Orbántól várták, hogy visszavegye a könyvtárosnőtől a földet
A Kecskemét és Kiskőrös közt lévő Kaskantyún mindössze 35 hektár állami föld van. Az sem 35 aranykoronás gabonatermő feketeföld, hanem egy-két aranykoronás homok. Valaha a Kiskőrösi Állami Gazdaság szőlői voltak ott. Az állami nagyüzem megszűnése után a terület ebek harmincadjára került. Tele volt az egykori támrendszer maradványaival: betongyámokkal, dróttal, karókkal, tuskóikkal. Horváthék lassan húsz éve minden esztendőben kibérelték az NFA-tól, és nehéz munkával megtisztították. Ez a föld alapozta meg a juhászatukat.
Amikor az NFA megpályáztatta a területet, reménykedtek: nincs olyan, aki náluk jobban megfelelne a kiírásnak. Horváth Józsefnek megvan a kellő végzettsége, helyben lakik, már a szülei is ott laktak, a környező földterület a nagyszüleié volt. Állatokat tart két évtizede, formálisan a legelsők között alakította meg a családi gazdaságát. A fia is velük dolgozik, hamarosan átveszi a gazdaságot – pontosan úgy, ahogyan a kormány mezőgazdasági és vidékfejlesztési elképzeléseiben szerepelt, akkor, amikor még csak ígérgettek.
Akkor, amikor Font Sándor, a térség országgyűlési képviselője azt mondta a gazdakörös Horváthéknak, hogy ezt a pályázati rendszert pontosan nekik találták ki. Ha nem bérletre hirdetné meg az állam, hanem eladásra, akkor elvinné valamilyen aktatáskás városi spekuláns – így azonban olyanoknak adja a Fidesz, akik leginkább megfelelnek a vidékpolitikai célkitűzéseknek.
A csengődi nyertesről, bizonyos Szabó Mihálynéról, akinek nyilvánosságra kellett hozni a nevét, miután elnyerte a kaskantyúi földet, Horváthék kiderítették, hogy mindössze egy hektár föld van a nevén – igaz, hogy a családja Horváthék ismeretei szerint úgy 1500 hektárral rendelkezik. Baltás István csengődi polgármester szerint a Homokhátsági Vízitársulat nemrég felmérte a nagyobb földtulajdonosokat, és az ottani adatok szerint Szabóék birtokai 300-350 hektárt tesznek ki. Van kétezer birkájuk is. Szabó Mihály egész életében juhászattal foglalkozott; volt idő, amikor a birkának nagyon jó ára volt. Jómódú ember. A családnak szinte minden tagja részt vesz a gazdálkodásban – a kaskantyúi pályázat nyertesének jut erre a legkevesebb ideje, mivel ő könyvtáros a csengődi művelődési házban.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapjáról visszakövethető, hogy Szabóék sokféle jogcímen feltűnően sok és nagy összegű támogatást nyertek 2007 óta. Az a hír járja róluk, hogy ahol elindulnak, biztosan nyernek.
Horváth Józsefék juhászata azért lehetetlenül el, mert a nyájuk nem tud kijárni a megmaradt legelőkre – az állami föld minden kijárót, átjárót elzár a tanyájuktól. Azt szeretnék, ha fölülvizsgálnák a pályázat értékelését, mert meggyőződésük, hogy ha egymás mellé tennék az ő vesztes pályázatukat és a nyertesét, akkor az övék felelne meg jobban a szempontoknak. A formai megoldásokra is ügyeltek: százezer forintba került a pályázatíró költsége, a kötelezően beszerzendő okiratok tömege és a regisztrációs díj. Nagyon felháborodtak, és nem is akarták aláírni a titoktartási nyilatkozatot, mert úgy vélték: épp a pályázati anyagok nyilvános értékelése biztosítaná a pályáztatás tisztaságát.
Horváthék szerint a Fidesz olyan, mint az egyszeri pap: vizet prédikál és bort iszik. Mindenkinek jut föld – a gyúrónak, a műkörmösnek, a nyolcadik emeleten lakó nagymamának –, csak a helyben lakó állattartóknak nem. Levelet írtak Orbán Viktornak, emlékeztették, hogy a Fidesz ellenzékben azt ígérte: véget vet a korrupciónak. Azt hitték: Orbán nem tudja, mi folyik az országban, mit művelnek az emberei – de majd ha felnyitják a szemét, akkor rendet tesz. Most már tudják, hogy esze ágában sincs.
Szabó Mihálynét a csengődi könyvtárban hívtuk fel. Közölte, hogy nem kíván nyilatkozni, és nem járul hozzá az üggyel kapcsolatban semmilyen információ nyilvánosságra hozatalához. A kaskantyúi birkalegelő ügyéből politikai vita is lett. A Hír TV riportot készített róla – jellemző a kormányközeli televízióban uralkodó állapotokra, hogy a riport happy enddel zárult: hamarosan felkínálnak Horváthéknak egy megfelelő állami területet. Fel is kínáltak 15 hektár birkalegelőt – a 20 kilométerre lévő Csengődön. Nem fogadták el. Egyrészt abszurdnak tartották, hogy a tanyájuk melletti legelő a csengődieké lett, nekik pedig épp Csengődön akarnak földet adni. Másrészt: nem akarták 20 kilométerre hajtani a nyájukat. Harmadrészt: nem is tudnák hogyan, mert jószerével ki sem tudnak jönni a juhokkal az udvarukról. Amikor a nagylelkű ajánlatról szó esett a Kossuth rádió Ütköző című műsorában, Szabó Csaba, a Vidékfejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa azt mondta Gőgös Zoltán szocialista képviselőnek: Horváthék nem elég kompromisszumkészek.
