Simán meg lehet úszni a rasszista bűncselekményeket
Emberi jogi szervezetek egy gyöngyöspatai esetet említenek példaként. Tavaly márciusban fekete maszkos, ostoros, egyenruhás férfiak egy nyolc hónapos terhes roma asszonyt követtek az utcán. Köpködtek rá, a nyakába lihegtek. A nő félelmében menekülni kezdett. Útközben a stressztől megindult a szülés: mire a mentő megérkezett, az asszony a saját házában egy koraszülött kisbabának adott életet. A csecsemő kórházi kezelésre szorult, napokig édesanyjától különválasztva ápolták.
A rendőrség arra a megállapításra jutott, hogy cigányellenesség nem játszott közre az incidensben. Bár az ügyészség kifejezetten a rasszizmust szankcionáló bűncselekmény miatt később elrendelte a nyomozást, a rendőrség végül nem látta bizonyíthatónak, hogy a megfélemlítő akció a kismama ellen irányult volna. A nyomozást megszüntették.
Jogvédők most dolgozzák fel az elmúlt évek eseteit. Kutatásuknak még nem értek a végére, de eddigi adataik szerint úgynevezett gyűlölet-bűncselekmény miatt korábban évente csupán nyolc-tíz elmarasztaló ítélet született – számol be Ivány Borbála (Magyar Helsinki Bizottság). Rendőrségi eljárás is mindössze néhány tucat alkalommal indul. Ami a hazai állapotok ismeretében minimum meglepő.
Nagy-Britanniában évi 40 ezer körül mozog a hasonló eljárások száma – közli Átol Dorottya (Amnesty International). Szembetűnő aránytalanság akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a szigetországban többször annyian élnek, mint nálunk. Svédországnak viszont kevesebb lakosa van, mégis több mint ötezer ügyet regisztrálnak évente.
– A magyar hatóságok „csak az iszonyatosan egyértelmű” esetekben lépnek fel, akkor, ha bántalmazás is történt – mondja Ivány Borbála. Ráadásul legalább három olyan ügyről lehet tudni, amikor a bíróság „magyarellenesnek” minősített cselekedet miatt romákra szabott ki büntetést.
Elvileg persze cigányok is követhetnek el rasszista bűncselekményt nem cigányok ellen, de a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) már évekkel ezelőtt jelezte: visszás az a kialakulni látszó gyakorlat, amely a kisebbségek védelmére megalkotott büntetőjogi tényállást éppen velük szemben alkalmazza. Amikor például a sorozatgyilkosságok idején félelemben élő cigány emberek egy csoportja szélsőségesnek vélt személyek autójára támadt, majd a támadókat közösség tagja elleni erőszak miatt ítélték el, ez nem pusztán a jogalkalmazói kettős mérce megnyilvánulása, hanem egész egyszerűen téves jogi minősítés.
Civil szervezetek szerint a valóban előítéletes indítékból elkövetett esetek nagy része a jelenlegi törvények alapján nyugodtan büntethető lenne. Gondok azonban nem csupán a jogalkalmazókkal akadnak, hanem magával a jogszabállyal is. A törvény bizonyos szempontból túlságosan tág határokat szab: „a lakosság bármely csoportját” védelemben részesíti. Így viszont akár a focidrukkerek közötti összecsapás is gyűlölet-bűncselekménynek minősülhet, ami nyilvánvalóan nem ebbe a kategóriába tartozik – mutat rá a szabályozás fonákságára Dombos Tamás (Háttér Társaság a Melegekért).
A kormányzat új büntető törvénykönyet készül elfogadtatni, a jogvédőknek annyit sikerült elérniük, hogy a szexuális irányultság, a nemi identitás, a fogyatékosság szerinti védelem nevesítve bekerül a törvénybe.
– Sokan nem is értik – folytatja Dombos Tamás –, miért kell szigorúbban büntetni az antiszemitizmusból, a rasszizmusból vagy más típusú előítéletességből fakadó bűncselekményeket.
Jovánovics Eszter (TASZ) szerint a gyűlölet-bűncselekmények körét nem csupán az emberek, hanem a vagyontárgyak elleni támadásokra is ki kellene terjeszteni. 2010 márciusban az egyik Dohány utcai lakásban zsidó vallású emberek széderestét ünnepeltek, az ablakot kővel dobták be. Tavaly a Magyarországi Muszlim Egyház parkolójában a bent imádkozók autóit rongálták meg. Az ehhez hasonló eseteket – állapítja meg Jovánovics Eszter – a hatályos magyar jog nem kezeli gyűlölet-bűncselekményként: holott a támadás ilyenkor tulajdonképpen nem a vagyontárgy, hanem közvetve az ahhoz köthető csoport ellen irányul.
