Orbán Viktor – a lapunkhoz eljutott hírek szerint – a kormányülésen is többször visszatért rá, „elege van abból”, hogy két hónapja nem kezdődnek el a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, „mert az EU az IMF-re, az IMF pedig az EU-ra mutogat”.

Az egyik fideszes politikus szerint „kezd abszurd lenni”, hogy ha Magyarország igyekszik is eleget tenni egy uniós elvárásnak, az Európai Bizottság részéről „előhúznak valamilyen másik aggályt”. Ráadásul a nagy európai lapok (Financial Times, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Die Welt, Handelsblatt, Wall Street Journal, Le Figaro) is arról cikkeznek, hogy „mérgesedik Budapest és Brüsszel vitája”, „Brüsszel ultimátumot adott Magyarországnak”, és az Európai Bizottság egyelőre jegeli a tárgyalásokat, holott a tét egy húszmilliárd eurós uniós/IMF-hitel.

Egy kormányközeli forrás szerint Orbán Viktor a diplomáciában szokatlanul erős, az EU-ra vonatkozó „vidéki kócerájos” megnyilatkozása nem egy felépített – a Jobbik-vádakat semlegesítő-ellensúlyozó – retorika része volt, hanem az EU kötelezettségszegési eljárására adott „érzelmi” válasz. Mindez azt jelzi, a miniszterelnöknek nincs hosszú távra érvényes konzekvensen követett kommunikációs stratégiája, Orbán Viktor arra kényszerül, hogy az aktuálisan következő lépésre/válaszra koncentráljon. Egy vezető fideszes a másik oldalról úgy magyarázta mindezt: a miniszterelnök nem az unióban megszokott módon tárgyal, általában kivár, és az utolsó pillanatban játssza ki a kártyáit. Így a bizottság nem is képes kezelni.

Az viszont látszik, hogy nem a miniszterelnök áll nyerésre.

Lapunknak tegnap is határozottan cáfolták, hogy Orbán Viktor időhúzásra játszana az IMF-tárgyalásokat illetően. Emlékeztettek, hogy nyilvánosságra került egy, a Dow Jones-interjúból a megjelenés előtt kihúzott miniszterelnöki megfogalmazás, miszerint szükség van az IMF-megállapodásra, mert enélkül hosszú távon (egy-másfél év múlva) Magyarország fizetőképessége veszélybe kerülhet.

Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter a Forint, válság, államadósság című budapesti makrogazdasági konferencián mondta azt az IMF-megállapodásról, hogy nincs B terv. Martonyi János külügyminiszter pedig a The Wall Street Journalnak szintén azt nyilatkozta: nem létezik B terv vagy C terv.

– Ez az igazság. Valóban az a szándékunk és célunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkezdjük ezeket a tárgyalásokat – erősítette meg lapunknak egy kormánytag.

Egy kormányközeli forrásunk eltúlzottnak nevezte azt a vélekedést, hogy Orbán Viktor kínai, illetve indiai útja a költségvetési hiány „megfinanszírozását” szolgálná. Felhívta a figyelmet, hogy az utazások a reálgazdasági kapcsolatok „felfuttatását” készítik elő, a pénzügyi együttműködés, közös fejlesztési alapok létrehozása csak ez után következhet. Emlékeztetett, hogy az Indiába irányuló magyar exportvolumen a térségben kiemelkedő, a lengyelekével vetekszik, míg Kína/Honkong viszonylatában másfél milliárd dolláros nagyságrendről van szó. – Az állampapír-vásárlás a sokadik lépés lehet – tette hozzá.

Schmitt garanciája

Schmitt Pál csütörtökön a Bruxinfónak adott interjúban arról beszélt: az Európai Bizottság „nagyon rossz néven vett egy nyilatkozatot azzal kapcsolatban, hogy mennyire legitimek”. Mint ismeretes, Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak azt mondta: „Engem megválasztottak, a magyar kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Európai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja?” – Én garantáltam nekik, hogy Magyarország a bizottságra, a parlamentre és a tanácsra is nagyon is legitim és fontos döntéshozó szervként tekint, már csak a szerződéses kötelezettségei alapján is. Én is hat évig dolgoztam és éltem itt, tudom pontosan, hogy kinek milyen feladata van, és milyen felelősséget visel – nyilatkozta a köztársasági elnök. (Munkatársunktól)

Az unióval folytatott vitában nem a kormányfő áll nyerésre