„Nem a kormány bénította meg Esztergom működését, hanem a helyiek által választott vezetők.” Ezt nyilatkozta Orbán Viktor a 24 Óra című Komárom-Esztergom megyei lapnak. Fölidézte, hogy első kormányzása idején a város szépen gyarapodott.

Ő persze most is örülne egy újabb „sikertörténetnek”, csak hát „a helyi viszonyok olyan szerencsétlenül alakultak, hogy a város nem képes a kormányzat partnerévé válni, még az esztergomiak érdekében sem”. Mindenesetre azt kívánja az esztergomi polgároknak, hogy „jussanak egymással dűlőre, és olyan vezetőket válasszanak maguknak, akik partnerként tudnak együttműködni a mindenkori, jelen esetben a polgári kormánnyal”.

A fenti sorokat ezúttal lefordítanánk.

Imigyen szóla tehát a miniszterelnök: elszúrtátok, kedves barátaim, mert nem az lett a polgármester, akit mi szerettünk volna. Bezzeg akkor, amikor ő vezette a várost, volt itt minden, pénz, paripa, fegyver, most viszont csak leshettek, coki nektek, majd lesz megint minden, ha úgy választatok, ahogy azt én akarom, addig meg ott teszünk be, ahol csak tudunk.

Orbán azt hiszi, s talán joggal, hogy már a jól bevált kettős beszéd fortélyát sem kell alkalmaznia. Tagadhatatlan egyértelműséggel fogalmazza meg azt, amit finoman akár szelíd nyomásgyakorlásnak is lehetne minősíteni, de a helyzet pontosabban leírható a zsarolás szóval.

A zsarolás a kormányfő és a választó aspektusából nem kis teljesítmény, és ha erről valakinek esetleg az arcátlanság kifejezés jutna eszébe, nem járna távol az igazságtól.