Orbán szakdolgozatának két olvasata
A szerző olyan gondolkodókhoz nyúl vissza (definíciókért, fontos gondolatokért), akiknek a neve ma legfeljebb szitokszóként hangozhat el a Fideszben. Marx és Engels nevét az adott időszakban nyilván nehéz lett volna kikerülni, de hivatkozási alap például Gramsci társadalomfelfogása is (az olasz kommunista, Lenin kor- és eszmetársa a marxizmus egyik fontos, bár a maga korában periferikus jelentőségű gondolkodója, aki a munkás-önigazgatás – és ilyen módon a részvételi demokrácia – egyik első teoretikusa volt).
Orbán a dolgozatban – Lengyelország és a Szolidaritás példáján – gyakorlatilag azt vezeti le, hogy egy monolitikus, egyetlen párt által dominált hatalmi tömb nem maradhat fenn változatlan formában demokratikus társadalmi mozgalmak működésével párhuzamosan. „A társadalmi berendezkedés átalakításához nem elegendő az államhatalom megragadása, a polgári társadalomban is túlsúlyra kell szert tennie a vezetni kívánó csoportnak” – írja Gramsci gondolataira visszautalva, polgári társadalom alatt a civil szférát értve.
A szerző az 1956-os eseményeket következetesen válságnak nevezi, és egyébként is bravúrosan oldja meg azt a problémát, hogy – miközben az egész dolgozat a pártállam és a civil társadalom konfliktusairól szól – nem foglal állást nyíltan abban a kérdésben, hogy a társadalmi önszerveződést vagy az állampárt hatalmi monopóliumán alapuló szisztémát tekinti-e előnyösebbnek. Burkolt állásfoglalásként is elsősorban idézetekkel kell beérnie az olvasóknak (egyebek között Bibó Istvántól), bár igen bátor, leíró jellegű mondatok vannak a szövegben például a párt hatalmának visszaszorításáról, miközben akad néhány kritikus bekezdés a Szolidaritás belső problémáiról is.
Orbán magyar részről Szabó Mátétól, a jelenlegi ombudsmantól idéz a legtöbbet, de Gombár Csaba, Magyar Bálint, Bauer Tamás, Ágh Attila, Pokol Béla és a témavezető Fellegi Tamás neve is felbukkan a 124 hivatkozást tartalmazó szövegben.
Mai szemmel különösen a lengyel válság okainak meghatározása izgalmas. Orbán szerint Lengyelország azért került krízisbe, mert hiányzott a kormányzati döntéshozatal társadalmi kontrollja, a kormányzás módszere (a cenzúra kiterjesztése, a visszacsatolási lehetőségek leszűkítése, a gazdasági és hivatali titkok rendszere) lehetetlenné tette a hibák kijavítását, és olyan zárt érdekcsoportok alakultak ki, amelyek fölött már a kormánynak sem volt befolyása.
Megkönnyebbült kommentek
A jobboldali érzelmű kommentelők érezhető megkönnyebbüléssel fogadták a szöveg előkerülését és bőséges végjegyzetállományát. Akadt, aki visszafogottabban örült: „Köszönöm! Ennél szebb ajándékot nem is hozhatott volna nyuszi”, de akadtak érzelmileg túlpörgetettebb reakciók is: „Ez igen! Gratulálunk, Miniszterelnök Úr. Én tudom, hogy a tökéletes nagyszerű dolgozatba is bele fognak kötni azok, akik nem képesek a társadalom érdeklődését felkelteni, csak a gyűlöletet kelteni. Frappáns válasz ez a dolgozat. És akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy a Fidesz támogatottsága még most is a csúcson van.”
Gyurcsány pécsi dolgozata eltűnt
A Pécsi Tudományegyetemen továbbra sem találják Gyurcsány Ferenc szakdolgozatát. Az arra kíváncsiaknak be kell érniük a volt miniszterelnök indexének beszkennelt hátlapjával (a korabeli indexekben az államvizsgával kapcsolatos összes esemény, így a szakdolgozat címe, a védés időpontja, érdemjegye, illetve a vizsgabizottság elnökének neve is bekerült). A biológia–technika szakon végzett Gyurcsány eszerint A Balaton-felvidék szőlészete és borászata címmel védte meg dolgozatát 1984. május 15-én, jó eredménnyel.
Gyurcsány egy másik szakdolgozattal is rendelkezik: ezt a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen1990-ben írta A gazdasági társaságok és a tőzsde működése címmel. A volt kormányfő munkatársai lapunknak az első szakdolgozattal kapcsolatos kérdésére azt felelték: „a DK elnöksége jelenleg Csongrádban van”, vagyis a művelet alighanem halasztást szenved. Az az ígéret viszont továbbra is áll, amely szerint előkerülése esetén ez a dolgozat is felkerül Gyurcsány Facebook-oldalára.
