilag mindent (a pályázati anyagokat, a pontozás részleteit és indoklását is) titokban tart, amit az ellenzéki politikus – mivel közvagyon osztogatásáról van szó – képtelen állapotnak tart. Az NFA értelmezése szerint ma egy nyertes pályázó sem beszélhet még a saját pályázatáról sem (például a sajtónak), az NFA-nak pedig nincs indoklási kötelezettsége a vesztesek felé, ilyen körülmények között átláthatóságról, társadalmi kontrollról nem lehet beszélni.
– Az általam eddig átnézett pályázati anyagok alapján egyértelmű, hogy a döntési szempontok között van olyan, ami nem vezethető le magukból a beadott pályázatokból. A döntések nem mindig tükrözik a pályázati kritériumokat, illetve a meghirdetett politikai célokat, és olyankor, amikor az elnyert földbérletek megyénként néhány gazdasági érdekkörhöz koncentrálódnak, nehéz ezt a véletlen számlájára írni – különösen úgy, hogy igen gyakran a láthatóan gyengébb pályázat nyer. Néha nagyon kilóg a lóláb – ha Orbán Viktor felcsúti „jobbkeze”, vagy másutt a Fidesz polgármesterjelöltje nyer –, de nem mindig ilyen nyilvánvaló a politikai összefüggés. Erre lenne jó egy hatósági vizsgálat – hangsúlyozza a képviselő –, ami elől azonban a kormány illetékesei mind ez idáig elzárkóztak.
Az újonnan földhöz jutó nyertesek informális beszélgetésekben gyakran azzal érvelnek, hogy hasonlóan zajlott az állami földek bérbeadása az előző kormányzati ciklusokban is: akkor ugyancsak pártközeli (de értelemszerűen a másik oldalon álló) pályázók indultak előnnyel. A valóságban azonban ez az analógia sántít, több ok miatt. Egyrészt, a kormányváltás előtti időszakban az állami földbérletek alig mozdultak (a legtöbb szerződést a rendszerváltás után, hosszú távra kötötték, alig néhány ezer hektár esetében járt le a terminus 2002 és 2010 között).
Másrészt, a mostani titkos pályáztatás nem volt divatban, és élt az elő-haszonbérleti jog intézménye (ez azt jelenti, hogy a korábbi bérlő megtarthatta a bérleti jogot, de csak akkor, ha a nyílt liciten nem érkezett jobb ajánlat). Harmadrészt: az állam területarányosan számítva nagyobb bevételhez jutott, hiszen magasabb volt az átlagos bérleti díj, és magáért a bérleti jog megszerzéséért is fizetni kellett, 1000 hektáronként nagyjából 100 millió forintot, természetesen a bérleti díjon felül.
– Budai Gyula az akkori szerződéseket sorról sorra átrágva eddig semmilyen törvénytelenséget sem talált – válaszolta lapunk kérdésére Gőgös Zoltán, a parlament mezőgazdasági bizottságának MSZP-s alelnöke. Szerinte a szokásos – és a mából visszanézve is jogszerű – ügymeneten egyetlen indokkal változtattak, de a jogszerűséget olyankor is betartották: 2009 második felében több nagy állattartó üzem pályázott támogatásért a trágyakezelés megoldásához, és esetükben a szükséges kiegészítő bankhitelnél a pénzintézetek legalább tízéves bérleti joghoz ragaszkodtak.
Ám ezekben az ügyekben is nyílt pályázat és licitálás előzte meg a földbérlet meghosszabbítását, és elő is fordult – Zalaszentgróton például –, hogy nem a korábbi bérlő nyert.