Ráadásul az is nehezen lenne magyarázható, miért is volt szükség az idézés szokásos terjedelmét jóval meghaladó szövegrészek átvételére, amelyhez önmagában is az eredeti szerzők engedélyét kellett volna kérni. Az államfő tehát nyilvánvalóan megsértette a két kutató szellemi alkotáshoz fűződő jogait, ami bizonyos esetekben akár bűncselekmény is lehet, ha az elkövetőnek haszonszerzés a célja, illetve tettével vagyoni hátrányt okoz.

A disszertáció alapján elnyert doktori cím révén Schmitt Pál kétségtelenül anyagi előnyhöz jutott, ám ez most már csak elvi kérdés, mert az elévülés miatt a szerzői jogok megsértésének vétsége miatt nem lehet eljárást indítani. Az ügynek viszont lehet polgári jogi következménye, mert a törvény a szerző jogait életében és a halálát követő hetven évig védelemben részesíti. Emiatt az elévülés szóba sem jöhet, bár az esetleges anyagi igényeket a plágiumot elkövető személlyel szemben csak öt évig lehet érvényesíteni.

A tényfeltáró bizottság anyaga ugyan nem tekinthető bírósági eljárásban bizonyítékként értékelhető dokumentumnak, de ahhoz elég, hogy annak alapján a citált német sportkutató maga, illetve egykori bolgár kollégájának jogutódai polgári pert kezdeményezzenek. Ezt egyébként akár külföldön is megtehetik, hiszen a szellemi tulajdon mindkét államban ugyanolyan védelmet élvez, mint Magyarországon.

Más azonban nem perelhet, bár elvileg nem kizárt, hogy valaki megszerezze a szerzői jogokat, és akkor ugyanolyan lehetőségei lennének, mint az eredeti alkotóknak.

Amennyiben Magyarországon vinnék perre az ügyet, a bíróság nyilván bevonná a Szerzői Jogi Szakértő Testületet, amely hivatalosan is megállapíthatná, hogy valóban történt-e plágium. Ha igen, a bíróság kimondaná a szerzői jogok megsértését, de a keresettől függően az ítélet más jogkövetkezményeket is tartalmazhatna. Elrendelhetnék például Schmitt disszertációjának bezúzását, előírhatnák, hogy az államfő adjon elégtételt, tehát ismerje el a szellemi tulajdon ellopásának tényét, illetve kérjen nagy nyilvánosság előtt bocsánatot. Elvileg az sem kizárt, hogy az érintettek az elszenvedett kellemetlenségek miatt nem vagyoni kártérítést kérjenek.

A potenciális felperesek mindemellett egy másik, igen kellemetlen kívánsággal is előállhatnának. A szerzői jogi törvény szerint követelhetnék, hogy „a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről”. Vagyis: az eljárás tárgyává tehetnék annak bizonyítását, hogy Schmitt egyáltalán maga írta-e a dolgozatot.

A köztársasági elnök személye az alaptörvény szerint sérthetetlen. Büntetőeljárást ennek alapján nem lehet ellene indítani, de polgári jogi igénnyel vele szemben is bárki felléphet. Egy peres eljárásban tehát ugyanolyan ügyfél lenne, mint bárki más, s ha veszítene, az összes költséget is állnia kellene. A doktori címétől viszont a bíróság akkor sem foszthatná meg – bár ez kétségkívül egy jogsértő állapot konzerválását jelentené –, ha jogerősen kiderülne, hogy az államfő más tollaival ékeskedik.

Eger, 2012. január 19. A Heves megyei látogatáson tartózkodó Schmitt Pál köztársasági elnök beszél a városi közgyűlés ünnepi ülésén, az egri városházán