Az ország egyik kiemelkedően prosperáló társasága a Közgép Zrt., s a közelmúltban egy dokumentum alapján lapunk megírta, hogy a vállalkozás tényleges tulajdonosa az a Simicska Lajos, aki miután lemondott az első Orbán-kormány idején betöltött APEH-elnöki tisztségéről, sikeresnek bizonyult a magánszférában. Az utóbbi két évben az érdekeltségi körébe került például a közterületi hirdetési piac jelentős része. A korábban alig ismert Közgép révén az üzletember még nagyobb sikereket ért el: a cég – bár nem minden esetben egyedüli kedvezményezettként, mert az esetek többségében másokkal konzorciumban pályázik – lassan háromszázmilliárd forint értékű állami, illetve önkormányzati megbízást nyer el közbeszerzési eljárásokon.

A Közgép tagja volt a Margit híd felújítását végző konzorciumnak

Igaz, a vállalkozás már az előző ciklusban is észrevétette magát: tagja volt a Margit híd felújítását végző konzorciumnak, amely az eredetileg tervezett 14 milliárdhoz képest végül 26 milliárd forintért végezte el a munkát. Út-, vasút- és hídépítés, szilárd hulladék elhelyezése, szennyvízcsatorna-hálózat bővítése, közterületek rekonstrukciója: egyebek mellett efféle munkák szerepelnek a Közgép repertoárjában, amelyek egy részében a cég csak alvállalkozó. Ezek között van két, egyenként ötvenmilliárdos megbízás, és a társaság közreműködik a Budapest és Székesfehérvár közötti vasútvonal korszerűsítésében is – a munka az előző kormány idején indult –, ami önmagában százmilliárdot meghaladó üzlet.

A Közgép sikertörténet: a tavalyi évet csaknem hárommilliárdos profittal zárta. De az elgondolkodtató, hogy egy homályos hátterű vállalkozás hogyan jut százmilliárdos, részben uniós forrásokból finanszírozott megrendelésekhez. A Közgép pedig ilyen, a tulajdonosi szerkezete ugyanis máig ismeretlen a közvélemény előtt. Az új alaptörvény elvárása szerint a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése átlátható. Az új közbeszerzési törvény által előírt nyilatkozatban bukkant fel először „tényleges tulajdonosként” Simicska Lajos a Közgép dokumentumaiban.

E dokumentum azért is érdekes, mert Simicska aláírása a társaság közgyűlési jegyzőkönyvein sem szerepelt, hiszen azokon személyesen nem vett részt, s a döntéseket formálisan a részvények néhány tized százalékát birtokló személyek hozták. A tényleges tulajdonosi szerkezet persze a nyilatkozattól továbbra sem válik igazán átláthatóvá. A cégadatokból ugyanakkor kiderül, hogy a társaság képviseletére jogosult személyek között található Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd is, az ő elnökké való kinevezését a társaság is bejelentette. Nyergest a Fidesz gazdasági holdudvarának kiemelkedően befolyásos tagjának tartják, ő vette meg például a korábban miniszteri kinevezése miatt Fellegi Tamástól az Infocenter.hu Zrt.-ben levő részvénycsomagját (e céghez tartozik a Heti Válasz, a Lánchíd Rádió és a Class FM). A Közgép egykori vezetői, munkatársai, illetve a céghez közvetetten kapcsolódó más személyek közül sokan kerültek kormányzati pozíciókba.

A lapunk által először megírt „Simicska-nyilatkozat” után a Demokratikus Koalíció az EU csalás elleni hivatalához (OLAF) fordult, hogy vizsgálja ki a Közgép pályázatait. A párt Németh Lászlóné fejlesztési minisztertől vár választ arra, a vállalat mekkora összegű megbízásokat kapott a kormányváltás óta. Varju László pártigazgató a múlt szerdán ismertette Gyurcsány Ferenc DK-elnök levelét, amelyet Giovanni Kesslernek, az EU csalás elleni hivatalát vezető főigazgatónak írt. Ebben Gyurcsány jelezte: miközben az építőipar teljesítménye az elmúlt években folyamatosan esett, a Közgép „lélegzetelállító sebességgel nőtt”, és az állam a céget még az MFB 11 millió eurós kedvezményes hitelével is segíti.

– Kitől várható el, hogy ebben az ügyben tisztességes vizsgálatot folytasson? A fideszes káder vezette Állami Számvevőszéktől vagy a Legfőbb Ügyészségtől? – kérdezett vissza a „feljelentéssel” kapcsolatos felvetésünkre Szabó Zoltán, a DK elnökségi tagja. Arra pedig a pártnak se pénze, se apparátusa, hogy maga járjon utána, történt-e bármilyen visszaélés. – Korántsem biztos, hogy bűncselekményekről lenne szó – fogalmazott Szabó –, de ha valami disznóságra derülne fény, az is épp elég volna ahhoz, hogy az unió visszakövetelje a tisztességtelenül felhasznált pénzt. Magyarország tíz- vagy akár százmilliárdokat bukhat, ha közösségi támogatásokat szabálytalanul használ fel.

Más ellenzéki források ugyancsak jelezték, hogy sokba kerülhet, ha a kormány óvatlanul bánt az uniós forrásokkal. Ebben az esetben nemcsak a jogosulatlanul felhasznált összeget kellene visszafizetni, az OLAF pénzbírságot is kiszabhatna. Az sem zárható ki, hogy Magyarország a következő költségvetési periódusban egy esetleges botrány hatására kevesebb támogatáshoz jutna. Kérdéses, lehet-e bármit bizonyítani a mendemondákból, amelyek arról szólnak, közbeszerzéseknél eleve csak annak van esélye, aki a Közgéppel konzorciumot alakítva pályázik, vagy arról, hogy a versenytársakat esetleg eleve lebeszélik az indulásról.

A Közgéppel kapcsolatban a Transparency International Magyarország vezetője nem kívánt nyilatkozni. Alexa Noémi – hangsúlyozva, hogy szervezetük egyedi esetek vizsgálatát soha nem tekintette feladatának – annyit mégis elmondott, hogy az efféle jelenséget a „state capture” fordulattal lehetne jellemezni. Vagyis a magánérdek fogságba ejtette az államot. Tehát a politikai és a gazdasági szféra között az összefonódások erős, átláthatatlan rendszere alakul ki. Alexa Noémi ugyanakkor kiemelte, hogy a Korrupciós kockázatok Magyarországon 2011 címen a tavasszal megjelent tanulmányuk számos visszásságra rámutatott.

Évek óta neuralgikus pontnak tartják a pártfinanszírozást, de a közbeszerzés terén sincs minden rendben. Legutóbbi dolgozatukban pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy – elsősorban a vezetők kiválasztására vonatkozó új szabályok miatt – meggyengült a független ellenőrző intézmények rendszere. Az intézet vizsgálatai szerint a közbeszerzési eljárások kétharmadában merül fel a korrupció lehetősége – hangsúlyozta Alexa Noémi. A közbeszerzési törvény módosításakor a régi technikákat változatlanul nem küszöbölték ki, tehát a pályázatokat továbbra is egy cégre szabhatják, és az ajánlatkérő viszonylag szabadon dönthet arról, hogy milyen eljárási rendet választ. További kockázat, hogy az eljárások jelentős részében csupán egyetlen ajánlat érkezik.

A piac ötöde a Közgépé

A Corvinus egyetem korrupciókutató központja márciusban publikált egy elemzést, amely szerint 2010-ben 11 és fél ezer, tavaly 9600 közbeszerzési eljárásban hirdettek eredményt, s ezek 54, illetve 49 százalékát egyetlen érvényes ajánlat mellett bonyolították le. Az esetek felében valódi versenyről tehát nemigen lehet beszélni. A korrupciókutatók tanulmánya egy másik összefüggésre is felhívta a figyelmet. Míg 2010-ben a közbeszerzési piac 1800 milliárd körüli összeget tett ki, az elmúlt évben az állam és az önkormányzatok ennek már a felét sem költötték el. A körülbelül 750 milliárdból pedig a Közgépnek, illetve a közreműködésével pályázó konzorciumoknak 150 milliárd körüli összeg jutott. Ez a teljes közbeszerzési piac ötöde, ami egészen elképesztő arány. 

Senki sem várhat csodát az OLAF-tól

Uniós körökben óva intenek attól, hogy az OLAF-tól vagy akár más brüsszeli hivataloktól bárki csodát várjon Magyarországon. Annak ellenére is, hogy a támogatások felhasználását az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék ellenőrzi. Például a Budapest szíve néven emlegetett projekt kapcsán a bizottság maga jutott a közbeszerzési eljárás során elkövetett szabálytalanságok nyomára, és ebben az ügyben most is folyik még a vita.

Alaposabb vizsgálatokat folytat a számvevőszék, amely meghatározott ütemezés szerint veszi sorra a tagállamokat, s most éppen Magyarország is a kiemelten ellenőrizendő országok között van. Az uniós forrásokból finanszírozott beruházások esetén egyébként az eljárásoknak csak a szabályszerűségét lehet ellenőrizni – azt is csak papírok alapján –, és soha nem konkrét cégeket, hanem támogatott projekteket vesznek górcső alá.

A közbeszerzési kiírást, az abban foglalt feltételeket – beleértve a tervezett költségeket –, a benyújtott pályázatokat, a kifizetéseket, az adott létesítmény használatbavételével kapcsolatos információkat és még sok más mindent meg lehet találni a dokumentumok között. Annak azonban, ha egy pályázatot kifejezetten egy cégre szabtak, illetve ha a jelentkezőket előzetesen bárki megpróbálta is befolyásolni, aligha jutnak a nyomára az uniós számvevők. S ha az iratok rendben vannak, azzal sem tudnak mit kezdeni, ha a miniszterelnök egykori szobatársa százmilliós megbízásokat nyer el.

Ha valamilyen szabálytalanságot találnak, a számvevők kötelezik a bizottságot, hogy a jogsértően felhasznált összeget vonják el, szándékos bűncselekmény – csalás – gyanúját észlelve pedig az OLAF-hoz fordulnak. A mintegy ötvenmillió euróból gazdálkodó, s valamivel több mint ötszáz alkalmazottal működő hivatal ekkor többnyire az érintett tagállam hatóságait kéri fel a vizsgálat lefolytatására; a magyar kapcsolattartó pont a Nemzeti Adó- és Vámhivatal OLAF koordinációs irodája. Ha a hivatal szabálytalanságot talál, közigazgatási jellegű szankciót alkalmazhat, tehát nagy összegű bírságot is kivethet. Bűncselekményt észlelve viszont megszűnik a hatásköre. Ebben az esetben az illetékes tagállami hatóságnál tesznek feljelentést, és a büntetőeljárást annak kell lefolytatnia.

Így – legalábbis a végeredményt tekintve – majdnem mindegy, hogy a DK a csalás elleni hivatalhoz vagy a legfőbb ügyészhez fordul. Kérdéses persze, hogy az OLAF mit kezd egy olyan, valószínűleg példa nélkül álló bejelentéssel, amit egy volt kormányfő írt alá.